Dance for your life

Reklám helye

2011-08-19T19:04:00.002+02:00

Jöttem kicsit hírdetni az újonnan nyílott oldalaimat. :P
A Véletlen szerencse kicsit felspécizett változatának első, bevezető fejezetét már olvashatja minden érdeklődő, a www.veletlenszerencse.blogspot.com-on

Valamint, akit érdekel a Dance for your life, a Timeless times és a Véletlen szerencse mögött lakozó író valójában, az ellátogathat a www.theworldofdorcsy.blogspot.com -ra. Ennyi lettem volna csak. ;)

puszi, Dorcsy

Szavazzatok!

2011-07-30T19:02:00.000+02:00

Sziasztok! Neveztem egy blogversenyre, és arra szeretném megkérni minden olvasóm, hogy legyen szíves szavazzon rám (Dorcsy) a blogokversenye.blogspot.com/-on. Esetleg akinek kedve van hozzá, írhatna egy-egy ajánlást arról, hogy mit is szeret a blogban, miért olvassa, mi tetszik a legjobban. Ezeket a Blogok Versenyén feltüntetett e-mail címre kell elküldeni.
Nagyon nagy segítség lenne, és nagyon szépen megköszönném. Nem ígérek olyan, mit például folytatom a történetet, ha szavaztok, vagy írtok ajánlást, és már az sem annyira él, hogy kérdezhettek valamit a történettel kapcsolatban, mert ezzel sem mondanék sok újat. De például, aki olvassa a TT-t, annak mondanék pár szót az éppen következő részből, vagy ha mindenképp DFYL, akkor, hogy hogy s mint terveztem a folytatást vagy esetleg bármi mást.

Szóval, légyszi szavazzatok, és írjatok ajánlót, és ajánló esetén, aki írta, az írjon a blogra, hogy (elérhető kereteken belül) mit szeretne ;)
Előre is köszönöm mindenkinek

millió puszi: Dorcsy

Fejezetről fejezetre

2011-07-22T17:13:00.000+02:00

Gondoltam berakom az összes fejezetet (egytől huszonkilencig) belinkelve, a könnyebb elérés érdekében ;) Meg zárójelesen odaírtam a címek magyar jelentését, az angolul kevésbé tudók kedvéért ;)

Dance for your life

1. fejezet - When the world is changing (Amikor a világ megváltozik)
2. fejezet - To find fridends (Barátokat találni)
3. fejezet - The truth (Az igazság)
4. fejezet - Screw you, TJ! (Kapd be, TJ!)
5. fejezet - Aaron (Aaron)
6. fejezet - Santa Claus is coming to town (A Mikulás a városba jött)
7. fejezet - Improving Mike! (Jobbulást Mike!)
8. fejezet - The worst mistake (A legrosszabb hiba)
9. fejezet - Fall in love with you... forever (Belédszeretni... mindörökre)
10. fejezet - Dance with you? No thanks... (Táncolni veled? Kösz nem...)
11. fejezet - Liar, you played with fire (Hazug, a tűzzel játszottál)
12. fejezet - Don't take my best friend (Ne vedd el a legjobb barátom)
13. fejezet - Pictures from the past (Képek a múltból)
14. fejezet - You'll never walk alone (Soha nem leszek egyedül)
15. fejezet - Spark in the eye (Szikra a szemben)
16. fejezet - New year-new habits (Új év - új szokások)
17. fejezet - You had a bad day (Volt egy rossz napod)
18. fejezet - Perfect (Tökéletes)
19. fejezet - Hey, little sister (Hé, húgi)
20. fejezet - Friends from the past (Barátok a múltból)
21. fejezet - Light at theaend of the tunnel (Fény az alagút végén)
22. fejezet - I promise, I'll be your friend (Ígérem, a barátod leszek)
23. fejezet - I would die for ya, baby (Meghalnék érted)
24. fejezet - Alone (Egyedül)
25. fejezet - Masquerade (Álarcosbál)
26. fejezet - Happy Brithday (Boldog szülinapot)
27. fejezet - It's okay? (Minden rendben?)
28. fejezet - Final battle (Végső csata)
29. fejezt - A whole new life (Egy új élet)

Hát ez lett volna a DFYL, és ezzel zárom is a soraim, remélhetőleg nem végleg, de egyelőre mindenképp. Azért mint már említettem nem tűnök el teljesen a világ szeme elől, bármilyen kérdés-óhaj-sóhaj esetén megtaláltok a Timeless timeson vagy az Izzy's worldön, esetleg, ha egyik megoldás sem felel meg, akkor itt az e-mail címem is: dorcika94@freemail.hu. Bárki, aki csak a későbbiekben olvassa a történetet, nyugodtan hagyjon hozzászólást, hiszen feljárok majd az oldalra, függetlenül attól, hogy a történetnek vége.

Még egyszer köszönöm minden egyes olvasóm, és kommentelőmnek azt, hogy voltak, és remélem a TT világában találkozunk ;) Legyetek jók, puszi, Dorcsy

29. fejezet - A whole new life

2011-07-11T15:13:00.002+02:00

Hát elérkeztünk ide is. Itt a vége, fuss el véle, meg minden hasonló, íme itt van a DFYL legutolsó fejezet - ha elolvassátok, láthatjátok, hogy igazából úgy lett vége, hogy bármikor folytatni tudjam, de ez egyelőre nincs tervben. Mert lehet, hogy az első pár fejezetet, még boldogan megírnám, de aztán valószínű már elegeme lenne belőle. Nagyon szerettem írni a történetet, és iszonyatosan boldog vagyok, hiszen ez az első "regényem", amit befejeztem.

Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki olvasta a blogot, különösképp azoknak, akik rendszeresen kommenteltek - iuwan, Lexi, Larissa -, valamint akik régebben írtak pár sort a történet alá, és akik a történet rendszeres olvasói voltak. Hugi, köszönöm, hogy mindig megrugdostál kicsit, ha nem volt energiám, vagy kedvem írni, és mindig őszinte véleményt alkottál. =)
Innentől kezdve rendszeresen lesz friss a Timeless timesból, úgyhogy tessék majd azt olvasni ;)

És akkor most jöjjön az, aminek jönni kell, fogadjátok sok szeretettel az eddigieknél kicsit hosszabb - 2000 szó felé lépő - utolsó fejezetet. =) És a komiknak - mint mindig - most is örülök ;) puszi: Dorcsy

A whole new life

(Massari - Dancing for your life)

Beszélgetések foszlányai jutottak el először hozzám, de a szemem még képtelen voltam kinyitni. A szavakat nem tudtam kivenni, csak összemosódottan hallottam a hangokat. Megpróbálkoztam azzal, hogy résnyire kinyissam a szemem, amin azonnal beáramlott a vakító fénycsővilágítás. Valaki, aki mellettem ült egyből a kezem után kapott, és megszorította.

– Végre már So. – a hang határozottan TJ-hez tartozott. De az nem lehet! Hiszen ő… A gondolatra könnyek kúsztak a szemembe, elhomályosítva így a fényességhez éppen hozzászokó szemeim. – Mi a baj? – félresimított egy tincset az arcomból, és letörölte a szemem sarkából kibuggyanó könnycseppet, így ránéztem. Határozottan TJ volt az. Az éles, de mégis lágy vonásai, a kócos fekete haja, ami mindig úgy nézett ki, mintha épp akkor kelt volna ki az ágyból. És a szikrázóan kék szemek, melyek most boldogságtól és megnyugvástól tengerkéken szikráztak. A szívem hevesebben kezdett dobogni, és kis torköszörülés után sikerült megszólalnom.

– Szia. – Suttogásom elhaló volt, a szám pedig száraz, mégis szemeibe nézve arcom apró mosolyra húztam. A tekintetem képtelen voltam elszakítani az övétől. Az aggodalom, hogy esetleg már nem él, pillanatok alatt tovatűnt a rám nehezedő nyomással együtt.

Alaposabban szemügyre vettem az arcát, és számtalan apró, frissnek tűnő karcolást találtam rajta, de mindezektől függetlenül – vagy éppen ezért – őrülten jóképű volt. A számhoz tartott egy pohár vizet, mire én mohón kezdtem el nyelni a hideg folyadékot. Az egész poharat kiürítettem, és végre nem olyan volt a torkom, mintha krétát nyeltem volna.

– Aggódtam – mondta a fiú, akit a világon mindennél jobban szeretek. Újból a szemébe néztem, és elvesztem a mélykék tóban.

– Én is. – a hangom határozottan tisztábban csengett, mint az előbb. – Mi történt? – A kérdést önmagában hülyeségnek tartottam, de csak olyan alapigazságokkal voltam tisztában, mint például, hogy apám meghalt. Meg Simon elrabolt. És megölte az anyját, Kitty pedig őt.

– Miután leléptél, mondván TJ-t keresed egyből megkaptam a fejmosást Simontól, hogy hogy lehettem ekkora gyökér, hiszen tök nyilvánvaló, hogy azt a kretén bátyádat akarod megtalálni – kezdett bele a mondókájába Chris, így kénytelen voltam felé fordítani a fejem, megszakítva így a szemkontaktust TJ-vel. A keze azért ottmaradt az enyémen. – De nem volt időnk utánad menni, mert helyzet volt, nem is kicsi, és elég nagy szarban volt a haza. Úgyhogy csak reménykedtünk benne, hogy nem csinálsz semmi meggondolatlant, de ismerve téged, erre elég kicsi volt az esély. Azért lent elég hamar sikerült megoldani a szitut, főleg mert később előkerült TJ is, és besegített. Azért csak ekkor… - itt az időközben mögém ülő fiúra nézett, akinek a mellkasához már kényelmesen befészkeltem magam. Sejtésem szerint TJ aprót bólintott, mert Chris folytatta – Szóval azért csak ekkor, mert megnézett pár dolgot, hogyha ez a délután nem úgy alakulna, ahogy terveztük – magyarán mondva nem fölényes sikerrel – akkor mi lenne a kezünkben Seth ellen.

– Végignyálazta a papírokat, amiket apád összeszedett, de túl sok információt nem tudott meg belőle, inkább csak pontosított azt a tudást, amink eddig is volt. – vette át a szót Mike. – Tizenegy országban körözik, ebből hét európaiban – Spanyolország, Franciaország, Románia, Németország, Horvátország, Oroszország és Magyarország – ezen kívül Mexikóban, Kanadában, Kínában és Argentínában. Az ellene felhozott vádak skálája széles, kezdve piti bolti lopásoktól, csempészésen át, a gyilkosságig. Valamint gondatlanságból elkövetett emberölés, illegális fegyverviselés, sikkasztás, okirat hamisítás és a lista szinte végtelen. A lényeg az, hogy nagyon sok volt a számláján, és hogy az egész világnak nagy ellensége volt.

– Szóval TJ megérkezett, és a földszintet megtisztítottuk, úgyhogy egy szinttel feljebb léptünk, de sok dolgunk itt sem volt, hisz a többiek – főleg Kitty és Dan vezetésével – legyűrték a jelentéktelen létszámbeli túlerőt. Kitty aztán hamar megpattant, mert ő – egyedüliként – észrevett téged abban a körübelül egy percben, amíg a tömeget pásztáztad, és amint tudott, utánad ment, Danre hagyva a dolog végső lerendezését. Aztán felért, és ott talált téged, ahogy éppen farkasszemet nézel Simonnal, és sziklaszilárd ridegséggel sorolod a dolgokat, amiért gyűlölöd.

– Őszinte leszek, volt egy pillanat, amikor azt hittem, megteszed – ezúttal Kitty vette át a szót a szőke sráctól. Érdekes, eddig fel sem tűnt a szobában. Lehet az az oka ennek, hogy száz százalékosan el voltam merülve a bátyja tekintetében… – Aztán a szemébe néztél, vagy csak kicsit lejjebb ült a fejedben a vörös köd, és elbizonytalanodtál. Seth ezt kihasználta volna, nem várhattam. Én azt gondolom, hogy ha az életed függött volna tőle, megtetted volna. – mintha egy apró mosoly jelent volna meg a Tobby mellett ülő lány arcán. A jégkirálynő álarca megtörni látszott.

– A dolog – mármint Seth halála – hamar eljutott mindenkihez, ami futótűzként terjedt szét, nem csak a házban, az egész városban. Akik valamikor Simon oldalán álltak, fejvesztve igyekeztek elhagyni az államokat.

– A rendőrség? – kérdeztem kevés aggodalommal a hangomban.

– Az ilyen dolgok a rendőrséget nem foglalkoztatják. Ameddig a közterületek meg vannak kímélve, nem érdekli őket, hogy maffia melyik ága nyírja ki a másikat. Mellesleg pedig a közszolgálati törzs is tele van téglával, minden oldalról. – kérdésemre a Miával az ölében ülő Sean adta meg a választ. Tekintetem körbesiklott a helyiségen, ahol voltunk. A TJ házában levő szobámban gyűlt össze mindenki. Chris a kanapén tanyázott, ölében Lucy lábaival. Emma, Pete és Rob egy kupacban ültek az egyik sarokban, a lány végigfeküdve bátyján és a barátján. Számomra meglepő módon Lisa Mike vállára dőlve aludt, és a szőke férfi, óvó tekintettel nézett a nála hét évvel fiatalabb lányra. Eszembe is véstem, hogy erről mindenképp ki kell faggatnom Mike-ot. Alex az öccse, Tobby másik oldalán foglalt helyet, míg Dan előttük ült a földön törökülésben.

– Tehát akkor most mindenki boldog, végveszély elhárítva, világvége késleltetve? – kúszott vigyor az arcomra, és a társaság hangos mosolygása következtében a szívembe boldogság költözött. Tudtam, hogy otthon vagyok. És nem attól, mert a helyet, ahol voltam az otthonomnak tekintem. Hanem mert itt vannak azok az emberek, akik a világot jelentik nekem. Akik nélkül az életem egyszerre tűnik elképzelhetetlennek, és értelmetlennek. Akiket rövid idő alatt a családommá fogadtam, és szerencsémre ők is. És akikért az életem is odaadnám, ha a sors úgy osztaná a lapokat.

(Mika - Happy ending)

Estére kiürült a szobám, és csak ketten maradtunk TJ-vel. Boldog voltam, hogy végre újra mellettem van, hogy érezhetem az illatát, hogy bármikor hozzábújhatok, hogy ott van támasznak. Mert bár már régóta tudtam, hogy szeretem, de csak ekkor vált igazán nyilvánvalóvá, hogy mennyire fontos számomra. Hogy képtelen lennék nélküle leélni az életem. Soha nem hittem a világra szóló nagyszerelmekről írt mesékben, mindig bugyuta történeteknek tartottam, amit egyszer kitalált egy túlontúl nagy kreativitásban szenvedő író, és a többiek hatásvadász módjára állandóan felhasználják. De rá kellett jönnöm, hogy az életem TJ-vel vált teljessé. Ő lett az a biztos pont az életemben, akitől önszántamból képtelen lennék elszakadni.

– Mi a baj? – tettem fel a kérdést egy idő után. Láttam rajta, hogy valami nyomasztja. – És nehogy azt mondd, hogy féltettél és aggódtál, mert nem hiszem el. Ha az lenne a bajod, látnám rajtad. A szemedben megjelenő mély, sötétkék pontok elárulják, ha féltesz valakit. De most… Mintha teljesen máshol lennél…

– Tudod azon gondolkodtam – szólalt meg egy kis csend után –, hogy ha Seth ellen ennyi vádpont volt, akkor ellenem, vajon mennyi lehet? – felsóhajtottam, mert tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de elő fog hozakodni a témával.

– Nézd, mindenkinek van múltja, és mindenki csinált a múltban olyan dolgokat, amikre nem büszke. De ezek a hibák és kisiklások az életünk részei. Ezekkel együtt válunk azokká, akik vagyunk. Nem számít, mennyi mindent csináltál helytelenül ezelőtt, ha innentől szent célkitűzésed az, hogy változtass rajtuk. Az én szememben legalábbis. És azt akarom, hogy tudd, mindazoktól függetlenül, amit a múltban tettél, szeretlek. Csak akkor döbbentem rá mennyire, amikor azt hittem elveszítelek. – a fejem visszatettem a mellkasára, és odabújtam hozzá.

– Köszönöm, hogy vagy nekem – szinte suttogta, majd egy fejemre adott puszi után ránk húzta a takarót, és lekapcsolta az éjjeli lámpát. Minden tökéletes volt. A szememben a világ szentimentálisan jóra fordult, és mindennek a pozitív oldalát láttam. Már szinte aludtam, mikor meghallottam TJ hangját.

– Szeretlek. – tudom, hogy azt hitte, már alszok és nem hallom. De azt is tudom, hogy azért mert a hihetetlen egója nem hagyja, hogy mások előtt megmutassa az érzéseit. És mert az őt gyerekkorában ért sérülések nála pont a fordítottját érték el, mint nálam. Én nyíltan kimutattam, hogy szeretetre vágyok, ő pedig magába fordult.

Elégedetten motyogtam valamit, majd szorosabban bújtam hozzá, és a szívverésének ritmusát hallgatva elaludtam.

Az idő gyorsan telt, szinte repült. A társaságunkban minden a régi volt, attól eltekintve, hogy a barátságok még szorosabbak lettek. Az életünk ment tovább, bár nem teljesen az eddigi kerékvágásban. Ugyanis TJ a beszélgetésünk másnapján lényegében minden a maffiához húzódó szálat elvágott az életéből, mondván, hogy meg akar változni. Boldogan bólintottam rá, és ahol tudtam, segítettem. Persze azoktól a dolgoktól, amik számára fontosak, képtelen volt megválni. Így történt az is, hogy maradtunk a hatalmas Baltimore szélén elhelyezkedő házban, maradt TJ Yamahája és BMW-je, valamint az én Mazdám. (Meg TJ kocsiján kívül még kettő ugyanabból a márkából – amiket a többiek használtak felváltva.) A tánc mellett a sebesség és a száguldás szeretete is közös volt bennünk – sok más dolog mellett.

A reggeljeink ugyanúgy indultak, Simon az Aarontól örökölt BMW M3-ban, TJ az X5ösében, én pedig a hőn szeretett Mazdámban, pontban hét tizenkettőkor kilőttünk a kapun, és versenyt futva mentünk a suliba. Csak nevetve ingattam a fejem, hogy Simon minden áldott nap bepróbálkozik ugyanazzal a szakállas kísérlettel, hogy a kétszer kétsávos úton, belső sávon eljön mellettem. És soha nem tanulja meg, hogy mindig csak szívatom, hogy beengedem, és körbeautózom.

– Hogy csinálod, hogy ennyi van az autódban? – kérdezte az utolsó tanítási hét reggelén, amikor a kocsim oldalának dőlve vártam őket a suli parkolójában.

– Ismerem Baltimore-t, mint a tenyerem. És tudok vezetni. És nem féltem az életem. – talán az utolsó indokom volt az, amire a legkevésbé számított. Reagálni nem volt ideje, mert TJ is megérkezett, és a féket tövig nyomva, csikorgó gumikkal állt meg, hogy aztán fújtatva szálljon ki a kocsiból.

– Áúúcs, ezt a gumijai nem köszönték meg, az biztos – mondtam Simonnak, majd a dühtől prüszkölő barátom után siettem, és a hátára ugrottam.

– Ne hisztizz – suttogtam a nyakába, majd finoman megharaptam, mire kicsit összerezzen.

– Boszorkány – motyogta maga elé, mire felnevettem, majd immár mellette sétálva összekulcsoltam az ujjaink, és bementünk a suliba.

Az év vége felé, már mindenkit mindenből lezártak, mindössze a mozgáskultúra/balett jegy maradt hátra, amit majd a vizsgaelőadás után értékelnek. Ez 70%-ban teszi ki az év végi jegyet, a maradék harminc a két előbbi koreográfia előadásából származó jegy, illetve a tanár által javasolt jegy között oszlik el 10-10-10 százalékban.

(Mika - We are golden)

Az évzáró vizsga napja hamar eljött. Az esti előadást a végzősök kezdték, először a két osztály közös koreográfiája volt, majd a két elsős osztály következett, utánuk pedig a végzősök külön-külön. És ez után léptünk színpadra mi, a Get this party starteddel. A ruha fantasztikus volt, a koreográfia eszméletlen, a táncosaink pedig a legkiválóbbak. Az előadás pedig… Abban a három és fél percben mindenki száz százalékosan koncentrált, a toppon volt, és élvezte.

Mikor lejöttünk a színpadról Mike vigyorogva várt, és egy nagy csoport-ölelésre invitált mindenkit. A második rész elején mi voltunk a legelső szám, de a két műsorrész között 15 perces szünet volt, így bőven akadt időnk átöltözni a szabad-koreográfia ruhájába, ami ezúttal egy Lady Gaga mixre készült. A fiúk sötétkék Adidas melegítőalsót, és ugyanolyan mintájú, világoskék pólót viseltek, a lányok pedig a fiúk pólójával megegyező színű, térdnél leszorított Adidas halásznadrágot, hozzá sötétkék ejtett vállú pólóval. A koreográfiában volt néhány break-elem, kevés páros rész, olyan, mikor csak a fiúk, és amikor csak a lányok táncoltak. Összességében istenítettem Mike-ot, amikor ezt a táncot összerakta. A szabadon választott és a kötelező koreográfiát is mindenki szerette, de ez volt az, amiben inkább el tudtuk magunk engedni. Eszméletlen nagyon „buliztunk” a színpadon, és arcunkon letörölhetetlen vigyorral ballagtunk le a színpadról.

A vizsga után elmentünk a szokásos helyünkre, hogy kiadjuk az év közben felgyülemlett stresszt és feszültséget. Mondjuk azért mindenki csak módjával fogyasztotta az alkoholt, mert másnap jelenésünk volt még a suliban – a bizonyítvány-osztón. Úgyhogy az esti buli inkább csak lightos, táncoljunk-és-ne-csapjuk-szét-magunkat hangulatban telt.

A kötelező koreográfia összesítésben 87%-os lett, személyre szabottan nekem 96, TJ-nek szintúgy, a szabadon választott pedig összesítésben 96%, nekem 99, TJ-nek 100. Ezzel pedig mindketten jelest kaptunk év végén mozgáskultúrából – ami hozzáteszem, szinte az egyetlen ilyen jegy volt az értesítőnkön.

A nyár jó hangulatban telt, iszonyat sok bulival, és elkezdett körvonalazódni a fejemben egy terv, miszerint valóra váltom azt, ami már régóta az álmom. Egyik este, az ágyon fekve, TJ ölelésében, vele is megosztottam.

– Mostanában egyre többször jut eszembe egy gondolat. Világ életemben az volt az álmom, hogy legyen egy tánccsapatom. Egy olyan csapat, aminek a tagjai kijönnek egymással, és egytől egyik kiváló táncosok. És a lehetőség most itt van előttem. Hiszen kiváló táncos nem egy, és nem kettő akad körülöttem, akik ráadásul jó viszonyban vannak, és képesek együtt működni. Mit gondolsz, hatalmas hülyeség lenne? – TJ támogatta az ötletet, és akár csak én neki, a maffia felszámolásánál, segített összeegyeztetni a dolgot. Így alakult meg Survivors néven a tizenhat fős csapatunk, amellyel elindultunk az Amerika legjobb tánccsapatában. Még a nyáron rengeteget próbáltunk, és szeptembertől, a suli mellett immár ez töltötte ki az időnket. Hogy a műsor alatt mi történt? Nos, az már egy másik történet.

Ja és itt az annyit emlegetett azúrkék Mazda RX8 :'P Ha majd nagy leszek, ilyen autót szeretnék... :'P

28. fejezet - Final battle

2011-06-22T21:29:00.000+02:00

Na meghoztam. Nem is tudom már, hogy utoljára mikor hoztam ilyen hamar a frisst. Volt időm, kedvem is meg ihletem is, úgyhogy gyorsan ment az írás. 1678 szó lett, de eléggé tartalmas, sok minden történik, és sok minden függőben marad az utolsó fejezetre. Remélem tetszeni fog, és megajándékoztok egy két hozzászólással. ;)

Final battle

(Pirates of the Caribbiean Soundtrack - PotC3 - I don't think now is the best time)

Életben vagyok. Ez volt az első gondolatom, miután magamhoz tértem. A következő pedig az, hogy kegyetlenül fáj a fejem és a karom, és minden bizonnyal tele van sebekkel. A jobb térdem sajgott, valószínűleg az ütközéskor odacsapódhatott az ajtóhoz. A szemem nem nyitottam ki, hallgattam, hogy mi történik körülöttem. Biztos voltam benne, hogy már nem a kocsiban vagyok. Hogy miből szűrtem le? A hátrakötözött kezeimből, meg a számra kötött rongyból – aminek mellesleg rémes íze volt.

Fogalmam sem volt arról, hogy merre lehetek, de a helyiségen belülről nem hallottam hangokat, úgyhogy óvatosan kinyitottam a szemem. Apró, sötét, lepukkant szoba. Ami a leginkább szíven ütött, az az volt, hogy egy kicsit sem volt ismerős. Pedig Simon házának minden négyzetcentiméterét ismertem. Rajtam kívül senki és semmi nem volt bent, úgyhogy megpróbáltam kiszabadítani a kezem, de amint egy picit is megmozdítottam, szörnyű fájdalom nyilallt a csuklómba.

– Az az idióta, aki megkötözött, kurvára jól végezte a dolgát – morogtam magamban. A fejem kezdtem el mozgatni, annak reményében, hogy a számra kötött rongyot meg tudom kicsit lazítani. Sikernek könyveltem el, hogy az undorító ízű anyagdarab a nyakamba hullott. Csak a kezemmel kellett volna valamit kezdeni, de ezt reménytelennek tartottam. Semmit sem tudtam csinálni, és ez bosszantott. Tehetetlenül döntöttem a fejem a falnak, és lehunytam a szemem. Csak egy pillanatra… Magával ragadott az álomvilág.

– Sophy! So! Ébresztő! Reggel van… A Nap már régen felkelt… – Chris és Simon együttes duruzsolására ébredtem, résnyire kinyitottam a szemem, amit a két srác önelégült mosollyal nyugtázott. – Na végre. Igyekezni kéne.

Felnyaláboltak a földről, és eloldották a kezem, amit egyből szemlélgetni kezdtem. A kötél elég csúnyán kidörzsölte a csuklóm, helyenként fel is repedt a bőröm, és szivárgott belőle a vér. Miután megbizonyosodtak arról, hogy meg tudok állni a lábamon, úgy éreztem, itt az ideje nekiállni kérdezősködni.

– Először is, hol vagyunk? Másodszor, hogy kerülünk ide?

– Simon pincéjében, téged mondjuk úgy elrabolt, TJ követett téged meg az apádat, aztán Seth emberit, az után, hogy átpakoltak a kocsijukba. Aztán minket meg riasztott. De most jó lenne besegíteni a többieknek. Tessék, nem a Beretta, de a semminél jobb – nyomott a kezembe Chris egy Glockot. Furcsán más volt, mint a Berettám, valahogy nem illett a kezembe, sokadszori átfogásra sem vált természetessé, ahogy a saját fegyverem. Végül nagyot sóhajtva kibiztosítottam, és felnéztem a két srácra, majd bólintottam. Simon elindult, én mentem utána, mögöttem pedig Chris jött, de ez a sor felbomlott, lényegében akkor, mikor kiléptünk az ajtón, végigsétáltunk a folyosón, és hangtalanul felmásztunk a lépcsőn.

Ott ugyanis olyan látvány tárult a szemem elé, ami finoman szólva is lesokkolt. Megtorpantam, és a csatatérré alakult nappalit kezdtem el pásztázni TJ-t keresve, de sokadszori nekifutásra sem találtam. És őszinte leszek – aggódtam érte. Mert az, hogy nincs itt a fronton, együtt azokkal, akiket szeret, nem rá vall. Ő az, aki mindig vállvetve harcol, mindig az első sorban van, és mindig kész arra, hogy ha a szükség úgy hozza, az életét adja valakiért, aki számára fontos. Tehát lényegében magamban elkönyveltem, hogy a fiú, akit a világon mindennél jobban szeretek, már nem él.

A következő kiszemelt Seth volt. Nem akartam mást, csak végezni vele. Hajtott a bosszú. Megkeserítette az életem, és tönkretette a gyerekkorom. Elvette tőlem az anyám, majd a legjobb barátom, aztán egy srácot, akit szerettem, majd az apám is, és most, minden jel szerint azt a fiút is, aki számomra a legfontosabb, mindeközben egy érzelmi roncsot csinált belőlem, aki már-már arra is képtelen, hogy megbízzon az emberekben. Tönkre akartam tenni, visszavágni azért a hat évért, amit anya nélkül kell leélnem. Nem érdekelt semmi más, csak holtan akartam látni Seth Simont – akár az életem árán is.

– Istenem, mit meg nem adnék most Harry Potter láthatatlanná tévő köpenyéért – motyogtam, mire Simon csak összevont szemöldökkel fordult hátra – nyilván azt hitte, teljesen elment az eszem. Csak megráztam a fejem, jelezvén, hogy nem kell sokat törődni azzal, amit mondtam, majd újból a terepet kezdtem szemlélni. Durván harminc méter választott el a – sejtésem szerint – biztonságot nyújtó konyhától, ahonnan már játszi könnyedséggel eljuthatok lényegében a ház bármely pontjára.

– Chris. Tudnál fedezni? Úgy nagyjából kettő perc. Vagy annyi se. Át kell érnem abba a helyiségbe – a konyha felé mutattam – Érted, Chris. Muszáj! – Az utolsó szót erősen megnyomtam.

– De miért? – fogós kérdés. Azt mégse mondhatom, hogy azért mert meg akarom ölni Simont, az valahogy olyan száraz tényközlés lenne, és még Chris sem annyira szőke, hogy ebbe belemenjen.

– TJ. – nyögtem ki az első eszembe ötlő nevet. – Meg kell találnom őt. Szeretem. – Hogy ez a két mondat miként függött össze, azt magam sem értettem, valószínűleg Chris sem, ezért bólinthatott rá. Úgyhogy először körbenéztem alaposan, majd miután nyugtáztam, hogy mindenki a saját maga kis küzdelmével van elfoglalva, elindultam a fal mellett, a konyha felé.

Viszonylag könnyen és gyorsan elértem a célként kitűzött helyiséget, amit mondjuk a térdem annyira nem értékelt. Nem érdekelt. Csak egy dolog számított, hogy megtaláljam Seth-et, mindegy milyen áron.

A konyhán keresztül rohantam, és semmivel sem foglalkozva felsiettem a lépcsőn, és beléptem a hajdanán talán társalgónak nevezhető helyiségbe. Az itt látható küzdelem negyede volt a lentinek – és akkor sokat mondtam. De megpillantottam Robot, ahogy izzadságcseppekkel a homlokán küzd egy nálánál jelentősen nagyobb sráccal, Emmát, ahogy éppen földre teríti Simon legjobb mesterlövész csaját, Dant, aki éppen keresztüllőtte Simon egyik verőlegényének a lábát, Kittyt, ismét egy nála kétszer nagyobb sráccal, akin látszott, hogy halálfélelme van – megjegyzem, okkal. És a listát a végletekig tudnám húzni. De nem akarom, mert elég volt kétszer végigfuttatnom a tekintetem, ahhoz, hogy tudjam Simon nincs itt. Visszaléptem a folyosóra, és a tetőtérbe vezető lépcsőhöz rohantam. A térdembe bele-belehasított a fájdalom, a csuklómra ráalvadt a vér, és a fejem is lüktetett. De elvakított a bosszúvágy, és semmi mással nem tudtam foglalkozni.

(The Vampire Diaries - The sun also rises)

Amikor végre a tetőtérben voltam, furcsa dologra lettem figyelmes. Hangokat hallottam, de nem a megszokott, küzdelemmel járó hangok voltak. Női hang volt, sírt. Könyörgött. És Simoné. Ezer közül is felismerném a hangot, ahogy gúnyosan a képedbe röhög, amikor fennhéjazva kéri az utolsó kívánságod, majd közli, hogy nem fog sokáig tartani. Bár én is ezt mondhatnám. De ha már egyszer megölöm, azt akarom, hogy szenvedjen, hogy legalább a töredékét élje át annak, amit ő tett azzal a számtalan emberrel, akiknek véget vetett az életével.

Hangtalanul próbálok haladni a szoba felé, ahol Simonékat vélem, de ez jelentősen lelassítja a lépteimet. Az ajtóba érve ledöbbenek a látványon. Egy harmincöt év körüli szőke nőt pillantok meg a sarokban kuporogva, kisírt szemekkel, ahogy könyörögve néz fel a nekem háttal álló Simonra. Nem láttam Seth arcát, de tudtam, hogy kegyetlen vigyor ül rajta. Egyetlen mozdulatba telt volna, hogy felemeljem a karom, és meghúzva a ravaszt a túlvilágra röpítsem Simont, de egyszerűen a karom nem engedelmeskedett az agyamnak. Kíváncsi voltam a végkifejletre, hogy ki az a nő, és miért olyan fontos Seth-nek, hogy eltakarítsa a földről.

– Seth, kérlek ne! Eddig se ártottam neked semmit. 20 éve nem hallottál rólam egy szót sem. – kezdett olyan érzésem lenni, hogy tudnom kéne, hogy ki ez, de a gondolatok és az emlékképek a fejemben összeolvadt, színes, kivehetetlen masszává váltak.

– Nem. Így is túl sokáig húztam. Jóval előbb meg kellett volna tegyem… Viszlát Anya! – mondta, majd meghúzta a ravaszt, és épp időben csuktam be a szemem ahhoz, hogy ne kelljen végignéznem, ahogy a golyó a nő szívébe fúródik, majd Simon ledobja mellé a fegyvert. A saját anyját képes volt a halálba küldeni. Milyen ember az ilyen? De nem sok időm maradt a gondolkozásra, mert Seth hátrafordult – Hello hugi! Sajnálom, hogy nem tudtad rendesen megismeri anyámat, de meg kellett halnia. Már egyikünknek sincs családja. Csak mi vagyunk egymásnak… – mindenegyes szavával egyre közelebb jött, és folytatta volna tovább, de félbeszakítottam a mondandóját.

– Nem! – inkább volt kétségbeesett sikoly, mint határozott tiltakozás. – Megölted az anyám, megölted az apám, a kettő között pedig tönkretettél engem. Nekem te nem beszélj családról, meg családi összefogásról. Lehet, hogy vér szerint a testvérem vagy, de a szememben egy utolsó senki. Tiszta szívemből gyűlöllek, és felfordul a gyomrom, ha rád nézek, ha véletlen eszembe jutsz, és hányingerem támad a neved hallatán. – csak úgy köptem a szavakat, és legbelül már valóban a hányinger kerülgetett.

– Akkor mégis kit neveznél a családodnak? Azokat a senkiket, akikkel az idődet múlatod? – a hangjában már nyoma sem volt az előbbi behízelgő hangsúlynak, helyét átvette a düh, és az idegesség.

– Százszor inkább nevezném őket a családomnak, mint téged. Ezerszer többet tettek értem, mint te valaha. Egy gusztustalan féreg vagy, Simon. – és ekkor végre elért a karomba az utasítás, megemeltem, és Simonra fogtam a fegyvert.

– Ugyan már, ha valóban meg akarnál ölni, már számtalan alkalmad lett volna rá. – nyugodt volt, már-már derűs, hangjából egy csöppnyi aggodalom sem csengett ki. Ezzel felbosszantott, és mégis, az ujjam a ravaszon volt, de képtelen voltam azt meghúzni. Vívódtam magamban, és ez az arcomra is kiülhetett. Homlokomon megjelentek az első izzadságcseppek, amik fájdalmasan szivárogtak az ott lévő vágásokba. Ha az előttem álló fiúban volt is némi félelem, mind elpárolgott.

Az ujjam a ravaszra szorult, és ugyanebben a pillanatban egy golyó fúródott a mellkasába. Azzal az arckifejezéssel az arcán terült el, ami a legjellemzőbb volt rá – gúnyosan vigyorgott. Már-már győzedelmesen. De ezúttal ő veszített – és én nyertem. Vagyis egészen konkrétan az, akinek a fegyveréből a töltény származott. Hátrafordultam, és fél méterre mögöttem megláttam a jégkék szempárt, és fájón belenyilallt a szívembe. De ez nem az a szempár volt. Kétség kívül hasonló, de nem ugyanaz.

– Kitty – hangom semleges volt, és nem rejtőzködtek benne érzelmek. – Miért tetted?

– Nos, nem akartam, hogy elkövesd életed harmadik legnagyobb hibáját. Mert mindketten tudjuk, hogy nem tetted volna meg, függetlenül attól, hogy mit tett veled, és a családoddal, meg azokkal, akiket szeretsz. Mert mindezek ellenére a testvéred volt – lehet, hogy a valaha volt legrosszabb, de az volt – de te túl jó ember vagy ahhoz, hogy elvedd egy családtagod életét, bármekkora görény is az. És mindemellett az is mellette szól, hogy a szemei szakasztott olyanok, mint amilyenek az apádnak voltak. – lehunytam a szemem, és nagyot nyeltem. Igaza volt. Valamint a szavai mögött rejlő mögöttes tartalom az utolsó szál reményemet is elvette. Azt mondta, „veled, és a családoddal, meg azokkal, akiket szeretsz”. Akiket szeretsz, egyértelműen TJ-re gondolt.

Hagytam, hogy a kimerültség újból rám törjön, engedtem az összerogyni kívánó lábaimnak, és boldog, fájdalommentes álomba zuhantam, amiben nyoma sem volt a problémáimnak. Még csak töredéküknek sem.

27. fejezet - It's okay?

2011-06-19T22:19:00.000+02:00

Szóval sikerült még ma hozom a frisst (bár igazából én sem nagyon hittem benne). Nem teljesen így akartam, de végül úgy éreztem, ezt már muszáj beletennem :D A következő fejezet jóval hosszabbra van tervezve, mint ez, hiszen az már szinte a legvége (úgy számoltam a 29 fejezetet, hogy az uccsó, az már ilyen Epilógus szerű...) Ez most 1364 szó lett, szóval nem a legrövidebb, de nem is túl hosszú... Na de, remélem tetszeni fog ;)

It's okay?

(Shirley Bassey - Get this party started)

A napok rohamléptekben teltek, és minden erőmmel azon dolgoztam, hogy sikerüljön jól megcsinálni a vizsgára a záró számunkat mozgáskultúrából. Persze ebben az egész csoport nagy segítséget nyújtott, és persze a munkába újból visszatérő Mike is. A koreográfiát illetően ezúttal is merész vizekre eveztünk, a kötelező koreográfiát Shirley Bassey Get this party started című számára csináltuk. A megadott elemeken túl telepakoltuk emelésekkel, forgatásokkal, kitartásokkal és némi akrobatikával – már amennyi akrobatikát a sötétbordó szatén estélyi megenged.

Igazán élveztem a próbákat, mert végre teljesen feszültségmentes hangulat dominált. A TJ-vel való táncolás mindig örömet okozott, de ha azt nyugodt körülmények között tehettem, akkor még inkább.

– Fiatalok, én ide már nem is kellek. Megoldjátok ti ezt nélkülem – ugratott minket egyik nap Mike, amire csak széles vigyor volt a válaszunk. Újból eltáncoltuk az egész koreográfiát, úgyhogy a szám elején boldogan simultam TJ ölelő karjai közé. A zene vége egyben a próba végét is jelentette, ennek örömére TJ megfogta a kezem, és összekulcsolta az ujjaink. Először el akartam húzni a kezem, de rájöttem, hogy nincs mit titkolni – nyilvánvaló, hogy együtt vagyunk. Boldog mosollyal fordultam felé, és apró csókot leheltem a szájára, majd egy halk „mindjárt jövök”-kel elhúzódtam tőle, és az öltözőbe mentem. Azaz mentem volna, ha a fiú nem kap utánam és húz magához. De mivel nem állt túl biztosan a lábán, és egyébként is, amikor utánam nyúlt kicsit elvesztette az egyensúlyát, így amikor a mellkasának ütődtem a földre borult – és vele együtt én is. Bár tény, hogy az én esésem tompította a mellkasa. Vigyorogva ültem a földön fekvő fiú csípőjén.

– Az a sok pia, ugyebár. Pedig én mondtam, hogy próbák előtt ne igyál, de hát hallgatsz is te rám? – kezdtem el barátom cukkolását, aki erre csak sértődötten felmordult. – Na, ne hisztizz, tudod, hogy csak szívatlak – ezzel újból puszit nyomtam a szájára, és elhúzódtam volna, de éppen időben kapott a fejem után, és kezdte harapdálni az ajkaim, amiken halk sóhaj szakadt ki, így tökéletesen el tudta mélyíteni a csókot. A hajába túrva faltam az ajkait, amikor valaki megkocogtatta a vállam.

– Gondoltuk még azelőtt szólunk, hogy itt vagyunk, mielőtt egymásnak estek… Még jobban – vigyorgott kajánul Chris. Meg a mellette álló Simon, Rob és Mike is. Ha lett volna TJ-n kívül bármi a kezem ügyében, hozzávágom, de eszköz nem lévén, csak szúrós pillantást vetettem rájuk. Amolyan, ha szemmel ölni lehetne félét. Aztán feltápászkodtam a földön fekvő fiúról és kezet nyújtottam neki, hogy felhúzzam. Ezt nyilván nem gondoltam át, mivel aminthogy a fiú megfogta a kezem, vissza is rántott maga mellé. Tettetett sértődöttséggel néztem rá, és bokszoltam a vállába, mire szája vigyorba kúszott, és elkezdett csikizni. Visítva könyörögtem kegyelemért, valamint Chris és Simon segítségért. Igazából egyiket se hatotta meg az, hogy fűt-fát megígértem nekik, azért cserébe, ha leszedik rólam TJ-t. Végül Mike bizonyult erkölcsileg erősnek, és megszánta a bántalmazott nőt – lényegében engem – és kihámozott TJ kezei közül. Na nem mintha egyébként annyira ellenemre lettek volna a csikizés közben állandóan engem érő kezei, de azért mégis…

(Einaudi – Nuvole Bianche)

Végül csak sikerült eljutnom az öltözőbe, ahol már csak Lucy szöszölt – engem várt.

– Tudod, örülök, hogy rendben vagytok TJ-vel. Amióta ismerlek, ilyen boldognak még nem láttalak. Még Aaron mellett sem. Valami mindig beárnyékolta a dolgokat. – na igen. Igaza volt neki. Életem legboldogabb időszakát éltem. És lehet, hogy hülyeség, de nem aggódtam semmi miatt. Nyugi volt, és csak ez érdekelt. Seth-ről már rég nem hallottunk, és ez így volt rendjén. Persze fel lehetett fogni ezt úgy, mint vihar előtti csönd – igazából mind tudtuk, hogy az. De próbáltuk kiélvezni a napsütést, meg aztán a viharnak is vannak szép részei – gondolok itt a villámlásra. Bár tény, hogy kegyetlen pusztítást képes véghezvinni.

Nem beszéltünk arról, ami történt. Nem is lett volna értelme megbolygatni a már gyógyulásnak indult sebeket. Aaron halálának kérdése minduntalan ott lebegett a fejünk fölött guillotine módjára. Senki nem akarta felhozni, mert akkor egy idő után oda lyukadtunk volna ki, hogy beszélnünk kell arról, hogy mi lesz, ha Simon újra felbukkan. Inkább struccot játszva nem foglalkoztunk semmivel, és próbáltunk pozitívan hozzáállni az egész dologhoz. És a dolog működött. Mind felszabadultak és boldogok voltak. Jókedvűen ugrattuk egymást, és soha nem untuk meg azt, hogy együtt vagyok. Gondolok itt az egész bagázsra. Mindenkinek szerepe volt a hangulat kialakításában. Számomra legmeglepőbb módon egy idő után Kitty is hozzánk csapódott. Nehezen indult meg a folyamat, és lassan haladt, de mintha kezdett volna felszabadulni. Ebben a legnagyobb segítségére TJ volt, valamint egy kis idő elteltével Tobby. Tobby, aki világéletében a könnyen megszerezhető lányokat szerette, megkedvelte Kittyt. A szőke srác nagy fejszébe vágta a fejszéjét, de tudtam, hogy addig nem hagyja nyugton a lányt, amíg legalább csak részben meg nem nyílik neki. Mert Tobbynál kitartóbb embert keveset ismertem. És szemmel láthatóan bevált a dolog, mert Kittyt egyre gyakrabban láttam velünk, egyre gyakrabban láttam beszélni. Nem csak Tobbyval… szinte bárkivel.

Az idilli világomnak azonban egyik pillanatról a másikra lőttek. Az egyik percben még arcomon boldog mosollyal léptem ki a suli kapuján, oldalamon TJ-vel, Lucyvel, Chrissel, és Kittyvel, a következőben pedig megpillantottam a furcsán ismerős ezüstszínű Nissan Navarát. A tulajdonost illető sejtésem a rendszámtáblát látván beigazolódott. Nagyot sóhajtva dobtam oda a Mazda kulcsát Chrisnek, aki ügyes mozdulattal kapta a kezébe, és gyermeki lelkesedéssel kezdett rohanni az autó felé, Lucy pedig nevetve követte, a halványan mosolygó Kittyvel együtt.

TJ-t lerázni már nehezebb eset volt. Átlátott rajtam, és tudta, hogy valami nem oké. Tisztában volt vele, hogy a valami, ami messzire röpítette a jó hangulatom, kapcsolatban áll a kocsival. Jó eszű gyereknek ismertem meg, és nem kellett csalódnom. Arcára hamar kiült a felismerés – összerakosgatta a képkockákat.

– Nem mehetsz el vele Sophy – kezdte volna a szentbeszédet, de felemelt kezemmel megakasztottam a szóáradatot.

– Ne, kérlek ne mondj semmit. Az apám. Nem lesz baj. Nem fog bántani.

– So, itt hagyott akkor, amikor a legnagyobb szükséged lett volna rá. Milyen apa az ilyen?

– Légy szíves, ezt ne itt és ne most beszéljük meg – már-már könyörögve néztem rá, mire aprót bólintott. Nem örült a dolognak – láttam rajta. A maszk, amit a nap 24 órájában viselt, számomra már rég kiismerhetővé vált, és a kifejezéseiben úgy olvastam akár egy könyvben. Apró puszit leheltem a szájára, majd elindultam a kocsihoz. Egy utolsó pillantást vetettem még hátra, és a tekintetében láttam a tisztán kivehető aggodalmat, a szememet lehunytam egy másodpercre, majd bíztató mosolyt erőltettem az arcomra, és tovább sétáltam a kocsihoz.

– Apa. – hangom határozott volt és kiegyensúlyozott. – Mi keresel itt? – próbáltam a lehető legtöbb érdektelenséget belezsúfolni.

– Sophy. Talán a legjobb az lenne, ha beülnél. – bólintottam, és a másik oldalra siettem, bepattantam a kocsiba, bekötöttem magam, apa pedig már indított is.

Nem kezdett el magyarázkodni vagy szabadkozni. Egyenes volt, és ennek örültem.

– Mit keresel itt, azok után, hogy gyáva féreg módjára itt hagytál, mikor szarban voltam. Hogy semmi jelet nem adtál magadról. Azt se tudtam, hogy élsz-e egyáltalán, erre most megjelensz, és felforgatsz mindent… Miért nem tudtál szólni arról, hogy van egy bátyám? Egy őrült pszichopata bátyám? – folytattam volna tovább, de apa közbeszólt.

– Nézd, az életemben számtalan dolgot rosszul csináltam, ennek egyike volt, az, hogy nem foglalkoztam veled gyerekkorodban – és később sem. De azt hittem ezzel téged védelek, hogy azáltal, ha nem foglalkozom veled nem fogok rád a gyerekemként tekinteni, és nem fog fájni, ha beszippant az a világ, amiben a bátyád benne él. Rosszul gondolkodtam. Nem téged kellett volna, hogy hanyagoljalak, hanem meg kellett volna, óvjalak ettől a világtól. Nem tettem, és ezt bánom, de nem tudok ellene semmit tenni.

Igazad van, gyáva voltam. Féltem, hogy belekeveredek, féltettem az életem. De rájöttem, hogy fölösleges, mert egy fabatkát sem ér. Sokfelé jártam ebben a néhány hónapban, és sok dolgot megtudtam a bátyádról. Nyilván most nem tudod, hogy megbízhatsz-e bennem, és hiába mondanám, hogy nyugodt szívvel tedd meg, képtelen lennél rá. De talán, ha hallanád ezeket a dolgokat, kicsit megváltozna a véleményed. Mindenképp tudnod kell a bátyádról, hogy… - ám ebben a másodpercben az autó szélvédője millió darabra hullott, és golyó fúródott a mellettem ülő férfi mellkasába. A szeme fennakadt, a keze lecsúszott a kormányról, az autó pedig tartotta a 110-es sebességet, és úgy kezdett el csúszkálni az úton. Balkezemmel egyből a kézifék felé kaptam és berántottam, blokkolva a hátsó kerekeket. Az autó csúszott még néhányat, majd a szalagkorláthoz csapódott. Hiába voltam bekötve, a hirtelen ütközéstől a fejem előrebukott, bele az üvegszilánkokkal borított műszerfalba. A világ elhomályosult, és magába szippantott a sötétség.

Sophy apukájának a kocsija - Nissan Navara

A ruha amiben a vizsgaszámot táncolják (a lányok)

Timeless times

2011-06-15T20:04:00.001+02:00

Szóval el kell keserítsek mindenkit, nem az új fejezet érkezett - az majd hétvégén -, hanem ahogy megígértem itt az általatok megszavazott történet első fejezete, aminek külön oldalt csináltam.

www.timelesstimes-2.blogspot.com

Remélem ezt is úgy fogjátok majd szeretni mind a DFYL-t, és hogy egyáltalán tetszeni fog ;)

Dance for your life után...

2011-06-07T19:21:00.001+02:00

Szóval, ahogy már korábban említettem lenne pár történet, amik közül választani lehetne, hogy mégis merre menjünk tovább DFYL után. Igazából mind a három alapjaiban eltér a DFYL-től, de azért remélem mindenki talál kedvérevalót ;) Jobb oldalt, felül lesz egy szavazás, ott kérek majd mindenkit, hogy nyomjon valamelyikre a három lehetőség közül - lehetőleg arra, amit majd olvasni szeretne ;)

Timeless times

Camila Sánchez kicsi kora óta a futballhoz közel nőtt fel. Édesapja sportújságíró, így nem tartott sokáig, míg a kislány megszerette a labdarúgást. Bár ebben lehet, hogy jelentős szerepet játszott a szomszédban lakó család idősebbik fia, akit a lány születésétől kezdve ismer. Idővel a fiú a kapusok legjobbjává, a lány pedig a csatárok legjobbjainak egyikévé válik. De kérdés az, hogy hol. Előtérbe helyezi az álmait, vagy a csapattársaihoz fűződő kötelék erősebbnek bizonyul annál, hogy elhagyja őket?

Family tradition

David Villa, Fernando Torres, Zinédine Zidane, David Beckham, Cristiano Ronaldo, Pepe Reina, Victor Valdés, Kaká… Nagy nevek, de vajon mi lesz a gyerekeikből? Szüleik nyomdokaiba lépve ők is focisták lesznek, vagy teljesen más felé sodorja őket az élet? Lehet-e úgy élni, hogy a sztárcsalád beárnyékolja a mindennapjaid? Vajon lehetséges-e, hogy a Real Madrid egykori világhírű csatárának fia, és a Barcelona hajdani támadójának lánya között akár csak barátság is kialakuljon?

Véletlen szerencse

Adott egy 19 éves, F1 rajongó lány, akit a barátai a születésnapja alkalmából elvisznek a Magyar Nagydíjra. Majd sikeresen ott is hagyják. A lány ott marad, és egyik szerencsétlenség a másik után éri. Ekkor akad rá a finn és a segítségére siet, majd szépen lassan megkedveli a Regit, és viszont. De persze ezt nem tűrheti tétlenül Regi barátja sem, aki felesküszik Kimi és a lány ellen. Rengeteg mindenen kell keresztülmenniük ahhoz, hogy együtt legyenek, de vajon megéri a sok erőfeszítés?

26. fejezet - Happy Birthday

2011-06-06T20:59:00.000+02:00

Mivel már így is a tervezetthez képest sokat csúsztam a fejezettel, nem akartam még tovább húzni, úgyhogy felteszem még most, de átolvasni nincs már erőm, úgyhogy azt majd holnap :D öö az elkövetkezendő napokban majd felrakok egy bejegyzést arról, hogy milyen lehetőségek vannak DFYL után (mert az élet nem áll meg attól, hogy vége van :P) Aztán, mit akartam még? Ja tudom. Kövi rész nem tudom mikor lesz, ha sok időm lesz, és sikerül a héten megírnom, akkor legkésőbb péntek este, ha eddig nem lesz, akkor valamikor jövő szerda után, mert szombat hajnalba megyünk osztállyal Balatonra... :D

A fejezetről kicsit... tele van olyan dolgokkal amik való életből merítettek, és amik nélkül én nem tudok elképzelni egy nyarat. :D Tudom, hogy ez még nem nyár, csak egy szülinap, de nekem már nyárhangulatom van... :D Nem a leghosszabb fejezet a DFYL történelmében, de annyira vészesen nem is lett rövid, 1491 szó... :D Szóval remélem tetszeni fog ;) Hozzászólást, mint mindig, most is szívesen veszem ;)

Happy Birthday

(Cassie - Is it you)

– TJ! – húzódtam el a fiútól, mert eszembe jutott, hogy Miáéknak valószínűleg sanszuk sincs arról, merre lehetek. – Fel kéne hívnom Miát. De lent hagytam a telefonom, az egész táskámmal együtt. Oda tudod adni a mobilod? – igyekeztem a lehető legbájosabb tekintettel nézni a fiúra, aki kicsit hátradőlt, hogy kihalászhassa a készüléket a zsebéből, majd a kezembe nyomta.

Abban nem is reménykedtem, hogy Mia száma benne lesz, úgyhogy rögtön az S-nél kerestem Seant. Miután ráakadtam a névre, zöld gombot nyomtam majd fülemhez emeltem a mobilt.

– Szia Sean, So vagyok. Mia ott van valahol a közelben? – kérdeztem a fiútól, aki csak benyögött egy „szia, aha”-t. – Add légyszí! – egy ideig csak sercegést hallottam, majd Mia hellózott a telefonba.

– Szia, So vagyok. Csak azért hívlak, hogy jól vagyok meg minden, de ha szépen megkérlek, haza tudnátok vinni a cuccom? Majd elmesélek mindent – ígértem meg neki, majd elköszöntünk, és visszaadtam a mobilt TJ-nek. Felhúzott lábakkal nekidőltem TJ mellkasának. Hallgattam a szívverését, és behunytam a szemem. Tökéletes biztonságban éreztem magam a fiú ölelő karjai között. Csak élveztem a pillanatot.

A tökéletes idilli képet az ajtó felől érkező kopogás zavarta meg. Kérdőn néztem a mögöttem ülő fiúra, aki csak megvonta a vállát, úgyhogy felkászálódtam, az ajtóhoz ballagtam, és kinyitottam azt. A következő pillanatban az állam a földön landolt, és szemeimbe könnyek szöktek.

Az összes barátom ott állt az ajtóban, arcukon hatalmas vigyorral. Sean és Mia, Lucy és Chris, Rob és Emma, Simon, Pete és Lisa, Mike, Dan, Tobby és Alex… Egyszóval mindenki, aki számít. Amint észrevettek az ajtóban teljes hangerővel kezdték el énekelni a Happy Birthday leghamisabb változatát, de nem érdekelt. Félreálltam az ajtóból, hogy be tudjanak jönni, és közben lopva TJ-re pillantottam, aki időközben felkászálódott a kanapéról, és tőlem néhány méterre álldogált mosolyogva. Kimért léptekkel odasétáltam hozzá, és arcomon hatalmas mosollyal átöleltem a nyakát.

– Köszönöm – suttogtam a szemibe nézve, majd finoman megcsókoltam. Csak azért húzódtam el tőle, mert a kanapét befoglaló Chris füttyögni és éljenezni kezdett, amihez lelkesen csatlakozott a többi majom is, egészen konkrétan Simon, Rob, Sean, Pete, Tobby, Alex és Dan. Kibontakoztam a fiú öleléséből, és színpadiasan pukedliztem egyet.

Abban a pillanatban annyira boldog voltam, hogy azt konkrétan semmi nem tudta volna elrontani. Emberemlékezet óta nem voltam ennyire boldog a szülinapomon. Dan, és a két Ryan-fiú elindult felém, de Chris óvodás gyerek módjára ugrott fel a kanapéról, és kezdett sipítozásba, hogy ő akar az leső lenni.

Színpadra illően meghajolt előttem, majd a háta mögül előhúzott egy ajándékszatyrot és a kezembe nyomta, majd vigyorogva meghúzta a fülem, és megölelt.

– Boldog tizenkilencet kislány! – mondta, mire csak mosolyogva megingattam a fejem. Kislány? Ugyan már, kérlek.

– Hála nektek, már az – mosolyogtam őszintén rá. Belenéztem a szatyorba, és kivettem a benne lévő szürke pólót. Az elejére egy kép volt nyomtatva Chrisről, amin rettentő idiótán vigyorog, és egy felirat virított alatta: „Legjobb barátok mindörökké”. Akaratlanul is elvigyorodtam, és még egyszer magamhoz öleltem a fiút.

– Bolond vagy Christian Wilson. – vigyorogtam rá, és összeborzoltam szőke haját.

–Azt hiszem, már jöhetünk mi – szólalt meg Dan kellemesen mély hangján, és a két Ryan-fiúval az oldalán elém lépett. Tobby nyújtott felém egy becsomagolt dobozkát.

– Reméljük, hogy tetszeni fog, a régi szép idők emlékére – vigyorgott rám Alex. Egyenként megöleltem mindnyájukat, majd lehámoztam a csomagolást a csomagról. Egy fekete díszdoboz volt benne. Kinyitottam, és arcomra vigyor kúszott. Négy darab rövides pohár volt benne, mindegyikre gravírozva valami. Az elsőre az „Örök győztes” ez Dant takarta, a másodikra „Mindig lépéselőnyben” ez Alexre utalt, hogy a hajdanán említett ivóversenyekben mindig előttem végzett, a harmadikra „A legkisebb” ugyebár a legfiatalabb Tobbyt jelképezve. A negyediket ki kellett vennem, hogy teljesen el tudjam olvasni. „Még mindig nem jöttél rá, hogy csináltuk, igaz?”.

– Komolyan kérdezem, ennyire elavult dolog csokit venni valakinek a szülinapjára?

– Bocsi So, de nem bírunk a kreativitásunkkal – kotyogott megint bele Chris. Sejtésem szerint az elfogyasztott alkoholmennyisége meghaladja az ideálist. Bőven meghaladja.

Ez után szépen sorban mindenki odaadta a nekem szánt ajándékát. Miától és Seantól egy DVD-t kaptam, amin videók vannak a gyerekkorunkból, a borítón pedig egy kép van, amin hárman vagyunk valamikor mostanában. A film címe pedig „We were like this” volt. Előre éreztem, hogy ezt a filmet csendes magányomban fogom a szobámban bámulni, és nem fogom megúszni könnyek nélkül.

Robtól, Emmától, Lisától és Pete-től megkaptam a már régen kiszemelt Adidas cipőt, aminek az oldalán a három csík sárga volt, az orra lilás, maga a cipő fekete, a fűzőrésze pedig fehér. Egyszer, mikor még karácsony előtt mentünk vásárolni, megláttam, és első látásra beleszerettem. Em és Lis ezek szerint emlékezett rá.

Mike és Simon hatalmas vigyorral az arcukon érkezett elém, és nyomta a kezembe az összegöngyölt csomagot. Nagy nehezen leszedtem róla az öt tekercs celluxot, ami rajta volt, majd szétnyitottam a csomagolópapírt. Egy üveg vodka volt beletekerve egy naptárba. Egy naptárba, aminek az elején egy kép virított, amin rajta volt mindenki, aki számít. Egészen konkrétan azok, akik a nagynak nem mondaható szállodai szobába bezsúfolódtak.

Végiglapoztam a naptárat. A képek mid minket ábrázoltak. Táncpróbákon, Pete szülinapján, szilveszterkor, amikor újra találkoztam Miáékkal… A szemembe könnyek szöktek, de nem akartam sírni, így inkább gyorsan pislogtam párat.

– Köszönöm. – mosolyogtam rájuk, majd mivel tényleg nem akartam, hogy lássák mennyire meghatódtam, poénnal próbáltam ütni a helyzetet. – Mellesleg melyikőtök csomagolta? – Simon óvatosan feltette a kezét. – Mindjárt gondoltam – vigyorogtam rá, majd őket is megöleltem. A vodkára inkább nem mondtam semmit, értettem én az élét, vodkától ütöttem magam totál paffra szilveszter éjjel.

Lucy maradt az ajándék osztás végére. Nem szólt semmit csak elém állt, és a hangulat kezdett kicsit feszült lenni.

– Sajnálom. Egy hülye hisztis picsa voltam – mondtam a lánynak, aki halványan elmosolyodott, és megölelt.

– Boldog születésnapot te hülye hisztis picsa – vigyorgott rám, én pedig elnevettem magam. Kezembe nyomott egy ajándékzacskót, amibe egyből belepillantottam. Egy nadrág volt benne, és nem kellett kivennem ahhoz, hogy tudjam, pontosan ugyanolyan, mint ami rajta volt az első közös mozgáskultúra óránkon. A sötétlila, pipával díszített nadrág mellett egy CD volt a zacskóban. Kivettem, és arcomra mosoly kúszott. Egy válogatás-lemez volt, tele olyan számokkal, amikre az év folyamán táncoltunk, vagy valamiféle módon emlék kötődik hozzá. Elvigyorodtam, és újból megöleltem.

Ekkora már egészen biztossá vált, hogy ez életem legjobb szülinapja. A barátaimmal lehettem, akik úgy szeretnek, ahogy vagyok, és akik már a családommá váltak. Miután kiörömködtük magunkat az ajándékokban, Simonék bekapcsolták a zenét – addigra valahonnan előszedtek hangfalakat, Chris és Rob pedig elkezdte kipakolni a piákat.

Eszméletlen hangulat kerekedett, mindenki táncolt – és itt most nem az egyet jobbra, egyet balra lépegetésre gondolok, hanem mivel mindenki táncos, mindenkit teljesen átjárt a zene. Rengetegféle zene volt, egyszer csak egy spanyolosabb számot rakott be Simon, mire TJ egyből elkapott, és a táncparkettre vezetett.

Külső szemlélők szerint nehéz volt elhinni, hogy egyikünkben sincsen latin vér. Nem igazán tanultam társas táncolni soha. Mégis, rengetegszer adódott már úgy, hogy táncoltam. Egyrészt a fiú vezet, akkor komoly dolgot nincs, másrészt pedig, csak olyat tudsz rá kilépni, ami zenére kijön.

TJ-vel kifejezetten jó volt táncolni. Most a közönség sem zavart, bár ez talán annak tudható be, hogy – bár kimondva még nincs – hivatalosan is együtt vagyunk. Vagy mi a szösz. Szóval semmi nem szabott gátat annak, hogy őszintén, szívből táncoljunk, úgy, ahogy egy latin tánchoz illik.

A szám végeztével TJ kézen fogott, és kivezetett a teraszra. A korlátra támaszkodtam, és újból az éjszakai Baltimore-ban kezdtem el gyönyörködni. Egészen addig, amíg a fiú maga felé nem fordított. Egy hosszúkás dobozkát nyújtott felém. Kinyitottam, és egy fehérarany lánc volt benne. Egy „dance” feliratú medál volt ráfűzve egy vékony medálra. Elmosolyodtam, majd apró puszit leheltem a fiú ajkaira.

– Köszönöm. Felteszed? – kérdeztem, ő pedig bólintott, úgyhogy megfordultam, ő pedig félrefogta a hajam, és gyakorlott mozdulattal a nyakamba kapcsolta az ékszer, majd visszaengedte a hajam, és belecsókolt a nyakamba, mire kellemes borzongás futott végig rajtam.

– Boldog születésnapot! – suttogta a nyakamba.

– Khm, fiatalság. Ha befejeztétek a nyáladzást, lenne még egy meglepetésünk Sophy számára – lépett ki a teraszra Simon, megszakítva ezzel a tökéletesen romantikus pillanatot. Te jó ég, mióta vagyok én odáig a romantikus pillanatokért?

(Red Hot Chili Peppers - Snow)

– Felőlem mehetünk – vigyorodtam el, és ezúttal én fogtam kézen TJ-t, és húztam vissza a szobába. Észre se vettem, hogy mikor hallgatott el a zene, mindesetre, mikor mi visszaértünk, már nem szólt, ellenben a szoba közepén, a földön ott ült Mia, mellette pedig Alex és Dan egy-egy gitárral. Szépen lassan mindenki lecsüccsent a földre, így kialakult egy viszonylag nagy kör.

– Igazából egy össznépi éneklést terveztünk… – kezdte Mia, és Chris éppen közbe akart szólni, de a lány gyorsan folytatta. – Chris, te nem. Szóval először egy olyan számra gondoltunk, amit mindenki ismer, és So különösképpen szereti – vigyorgott a szőke lány, majd Dan elkezdte a Red Hot Chili Peppers Snow című számának első akkordjait. Arcomra hatalmas vigyor ült ki, a nap folyamán már sokadszor. Egyike volt az örök kedvenceimnek. A refrénbe már mindenki beszállt – legnagyobb bánatunkra Chris is bele-belevonyított. Az este folyamán előkerült az It’s my life, Bon Jovitól, a Thanks for the memories a FOB-tól, és szinte az összes gitáron eljátszható kedvenc számom. Nem is tudom, hogy az este melyik része volt a legjobb, de talán elfogadható az a válasz, hogy minden percét élveztem. Valamint biztossá váltam benne, hogy nekem vannak a világon a legfantasztikusabb barátaim.

Sophy ajándék cipője

A nyaklánc, amit TJ-től kapott

Ezt pedig nem akartam berakni fejezet zenének, de a "spanyolosabb szám", amire So-ék táncoltak: Estopa - Como Camaron

25. fejezet - Masquerade

2011-05-27T23:06:00.001+02:00

Na hát nem akarok itt sokáig beszélgetni a fejezetről, itt van kész van, ez a lényeg :D Hát nem egészen 1500 szó lett, 1798... :D de remélem ez nem probléma, és tetszeni fog ;)

Masquerade

(Viva Voce - Believer)

– Hogy jutottál be ide? – szegeztem a kérdést az előttem állónak, ezzel próbálva húzni az időt.

– Mindig elfelejted, hogy milyen jó kapcsolataim vannak.

– Hát hogyne… - törődtem bele.

– Most pedig fogd meg a kezem, varázsolj mosolyt az arcodra, és induljunk táncolni. – kezemet az övében csúsztattam, és arcomon álmosollyal felálltam, hagyva, hogy ez a pszichopata a táncolók közé vezessen.

– Okos kislány vagy, kishúgom. – aljas vigyor jelent meg Seth képén. Amikor megfelelőnek ítélte a helyünket megállt, és magához húzott. Undorodtam tőle, de reménykedtem benne, hogy elég sokan vannak ahhoz, hogy semmi olyat ne csináljon, amit később megbán. Vagyis, amit egy normál ember megbánna.

– Boldog születésnapot, hugi! – szólt miközben a zene ütemére lépkedtünk. Nem feleltem neki, csak próbáltam rájönni, hogy már megint mit akar itt. Már megint mit akar tőlem. Féltem. Nem mutattam ki, de legbelül rettegtem, hogy ugyanaz történik mint akkor, azon a délutánon, mielőtt Matt meghalt.

Időközben kezeivel a hátamat simogatta, és hülyeségekről motyogott össze-vissza. A szám végeztével elhúzódott, majd elkezdett maga után húzni. Neem, annyi eszem azért volt még, hogy semmi jó nem sül ki abból, hogyha elmegyünk innen. De hogy lehetett volna esélyem egy elmebeteggel szemben?

– Legyél jó kislány, és akkor a kis barátaidnak nem fog fájni. – nagyot nyeltem. Rátapintott a dolog lényegére. Addig semmi problémám nem volt a dologgal, ameddig engem akart kinyírni. De pontosan tudta, hogy maga alatt vágja a fát, ha a barátaim kezdi bántani. Mert értük képes vagyok ölni, bár nem értem ez miért hat Seth-re az újdonság varázsával, amikor ez a tulajdonságom világéletemben megvolt, amióta pedig megtanított lőni, hatványozottan jött elő. Tudtam, hogy milliószor meg fogom bánni, mégis tisztes távolságból ugyan, de elindultam a szőke mögött, aki csak egy elégedett bólintással nyugtázta, hogy megint elérte, amit akart.

Egy elhagyatott, alig használt folyosóra ment, gyanítom csak a személyzet járt erre időnként, de nem túl gyakran. Remek, akkor minimum egy héten belül megtalálják a holtestem. Bíztató.

Egyre nagyobb hülyeségnek tartottam, hogy eljöttem a biztonságot nyújtó tömegből, és amikor Seth a falhoz nyomott és erőszakosan megcsókolt, már egészen biztos voltam abban, hogy egy gyökér vagyok. Mit gyökér, okleveles balfasz. Valamint tisztában voltam azzal is, hogy ha élve megúszom – HA –, akkor ezt másoktól is meg fogom kapni.

Próbáltam elhúzni a fejem, de csak annyit értem el vele, hogy az amúgy is labilis idegzetű ex-barátom lekevert egy isteneset. Fájt, és sejtésem szerint felrepedt a szám, de összeszorítottam a fogaim, és nem szisszentem fel. Nem akartam megadni neki ezt az örömöt. Utólag belegondolva, ez is egy hülye ötlet volt. Látni akarta, hogy szenvedek, úgyhogy csak hogy teljesen szimmetrikus legyen, a másik oldalról is megütött, majd mormogott valamit – amit leginkább „ribanc”-nak lehetett érteni – és visszatért a szám csókolásához.

Kezdtem unni, hogy állandóan ez van műsoron, úgyhogy erőből beleharaptam a szájába, mire csak felüvöltött, és csavart egyet az eddig a fejem fölé szorított kezemen, majd emelte a kezét, hogy ismét megüssön, ezúttal ököllel, de egy hang megállította.

– Eszedbe ne jusson! – sziszegte néhány méterről TJ, mire részben megkönnyebbültem, részben pedig eszeveszettül aggódni kezdtem. Simon arcára pedig csak undorító vigyor kúszott.

– Szóval megérkezett a hősszerelmes is. Épp időben…

– Én a helyedben nem játszanék a tűzzel, Simon! – mondta TJ, és egyre közelebb jött.

– Milyen kár… hogy… nem… vagy… a helyemben… – ez alatt az egy mondat alatt, minden szava után megcsókolt, és egyre lejjebb haladt. Az utolsó már a kulcscsontom alá érkezett, ezzel tökéletesen szétkenve a szám sarkából kiserkenő véremet.

– Rohadj meg, Simon! – mondta TJ, majd egy golyót küldött az említett lábába, mire az egyből a sebhez kapva rogyott a földre. Én kihasználtam a lehetőséget, és egyből odarohantam TJ-hez, aki fél karral ölelt magához. A vállgödrébe fúrtam a fejem, és eleredtek a könnyeim, mire a fiú elkezdte a karom simogatni.

– Ha még egyszer, akárcsak egy újjal is hozzáérsz, Istenre mondom, keserves kínok közt fogsz meghalni. Rohadék! – mondta TJ, majd jelzésértékűen köpött egyet a földön fekvő Simon elé.

– Úgy van, vidd csak a ribancot. Ahogy látom, kedveled a használt dolgaim, mindjárt odaadom a cipőm is… – éreztem, hogy a fiú megfeszül mellettem, és emeli a kezében levő Glockot. Nem akartam, hogy hülyeséget csináljon, úgyhogy megszorítottam az engem ölelő kezét.

(Three Days Grace - Lat to know)

– Nem éri meg – suttogtam könnyáztatta arccal, mikor végre felém fordította a tekintetét. Aprót bólintott, és leengedte a kezét, majd megfordított, és sietős léptekkel tolni kezdett a folyosón. Simon még össze-vissza ordibált utánunk, de igyekeztem nem figyelni rá.

Amikor tisztes távolságba értünk Seth-től, TJ megállt, majd maga felé fordított.

– Sophy, én… – Nem tudtam meg, hogy mit akart mondani, mert kezeimet a dereka köré fonva megöleltem, és arcom a mellkasába temetve suttogtam bele sírás közben egy köszönömöt. TJ csak simogatta a hátam, és próbált vigasztalni.

– Gyere! – mondta halkan, miután eltolt magától, majd megfogtam a kezem, és elindult valamerre a hotel folyosóján. Az egyik szoba előtt megállt, és előhúzott a zsebéből egy kulcsot, majd a zárba helyezve kinyitotta az ajtót, és előre engedett. Az ajtón belépve egy nappali-szerűségben találtam magam. A szoba közepén volt egy krémszínű kanapé, mellette két fekete fotellel, és ezek mind egy nagy síkképernyős TV-re néztek. A készülék mögött pedig hatalmas üveg ajtó terült el, amely az erkélyre nyílt. A szoba jobb oldalán volt egy ajtó, sejtésem szerint a hálót rejtette maga mögött, onnan pedig a fürdő nyílhatott.

TJ finoman megfogta a csuklóm, de még így is felszisszentem, és elrántottam, mire a fiú csak kérdő tekintettel nézett rám.

– Mutasd a kezed! – szólt, én pedig nagyot sóhajtva felé nyújtottam a kezem. Nem volt se kedvem, se erőm vitatkozni. – Megölöm azt az állatot! – sziszegte a fiú, miután meglátta a véraláfutásoktól lila csuklóm. Volt ez már rosszabb is.

– Annyira sajnálom, ami történt… - kezdte volna a fiú, de fejemet ingatva félbeszakítottam.

– Nem történt semmi. Illetve, történhetett volna máshogy is, és így is hatalmas köszönettel tartozom – motyogtam, mire a kékszemű száján megjelent egy féloldalas mosoly. Az a mosoly, amit már hónapok óta nem láttam. Az a mosoly, amit annyira szerettem benne.

– Menj, tusolj le! – mondta TJ, de a hangjából csupán aggodalom és kedvesség áradt.

– Rendben, de… ugye itt maradsz? – tettem fel kissé félve a kérdést, a fiú pedig mosolyogva bólintott. Elindultam a háló irányába, de az ajtóból visszafordultam. – Valami cuccot tudsz nekem keríteni, amiben alhatok? – fordultam ismét a fiú felé, aki csak bólintott, és odament egy sporttáskához. Kihalászta belőle egy pólóját és egy rövidnadrágját, majd a kezembe nyomta, kinyitotta a szobaajtót, betessékelt, és becsukta mögöttem.

Arcomon halvány mosollyal mentem be a fürdőbe és zártam magamra az ajtót. Lehet, hogy paranoia, de szükségem volt arra a megnyugtató érzésre, hogy az ajtó be van kulcsolva. Megálltam a tükör előtt, és azt kell mondjam, nem voltam megelégedve a látvánnyal. A szám mindkét oldalt fel volt repedve, és helyenként alvadt vér volt felfedezhető az egész arcomon. A nyakam és a kulcscsontom néhol úgyszintén pirosas árnyalatban játszott, a ruhámmal egyetemben. Amilyen gyorsan csak tudtam, ledobtam magamról a fehér ruhát, majd megszabadultam a fehérneműtől is, beálltam a zuhanytálcába, megnyitottam a csapot, és folyattam magamra a kellemesen meleg vizet. Révén más nem volt, férfi tusfürdővel dörzsöltem be magam, majd hasonló keretek közt, a hajam is megmostam.

Mikor kimásztam a víz alól magam köré tekertem egy hatalmas szállodai fehér törölközőt, majd újból a tükörképem kezdtem el szemlélni. Egy árnyalatnyit már javult a helyzet.

Gyorsan megtörölköztem, magamra kapkodtam a ruhákat, majd még félig vizes hajjal mentem vissza a nappaliba, ahol a kanapén TJ ült és a TV-t nézte. Ez így nem igazán fedi a valóságot, tekintettel, hogy a készülék nem volt bekapcsolva sem, mindössze egyszínű fekete volt a képernyő. Úgy vettem észre, hogy a fiúnak nem igazán tűnt fel a jelenlétem, úgyhogy úgy döntöttem, nem zavarom, inkább az erkély felé vettem az irányt.

Elhúztam az üvegajtót, és kiléptem a hűvös, kora tavaszi éjszakába. Elém tárult egész Baltimore, a megvilágított épületek, a főúton végighaladó autók, és mivel valahol az emeleten voltunk, még az óceánt is látni lehetett.

Eleinte még jól esett a hideg levegő, de mivel a hajam még félig vizes volt, hamar elkezdtem fázni, így már épp fordultam meg, hogy bemenjek, de TJ-be ütköztem, aki centire pontosan mögöttem állt.

– Szia – mondta alig hallhatóan. – Látom kész vagy. – apró bólintás volt a válaszom, az amúgy kijelentő mondatra. Szemem pont a szájával volt egy magasságba, de nem tanulmányoztam sokáig az ajkait, felemeltem a tekintetem, és a szemébe néztem. A barna találkozott a kékkel. A szeretet találkozott az aggodalommal.

A másodperc tört része alatt hidalta át a kettőnk közt lévő távolságot, és tapasztotta száját az enyémre. Nem volt se durva, se szenvedélyes. Gyengéd volt, épp hogy csak egy apró puszi a számra, de mégis az eddigi csókjaink közül ez jelentette a legtöbbet.

– Hideg van, menjünk be. – mondta, miután elvált a számtól, a válaszom megint csak egy bólintás volt. A szívem a torkomban dobogott, el akartam mondani neki, hogy mennyire aggódta érte akkora, amikor… Hogy mennyire féltem, hogy elveszítem. El akartam mondani neki, hogy szeretem. De tudtam, hogy most másról kell beszélni.

– TJ – mondtam alig hallhatóan, miután becsukta az erkély ajtót és leült a kanapéra. Azt hittem nem hallotta meg, de fejével biccentett, így odaballagtam, és leültem mellé. Bevackoltam magam a támlára tett karja alá, és fejemet a mellkasára téve szólaltam meg újból. – Van valami, amit az egész történetmesélésből eddig mindig kihagytam. Több oka is van, bár ezt gondolom meg fogod érteni, ha elmondom.

Ugye úgy kerültem a BMI-be, hogy elkaptak egy Simon-féle balhé után. Az után, amiben Matt meghalt. Ekkor már egy ideje nem mentek rendben a dolgaink Seth-tel, amit ő annyira nem bánt, nekem a szívem szakadt bele. Simon remekül elszórakozott a kurváival, és egy idő után, már engem is annak tekintett. Azon a délutánon, mikor történt ez a… Szóval tudod, volt egy vitánk. Mármint Seth-tel. Nem emlékszem már, hogy min vesztünk össze, a lényeg az, hogy „békülésképp” le akart feküdni velem. Én meg nem. A vége egy nem túl szép történet, arról, hogy hogyan erőszakolt meg. – az egész monológom alatt próbáltam visszanyelni a könnyeim, de nem sikerült, egy-egy könnycsepp mindig kibuggyant, amikor pedig befejeztem újult erővel tört fel belőlem a zokogás. TJ csak magához húzott, és puszit nyomott a fejem búbjára. Nyilván ő is megértette, hogy a ma esti kis „incidens” Simonnal AZT a délutánt idézte bennem.

Simogatta a hátam, de nem mondott semmit. Vigasztalni úgyse tudott volna semmivel. Mégis a jelenléte nyugtatólag hatott rám. Biztonságban éreztem magam ott, a karjaiban, összekuporodva, felhúzott lábakkal.

Egy idő után egy picit eltolt magától, de épp csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.

– Nézd Sophy. Szörnyű az, hogy mennyi szenvedésen mentél keresztül ilyen fiatalon, mások ennek a felét nem bírnák el egész életük során, és te még mindig állsz, és bírod a súlyokat, amiket a válladra pakolnak. ÉS ezt nagyra becsülöm benned – sok más tulajdonságod mellett. Fontos vagy nekem, az első találkozásunk alkalmával még nem is gondoltam volna, hogy valaha ennyire közel kerülsz majd hozzám, de mégis. – Tisztázzuk, hogy ez lényegében felért tőle egy szerelmi vallomással.

– Szeretlek – feleltem nemes egyszerűséggel a szemeibe nézve. Nem spiláztam túl a dolgot. TJ csak elmosolyodott, majd lehajolt hozzám, és finoman, vigyázva a szám szélén lévő sebekre, megcsókolt.

24. fejezet - Alone

2011-05-18T16:36:00.000+02:00

Sziasztok! Először is szeretnék elnézést kérni, hogy ilyen sokára jött az új rész, de vagy időm nem, vagy ha időm volt, ihlet nem volt, ha meg ihlet lett volna meg idő is, akkor meg nem tudtam írni, mert ugye beteg voltam. Igazság szerint még most is az vagy ok, de részlet kérdés. :D

Na de szóval. Alapvetően nem így akartam ezt a fejezetet. Illetve nem akartam eddig írni, csak aztán a kövi fejezet átalkotta magát fejben, ezért máshogy kellett befejeznem (előre kérem, ezért ne kövezzetek meg) :D

Amúgy el kell keserítsek mindenkit, mert közel már a vég (bár ezzel, hogy átíródott a kövi rész, plusz egy fejezet csapódott hozzá), de olyan 30 fejezetre lehet majd számítani körübelül. Na de nem is húzom tovább a szót, tádá:

Alone

Arra ébredtem, hogy egy autóban fekszem. Kinyitottam a szemem, és megláttam a volánnál ülő Christ, és mellette a szőke Lucyt.

– Srácok… Hova megyünk?

– Te Lucyhez, vele együtt. Én meg TJ-hez, megnézni mi van vele…

– Aaron… Hol van?

– Sophy…

– Tudom, hogy… – nyeltem egyet. Képtelen voltam kimondani azt, amivel mind a hárman tisztában voltunk. Aaron meghalt.

– És TJ? – kérdeztem, még mindig nem sokkal több élettel a hangomban.

– Egy magánklinikán van.

– De jól van? – kérdeztem. Nem akartam elveszíteni őt is. Nem akartam elveszíteni, mielőtt még megkaphattam volna.

– Nincs magánál, de jól lesz. – gyanítom, ha a halál küszöbén állna, is ezt mondaná. De mégis megnyugvással töltöttel, épp annyira, hogy kicsit jobban körbeszemléljek az autóban. A bőrülések gyanúsan ismerősek voltak, amikor pedig a két ülés közt megpillantottam a CD-im, biztos voltam benne, hogy a Mazdában vagyunk.

– Emlékszel mit mondtam neked, amikor első nap mentem suliba mentem a Mazdával? – kérdeztem Christől, aki próbálta a lehető legkisebbre összehúzni magát.

– Igen – sikerült nagy nehezen kipréselnie magából.

– Szóval emlékszel, hogy azt mondtam, hogy nem akarom, hogy hozzáérj, nem akarom, hogy vezesd, és hogy 5 másodpercnél tovább egy helyre összpontosíts. Miért van az, hogy most mégis a volánnál ülsz, és állandó kontaktusban vagy a kormánnyal?

– Vészhelyzet volt, és azt mondtam ebben az esetben biztos belemennél. – amióta felébredtem Lucy először szólalt meg.

– De miért nem te vezetsz? Jó-jó, abbahagytam – mondtam, majd föltápászkodtam az ülésről, és behúzódtam az ablakhoz. Befogtam a szám, és bambultam kifelé az ablakon.

Viszonylag hamar Lucyékhez értünk, ahol mindhárman kiugrottunk a kocsiból, Chris puszit nyomott Lucy szájára, majd visszaindult a kocsihoz.

– Muszáj neked a… Mindegy. De vigyázz rá, és magadra is. És mondd meg TJ-nek, hogy gyógyuljon meg, mert nem élem túl, ha elveszítem. – az utolsó pár szót már suttogva mondtam, szivárgó könnyekkel. Chris csak odajött, magához ölelt, és megsimogatta a hátam. Hálás voltam, hogy ilyen barátaim vannak.

Szipogva elhúzódtam a fiútól, majd intettem egyet, és Lucy oldalán besétáltam a házba.

Azért szerettem Lucyéknál lenni, mert minden olyan nyugodt volt. Nyugodt és békés. A családban mindenki megtett volna bármit a többiekért, és érezhető volt, hogy szeretik egymást. Egyszóval olyan család volt, amilyet én mindig is akartam. Lucy és az apukája között olyan kapcsolat volt, amilyen anno nekem volt Toddal. Lucy és az öccse, pedig olyanok voltak akárcsak Sean és én gyerekként. Keserű mosollyal nyugtáztam ezt, valahányszor csak eszembe jutott, de mindezek ellenére mégis mindig jól éreztem magam a szőke lány családjánál.

Szinte azonnal felmentünk Lucy szobájába, ahol én bemásztam az ágyba, és két takarót magamra terítve felhúztam a lábaim, és magamhoz szorítottam egy kispárnát. Szőke barátnőm pedig elkezdett faggatni, hogy tulajdonképpen mi is ez az egész katyvasz, aminek a kellős közepében vagyok.

– Egyébként honnan tudtál TJ-ről, mármint, hogy meglőtték, meg erről az egészről? – tettem fel a kérdést „mesém” végén, az akkor már mellettem ülő lánynak

– Pár napja elmesélte Chris, de nem ilyen mélyrehatóan, mint te. Mert persze vannak olyan részletek, amikről nyilván ő sem tudott… So nézd… Ismerlek már annyira, hogy tudjam, most jön az a rész, amikor elkezded magadat hibáztatni. Csak hogy tudd, nem tehettél róla. Seth-nek az volt a célja, hogy fájdalmat okozzon neked, azáltal, hogy elvesz valakit, aki közel áll a szívedhez. Pont arra ment ezzel az egésszel, hogy a lehető legnagyobbat lökjön rajtad, épp akkor, amikor már kilábalóban lennél az egészből. Szóval csak annyit akarok ezzel az egésszel, hogy nem vagy hibás. És még mielőtt eszedbe jutna, verd ki a fejedből, rendben? – meggyőző volt, de nem eléggé. Nem tudtam megígérni neki, hogy nem fogom magam hibáztatni, mert hiába tudtam, hogy az a görény tehet róla, mégis önmagam vontam felelősségre.

(Birdy - Skinny Love)

Másnap mentem haza, és azzal a lendülettel, hogy beléptem a szobámba, bevágtam az ajtót, ráfordítottam a kulcsot, az ágyamra vetettem magam, és sírni kezdtem. Ekkorra jutott el a tudatomig ténylegesen, hogy Aaron nincs többé. Hogy nem lesz több közös emlék vele, azokból kell gazdálkodni, amik vannak. Hogy lőttek az esti mozimaratonjainknak. Hogy vége mindennek, ami vele kapcsolatos.

Többször megesett, hogy álomba sírtam magam, de ott vagy Aaron életének utolsó pár pillanatával találtam szembe magam, vagy azzal, hogy a fiú helyén TJ állt, vagy pedig ők ketten kérték rajtam számon, hogy miért szórakozok velük. Bármelyik kép jött is elő álmomban, én mindig zokogva ébredtem fel belőle.

A telefonomat még a hazaérkezésem napján kikapcsoltam, az I-podomat telepakoltam depis-számokkal, és egész napokat töltöttem az ágyamban sírva. Lucy és Mia többször is eljöttek, de nem igazán voltam vevő a társaságukra. Ami azt illeti, senki társaságára nem voltam vevő. Annyit azért elmondtak, hogy TJ rálépett a gyógyulás rögös útjára, és napról napra jobban van. Ezek után pedig teljes nyugalommal ástam magam egyre mélyebbre az önmarcangolásba.

Hiába tudtam, hogy Lucynek igaza van, képtelen voltam kiverni a fejemből azt a gondolatot, hogy ha nem megyek oda, talán másképp történt volna. Ha nem kerülök közel TJ-hez, talán nem így lett volna. Tudtam, hogy kár a múlton rágódni, de mi mást tehettem volna? Képtelen voltam az életemet ugyanúgy folytatni, mert egy Aaron nélküli világ nem lehet ugyanaz a világ.

Ettem meg ittam, de csak annyit, hogy ne legyen bajon. Olyan voltam, mint egy gép. Egy sírásra és hisztizésre programozott robot. A napok összefolytak, és fogalmam sem volt, hogy hányadikát írunk éppen, amikor Lucy újból eljött. Elkezdett hozzám beszélni, de annyira sem voltam képes, hogy a fülhallgatót kivegyem a fülemből – ami utólag belátom rendesen bunkó dolog volt tőlem. Megelégelhette, mert odajött, és kirántott a fülest az addigi helyéről.

– Add ide az I-podot! – szólt felém nyújtva a kezét, de csak megráztam fejem.

– Add ide az I-podot! – a hangja már határozottabban csengett, ám így is csak fejrázást kapott válaszul.

– Utoljára mondom, add ide azt a rohadt I-podot! Most! – de megint csak megingattam a fejem, és nagyon halkan megszólaltam:

– Te ezt nem érted Lucy…

– Ó dehogyisnem. Én nagyon megértő voltam egészen idáig. Nem csak neked fájt, nem csak téged érintett meg, nem csak te sérültél. Elfogadtam, mikor azt mondtad, nem akarsz róla beszélni, mert valószínűleg én is így lettem volna vele, ha a helyedben vagyok. De tudod nem a legokosabb dolog elmarni magad mellől azokat, akik segíteni próbálnak, mert ezzel csak azt éred el, hogy egyedül maradsz, piszkosul magányosan.

Lassan egy hónapja fetrengesz itthon az önsajnálatban, a sötétített szobába, depressziósabbnál-depressziósabb szarokat hallgatsz, és leordítod mindenki fejét, aki kinyitja azt az ajtót. Csak tájékoztatásul mondom, az önsajnálattól nem lesz jobb. Mindenki tudja, hogy fáj az, ami történt, de ideje lenne túllépni rajta A fájdalom nem fog elmúlni, csak hozzászoksz…

Kelj fel, lapozz, mert az élet nem állt meg csak azért, mert Aaron már nincs itt. És csak úgy mellékesen, ez volt az utolsó látogatásom itt, én többet nem erőlködök. Innentől kezdve rád van bízva, hogy mit kezdesz az életeddel. Ja még annyi, hogy tudod, hogy Chris és Aaron mennyire jó viszonyban voltak. Chris elvesztette az unokabátyját, de mégis éli az életét. Szenved, bár nem mutatja, de tudom, mégis továbblépett. Neked is ezt tanácsolom. Na szia!

Csak néztem a szemem előtt bevágódó ajtót, és meredtem a csendbe. Tudtam, hogy elszúrtam, mitöbb, kegyetlenül elbasztam. A tekintetem a kezemben tartott I-podra tévedt. Pillanatnyi gondolkodás nélkül vágtam teljes erőből a falnak. Az apró készülék darabokra törve hullott a földre, majd megint csend telepedett a szobára. Először, amióta száműztem magam ide, zavart a némaság.

Az ágyra vetettem magam, és az öklömmel kezdtem püfölni.

– Ezt me-gint el-basz-tam! – visítottam a matracomba zokogva, az ütésekkel nyomatékosítva szavaim jelentőségét.

Csak azt éreztem, hogy két kar felhúz az ágyról, majd maga felé fordít, megölel, és a hajamat kezdi simogatni.

– Shh, nyugi kislány! – hallottam Sean hangját, és amikor felemeltem a fejem az ajtónál álldogáló Miát is megpillantottam.

– Jól összekuszáltad a szálakat, csajszi – mondta halkan lány, majd leült az ágyamra, és engem is maga mellé húzott. – Megpróbálunk segíteni, ha te is benne vagy. Benne vagy? – hallottam a kétkedést a hangjába, úgyhogy aprót bólintottam, mire mindkét szőke halkat sóhajtott.

– Azt hittem, keményebb dió lesz – hallottam az ajtóm elől Simon hangját.

– Te ott kint, pofa be! – morogtam, mire a megszólított, csak jóízűen felkacagott.

– So, húzás a fürdőbe. Tusolj le, moss hajat, próbálj magadból embert faragni. Fehérneműt vigyél, a többit, majd ha kijöttél – mondta Mia, majd odadobta az említett ruhadarabokat, belökdösött a fürdőbe, és behúzta utánam az ajtót. Kulcsra zártam az ajtót, mire a barátnőm bekiabált, hogy háromnegyed órám van, úgyhogy úgy osszam be az időm.

Levettem a pizsamaként funkcionáló ruháimat, majd bemásztam a zuhany alá, és elkezdtem folyatni magamra a meleg vizet. Jól esett, ahogy átjárta a testem, de azért igyekeztem, mert sejtésem szerint a két srác nem viccből volt itt, és a negyvenöt perces időkeret túllépése esetén képesek, és rám törik az ajtót.

Megmostam a hajamat is, majd törölközőt tekertem magam köré, és a fogmosást is elintéztem, majd megtöröltem a hajam, felvettem a bennlévő igen kevés ruhadarabot, magamra kaptam a köntösöm, és kisétáltam a szobámba.

– Na kanok, kifelé! – eresztettem meg feléjük egy vigyort, amin kicsit mindketten meghökkentek, de azért kihátráltak a szobából, és becsukták maguk után az ajtót. – Te pedig elmesélheted, hogy mi a tervetek tulajdonképpen.

– Nem tudod, hogy hányadika van ma, igaz?

– Fogalmam sincs.

– Gondolhattam volna.

– Mondd valamit az, hogy március hat?

– Bassza meg. Ezért haragudott meg Lucy…

– Meg hatszázharminchét másik bunkóságod miatt, de igen, valóban ez volt az utolsó csepp. Amúgy boldog szülinapot.

– Boldog szülinapooot! – vonyította a két észlény az ajtó elől.

– Kanok, kuss! – szóltam vissza, de azért elmosolyodtam. – Szóval miért olyan lényeges, hogy ma van a szülinapom? – fordultam újra Miához.

– Mert a sulitokban ma van valami tavaszköszöntő bál, és a cél, a te megjelenésed. Tudod, mint rehab utáni első hivatalos megjelenés…

– Mia, én nem rehabon voltam…

– Jajj, tudom, csak úgy mondtam – egy kicsit megnyugodtam, de láttam rajta, hogy igazából az játszódik le benne, hogy „Dehogynem, rehabon voltál kiscsillag”

– Szóval… Itt ez a ruha. Felveszed. Meg ezt a cipőt is. Most! – mondta, és hozzám vagdosta az említett holmikat. Lehet, hogy agyban nincs a toppon a csaj, de határozottságban mérföldeket ver Lucyre. Eszembe nem jutott volna vitatkozni a mellettem álló, őrmestert játszó szőkével.

Felvettem a Mia által adott fehér koktélruhát, ami mellrésznél kicsit ráncosított volt, az alsó rész pedig fodros, és nagyjából combközépig ért, illetve a hozzá választott fehér gladiátor-szandált.

– Nem akarok kötekedni, de most lett vége a télnek…

– Kibírod azt a négy métert, amíg a kocsitól elsétálsz a bejáratig? – bólintottam – akkor fogd be, és mutasd a hajad.

Laza hullámokat varázsolt az amúgy szög egyenes hajamba, és arcomra is felvarázsolt némi kis halvány sminket, majd kezembe nyomta a dzsekim, és elindultunk lefele- ekkor már a két fiú társaságába.

Sean leállt a mélygarázsba a Range Roverével, úgyhogy itt sem kellett kimennem a levegőre, tényleg majd csak arra a négy méterre. Sean vezetett, Mia ült az anyósülésen, én meg hátrakényszerültem Simonnal, aki egész úton azon volt, hogy leépítse az agysejtjeimet.

Legnagyobb meglepetésemre nem a suliba mentünk, hanem egy szálloda báltermébe, úgyhogy miután kiugrottunk a kocsiból Sean csak odapasszolta a kulcsot az egyik srácnak.

Odabent leültünk egy asztalhoz, ahonnan először Simon szívódott fel – erős sejtésem volt afelé, hogy az italos pult környékén megtalálnám – utána pedig Mia és Sean mentek el táncolni egy lassabb számra.

Nem sokkal a szám kezdete után megállt előttem valaki, és a kezét nyújtotta felém. Egy pillanatra hevesen kezdett kalapálni a szívem az izgatottságtól, majd az invitálást szóban folytatta:

– Szabad egy táncra? – a hangtól kirázott a hideg és rosszul lettem. Mit keres ez itt?

23. fejezet - I would die for ya, baby

2011-05-06T19:13:00.001+02:00

Mint ahogy azt már előzetesen elárultam, nem fogtok szeretni a fejezet miatt, de ez az egyik olyan rész, ami már azóta megvan, hogy belekezdtem a történetbe. Az ominózus jelent (nem kell rosszra gondolni, most tényleg nem :D) már több mint egy éve kész van. Most ugyan kicsit átírtam benne dolgokat, kötöttem a történethez, de a lényeg ugyanaz maradt. 1783 szó lett. És nem nagyon akarom lelőni a poént (hehe... ), úgyhogy igyekszem úgy fogalmazni, hogy ne lövődjön le, szóval ez egy olyan világ - ahol a történet játszódik - ahol az ilyen dolgok, mindennaposak - vagy ha nem is mindennaposak, de előfordulnak. Épp ezért úgy éreztem, valótlan lenne a történet ez nélkül. Higgyétek el, nekem se esett jól, de muszáj volt. =) Kérlek írjátok meg a véleményeteket a fejezettel kapcsolatban, mert tényleg kíváncsi vagyok, hogy ki mit gondol az új fejleményekről ;) Nem is húzom tovább a szót, jó olvasást ;)
Ja még annyi, hogy a képen Seth háza látható, legalábbis amilyennek én elképzelem. =)

I would die for ya, baby

(Inception Soundtrack - Mind Heist)

Reggeli után TJ hazavitt. A kocsiból felhívtam Lucyt, hogy azért ő is tudjon arról, hogy nála aludtam, de azt mondta, hogy Chris szólt neki. Ezen akaratlanul is elmosolyodtam. Soha nem gondoltam volna, hogy Chris ennyire előrelátó. Lucy megígértette velem, hogy mindent elmesélek neki, az elejétől a végéig, úgyhogy abban maradtunk, hogy a napokban sort kerítünk rá.

Mikor hazaértünk egyből Aaronhoz mentem, és elkezdtem a „nem-történt-tegnap-este-semmi-a-liftben” című színjátékomat. Egy utolsó szemétládának éreztem magamat, de valahányszor eszembe jutott az egész, azzal nyugtattam magam, hogy igazából Aaron érzéseit védem, holott tudtam, hogy ez a legpocsékabb magyarázat, de ha az ember valamit sokszor szajkóz magában, akkor azt egy idő után elhiszi.

Végigbeszélgettük a napot, és estére már szinte teljesen sikerült elnyomnom a bűntudatot, így majdhogynem nyugodtan mentem le vacsorázni a konyhába. Egyedül, mivel Aaronnak sürgős elintézni valója akart, így egy gyors csókkal elköszönve mondta, hogy majd este jön.

Vacsi közben vonult keresztül a helyiségen TJ, gyakorlatilag teljes harci díszben. Mivel barátok vagyunk, gondoltam nekiszegezem a kérdést.

– Hova az istenbe mész… - kezdtem, majd az órára pillantottam – este nyolckor? Így…

– Dolgom van… - kezdte, nekem pedig nagyon-nagyon rossz előérzetem kezdett lenni.

– A kérdést újból felteszem… Hova mész?

– Sophy… – a hangja már-már könyörgő volt.

– Hallgatlak. – igazándiból volt egy sejtésem, de minden erőmmel tiltakoztam magamban, hogy ne legyen igazam.

– Simon és Rob, szarba kerültek Seth-nél – Ha valami így kezdődik, az soha nem végződik jól.

– Hőst szeretnél játszani? Akkor inkább menj fel a szobádba, és szórakozz kicsit a PS2-vel.

– Nem szoktam PSP-zni.

– Ne csináld TJ. Kérlek…

– Muszáj So.

– Semmit nem muszáj. – jelentettem ki tárgyilagosan. Oké, belátom önző voltam, de untam már, hogy TJ állandóan hősködni akar.

– Ezt inkább meg se hallottam – felelte a fiú, mire kicsit elszégyelltem magam. Simon és Rob a barátaim.

– Veled megyek – jelentettem ki minden határozottságom összeszedve

– Nem jössz velem. – na jó, őszintén, ez kicsit fájt.

– De igen. Ismerhetnél annyira, hogy tudd, hogyha nem viszel magaddal, utánad megyek kocsival.

– Sophy, a nem szó melyik részét nem vagy képes megérteni? – bár a szavaival még tiltakozott, tudtam, hogy nyert ügyem van.

– Megyek a dzsekimért…

– Aaron külön kért, hogy ne vigyelek… - sóhajtott fel.

– Aaron is ott lesz? – bólintott, de közben úgy nézett rám, mintha azt kérdeztem volna, hogy a fű zöld-e? Bár érthető, akkor ez volt a sürgős dolga, ami hirtelen akadt neki. – Akkor meg végképp megyek. Ha elmersz menni, akkor tudod, hogy úgyis rájövök, hogy hol vagytok.

– Nem megyek el – emelte fel a kezét megadóan, majd leült a konyhaasztalhoz. – Csak igyekezz. És kocsikulcsot hozz! – Felugrottam, és felrohantam a szobámba. Cipőt húztam, magamra kaptam a dzsekim, a táskámból kivettem a Berettát, tárat cseréltem, a zsebembe csúsztattam a fegyvert, majd a kulcsot az ujjamon pörgetve lerohantam a lépcsőn. TJ ugyanúgy ült az asztalnál, ahogy hagytam. Odadobtam neki a kulcsot.

– Lift vagy lépcső? – szegezte nekem a kérdést.

– Lépcső- vágtam rá egyből, amire egy halvány mosoly volt a válasz TJ-től. A Mazda felé mentünk egyből, és TJ ugrott a vezetőüléshez, én pedig az anyóülésre kényszerültem. Úgy megszerettem már ezt a kocsit, mintha a sajátom lenne, és utáltam, ha más vezeti. Féltettem, hogy nehogy baja essen. Persze még mindig a kocsiról van szó.

TJ durvábban vezette ezt a kocsit, mint én. Olyan padlógázzal indult el a bekötőúton, hogy csak néztem, hogy mikor megyünk egy árokba, de inkább nem szóltam egy szót se, nehogy valami meggondolatlant tegyen.

– Tulajdonképpen hova is megyünk? – tettem fel a szerintem logikus kérdést TJ-nek.

– Seth-hez. – olyan hangsúllyal mondta, hogy minimum egy idiótának éreztem magam, egyáltalán, hogy eszembe jutott.

– Jajj tényleg, hova máshova. Tök egyértelmű. Nem is értem, miért kérdeztem meg… – forgattam meg a szemem. A fiú nem felelt semmit, csak felsóhajtott, amolyan „csak a baj van veled” módon.

Hamar odaértünk Seth házához. Bár Baltimore másik részében volt, annak is a külvárosába, ha az ember ismeri az elkerülő utakat, hamar odaér. Ha meg ismeri az elkerülő utakat, plusz úgy vezet, mint TJ, akkor meg pláne.

Régen szépnek gondoltam a modern külsejű hatalmas házat, de ma már gusztustalannak tartom. Vagyis nem is annyira a házzal van problémám, inkább a tulajdonosával. Az utcáról egy szélesebb bekötőút vezet fel a három garázsajtóhoz, valamint a főlépcsőhöz. Az egész ház többnyire üveg, néhol fabetétekkel díszítve.

Az út balra kanyarodik, és körbemegy a ház körül. A hatalmas épület tele van teraszokkal és erkélyekkel.

TJ beállt az út szélén, majd kikapcsolta a biztonsági övét, és nagyot sóhajtva kiszállt a kocsiból.

– Tulajdonképpen elmagyaráznád, hogy minek is hoztalak magammal? – számítottam erre a kérdésre, úgyhogy felkészültem a találó válasszal.

– Mert ismerem a házat, mint a tenyerem, és mert tudom, hol keressem azt a rohadékot.

– Akkor vezess, mester – vigyorodott el egy pillanatra, majd az arca újra visszakomorult.

Eszembe sem jutott a főlépcsőnél próbálkozni, egyből balra indultam, fel az első oldallépcsőn. Így felkerültünk a garázs feletti hatalmas teraszra. A „buli” helyét illetően négy tippem volt. Az elsőn a nappaliban, – ahonnan a terasz nyílik –, a hátsó teraszon, lent az alagsorban, a táncteremben, vagy fent a másodikon, ahol gyakorlatilag légüres tér van.

Vagy rossz esetben mind a négy helyen.

– Próbáljuk a nappalit – mondtam, és elindultam, de TJ a karomnál fogva visszahúzott.

– Kösz, a segítséget, innentől boldogulok.

– Ne most kezdjünk erről vitatkozni. Nem megyek sehova.

– Akkor legalább maradj mögöttem – ment bele sóhajtva. Bólintottam, majd előszedtem a Berettát, kibiztosítottam és elindultam TJ mögött.

Az első tippen sajnos/hála az égnek befuccsolt – egy ember nem volt fent. Se élő, se halott, se a kettő közötti átmenet. A következő utunk a hátsó teraszra vezetett, de ahogy sejtettem, itt se találtunk senkit – persze, kinek lenne kedve mínusz hat fokban kint öldöklőset játszani. Bent a fűtött lakásban sokkal viccesebb.

TJ az alagsor fele indult volna, de megráztam a fejem, és felfelé mutattam. Kérdőn nézett rám, mire csak egy eltátogott „Bízz bennem!”-et kapott. Bólintott, majd elindult felfelé a lépcsőn.

Meg kell mondjam, a ház belsejében sem történt semmi változás. Még a vakolat is ugyanott volt lekopva egy kicsit.

Mikor félúton jártunk, már hallottam, hogy jó helyre tartunk. Persze attól függ, hogy kinek mi a jó. Szerencsére nem a szoba közepébe nyílt a lépcső, hanem a szélébe, és a feljáró végig volt falazva oldalt. TJ lépett ki mögüle elsőnek, és felmérte a helyzetet. Számomra minden négy másodperccel később esett le, mint neki.

Ahhoz képest, hogy Seth-ék csapata volt hazai pályán, a mieink jelentős fölényben voltak – bár lehet, jelen esetben a mennyiség a minőség rovására ment, mert nem voltak túl sokan, akik legalább egy sebből ne véreztek volna. Nem kell itt egyből lőtt sebekre gondolni, elég csak felrepedt szemöldök, vagy száj, horzsolások, meg ilyenek. Komolynak nem mondhatóak, de szép látványnak se.

Mire háromig számoltam TJ már el is tűnt mellőlem, így újult erővel kezdtem el pásztázni a tömeget. A fiúra ugyan nem, de a húgára sikerült ráakadnom. Egy nála körübelül háromszor nagyobb sráccal szenvedett – rendes küzdelemnek nem lehet nevezni. Úgyhogy úgy éreztem, eljött az én időm, és biztos lövő távolságba mentem, céloztam, ám ekkor egy kar kulcsolódott a nyakam köré. Lendítettem hátra a lábam – az illető lába közé, mire a szorítás a nyakam körül egyből lazult. Megfordultam, és a fegyver csöve, immár rá irányult.

Végigmértem a támadóm. Kábé egy hetven magas, nem túl kigyúrt, de azért izmos, szőke, zöld szemű…

– Tobby, mi a szent istent csinálsz te itt? – szegeztem a kérdést a fiúnak.

– Próbálom elkerülni, hogy kegyetlen nagy hülyeséget csinálj.

– Mert?

– Mert tegyük fel, hogy meglövöd. Nem találtad volna el, mert hiába lősz jól, ez nem a te lövő-távod. Csak a figyelmet kelted fel magadra, jó esetben, rosszban meg Kittynek vége. Úgyhogy menj közelebb, fedezlek. – nem feleltem, csak bólintottam, és minden figyelmemmel a célpontra koncentrálva indultam el felé. Nem kellett másra figyelnem, Tobby biztosított. Már csak nagyjából hét-nyolc méter választott el tőle, mikor lövésre emeltem a Berettát, célba vettem a pasi hátát, meghúztam a ravaszt, és reménykedtem, hogy nincs rajta mellény. Mert akkor csúnyán ráfáztam.

(Christina Aguilera - Hurt)

A szerencse mellettem állt, a srác ugyan is a fölre rogyott, Kitty pedig kereste a megmentőjét. Egy halvány mosolyt eresztettem felé, majd az előttem fekvő Uziját felemeltem, és odasétáltam vele hozzá.

– Kösz – mondta.

– Nem tesz semmit – vontam meg a vállam, és visszafordultam a többiek felé, de már csak páran voltak ott, azok is többnyire tőlünk, de TJ még mindig valakivel bunyózott. Egyből szemet szúrt az, ahogy a terem másik felében valaki célba veszi a fiút. Elkezdtem felé rohanni, de a golyó már útnak indult, és eltalálta TJ-t. Próbáltam ésszerűen gondolkozni, de az aggodalom okozta köd elvette a józan ítélőképességem. Mikor odaértem hozzá, már a földön feküdt. Ölembe vettem a fejét, és végigsimítottam az arcán. Máskor szikrázóan kék, érzelemmentes szeméből, most rengeteg minden kiolvasható volt. Fájdalom, kitartás, erő… és féltés.

– Menj innen… – mondta erőtlenül – Meglőhetnek. – és bár alig hallhatóan mondta, tudtam, hogy tényleg aggódik miattam.

– Nem érdekel – mondtam, majd tekintetem a pólójára tévedt, ami már beszívta a vérét. Kicsordult az első könnycsepp a szememből.

– TJ, az isten szerelmére! Nézz rám, ne csináld ezt! TJ! – mondtam a karjaimban fekvő fiúnak, aki már alig volt tudatánál. Egyre laposabbakat pislogott. Ekkorra már egyértelművé vált, hogy sírok, és a szememből hulló kövér könnycseppek ráhullnak a fiú véráztatta pólójára. – Nem hagyhatsz itt! Nem teheted! – már zokogtam. Majd egy pillanatra mindent lassítva láttam. A lépcsőfeljárónál álló Seth Simont amint a neki háttal álló barátomra fogja a már jól ismert Taurus 92’-t és kibiztosítja.

– Aaron! Vigyázz! – akartam kiáltani, de a hangom artikulálatlan sikítássá torzult. Aaron mégis meghallotta, felém fordult, majd a háta mögé nézett és ekkor észrevette Simont, aki az arcán üdvözült mosollyal húzta meg a ravaszt. Aaron visszakapta felém a fejét. Nem hallottam mit mond, de a szájáról tisztán le tudtam olvasni.

– Szeretlek. – ezt az egy szót mondta, majd a golyó a mellkasába fúródott és összeesett. Az utolsó szavát hozzám intézte. Hozzám, aki a barátnője volt, hozzám, aki megcsalta, hozzám, aki abban pillanatban is mást tartott a karjában. Hozzám, akit szeretett. És nem tudott semmit. Pedig joga lett volna hozzá. Megérdemelte volna. Mert bár nem voltam belé szerelmes, ezt már biztosan tudtam, de tiszteltem, és szerettem. Fontos volt nekem, épp ezért a szívembe fájón nyilallt bele az elvesztésének tudata. Mert tudtam, hogy meghalt. Láttam Simon arcán, boldog volt. Boldog attól, hogy fájdalmat okozott nekem.

Nem ment oda Aaronhoz, teljesen biztos volt abban, hogy a fiúban már semmi élet nincs. Hogy is lehetett volna, hiszen a golyó a szíve közepébe fúródott.

Seth felém fordult. Arca gusztustalan vigyorba torzult. Elfújt egyet a fegyver csöve felett, majd intetett egyet, jelezve, hogy ezzel még közel sincs vége. Sőt szinte most kezdődött minden. Ezzel én is egyetértettem.

Majd fegyverét a kabátzsebébe csúsztatva kimért léptekkel kisétált a szobából. Ekkora már csak hárman maradtunk. A volt barátom, aki meghalt, a halál küszöbén tántorgó fekete hajú fiú, akibe szerelmes voltam, valamint én. Igen, szerelmes voltam TJ-be. Nem akartam beismerni magamnak, de karjaimban a haldokló fiúval, már teljesen biztossá váltam benne.

És ekkor összetörtem. Nem bírtam tovább a rám nehezedő súlyt, és azt, hogy annyi ember hal és sérül meg, csupán miattam. Nemes egyszerűséggel elájultam.

Hali! =)

2011-05-03T17:41:00.000+02:00

Szóval sikerült hazaesnem suliból, túl vagyok az egész kisérettségizős mizérián, hála az égnek. Az írásbelit már tudjuk, az négyes lett (örültem a fejemnek, mint állat :D), a szóbelin meg direkt szívatott a tanár, és olyanokat kérdezett, amiket nem vettünk, meg amikor feladatokat csináltunk azt mondta, hogy az nem kell. És mikor nem tudtam, lesajnálóan ingatta a fejét... Nagyon nehezemre esett, hogy ne küldjem el a kedves édes, kellemes illatú, utcalány szülőanyjába... :D Szóval. Az új fejezet fejben már megvan, meg egy kis érsz már kész is van belőle, úgyhogy már csak megírni kell :D Előzetesben csak annyit, hogy azt hiszem nagyon nem fogtok szeretni miatta... :P Na de neki is látok az írásnak (egészen 8-fél9ig, mert utána muszáj megnéznem a Barca-Real BL elődöntőt, és ezerrel szurkolnom a Barcának, mert fogadtam egy osztálytársammal, hogy a Barca döntőt fog játszani :D)

Na de tényleg nem fecsérelek l erre a bejegyzésre több szót, már megyek is írni, csak gondoltam megosztom veletek =)

Puszi:

Dorcsy

22. fejezet - I promise, I'll be your friend

2011-04-30T20:06:00.001+02:00

Sziasztok! =) Szóval itt az új fejezet. Nem tudom, hogy hogy sikerült összehoznom, de biosz tanulás közben az ember gondolatai elkalandoznak, és rekordokat döntögetni próbáló hosszúságú fejezetek születnek. Szóval íme megjött ittvan, 2048 szó lett, remélem tetszeni fog ;) Van benne rengeteg TJ, és egy kevés önmarcangolás.

I promise, I’ll be your friend

(Kelly Clarkson - Because of you)

Amit megállt a lift kiugrottam belőle, a hátamat a folyó falának vetve lecsúsztam a tövébe, és meredtem magam elé. Nem egész három perccel ezelőtt még repestem a boldogságtól, de TJ-nek sikerült ezt is elrontania. Képtelen voltam kiigazodni rajta. És képtelen voltam kiigazodni magamon. Miért? Mi értelme volt annak, hogy megcsókoltam? És itt igazából nem is magától a csók tényétől tartottam, mert istenem, látott már ilyet a történelem. Hanem attól, amit közben éreztem, Olyan volt, mintha elevenen égetnének el, de közben minden másodpercét élveztem. És a rémisztő az, hogy gondolkodás nélkül elmentem volna TJ-vel a szobájába. Századmásodpercnyi hezitálás nélkül hagytam volna, hogy ott folytassuk azt, amit a felvonóban elkezdtünk.

TJ viselkedése pedig örök talány marad számomra. Tudtam, hogy ő is ugyanazt érezte, mint én, hogy épp úgy akarta, ahogy én, de erősebb volt, mint én. „Ezt nem kéne. Nem itt és nem most.” Nem így. Igaza volt. Én Aaron barátnője voltam és vagyok. Szerettem és szeretem őt. Bár kétségkívül a kékszemű iránt is éreztem valamit, de számomra is rejtély, hogy mit.

Az az igazság, hogy valamilyen szinten kiismertem már TJ-t. És biztos vagyok benne, hogy a gúnyos humorizálása csak álca volt ott a liftben. Álca, amivel elrejtheti az érzéseit, amiket kiváltott belőle az egész „akció”. Mert igenis hatással volt rá is, éppúgy, mint rám. Ugyan már. Kit áltatok? Pont ugyanannyi vagyok neki, mint bármelyik csaj, azok közül, akit megkaphat.

Nagyjából tíz perce, a világ legboldogabb embere voltam, aki a szuper barátaitól hajtott haza, a szuper kocsijában, a szuper pasijához. De ez elszállt. Már nem akartam beszélni Aaronnal. Ami azt illeti, találkozni se nagyon akartam vele. Túlságosan ismer ahhoz, hogy tudja, hogy valami történt, de nem akarom elmondani. És nem is fogom. Nem akartam neki csalódást okozni, inkább visszamentem a garázsba – ezúttal a lépcsőn – beugrottam a Mazdába, elfordítottam a kulcsot, sebességbe raktam, és a gázra léptem.

Amint kiértem a garázsból a bekötőútra, adtam egy kis kakaót a sebességnek. A CD-lejátszót belőttem, és maxra tekertem a hangerőt. A hangszórókból a Because of you dübörgött Kelly Clarksontól. A könnyek elkezdtek szivárogni a szememből, de nem érdekelt, csak még jobban fokoztam a sebességet. Nem figyeltem merre megyek, rutinból vezettem. Az volt a cél, hogy minden gondolatot kizárjak a fejemből. Már keresztülautóztam Baltimore külvárosán, és észak felé tartottam a 83-ason, amikor úgy kétszáz méternyire előttem kivágott a sávomba egy autó szemből. Késő este volt már, csak a két fényszórót láttam, és elegem volt mindenből. Az egész világból, így lassan elkezdtem lejjebb nyomni a gázpedált. A sebességmutató egyre feljebb ment. Majd bevillant, hogy mit is akarok tulajdonképpen csinálni, és izomból a fékre tapostam, és a biztonság kedvéért a kéziféket is berántottam. A Mazda csikorgó gumikkal állt meg, továbbcsúszva néhány métert. A szemből jövő autó visszasorolt a saját sávjába, én pedig remegő kézzel újraindítottam a kocsit, majd lehúzódtam az út szélére, és zokogva borultam a kormányra. Körbenéztem, és pontosan felismertem a helyet, ahol 2004. november 24.-én anyáéknak halálos kimenetelű balesete volt. És majdnem én is itt hagytam a „névjegyem”. Még jobban zokogtam. Lejjebb vettem a hangerőt, majd csendesen tovább sírtam. Kihúztam a kulcsot az önindítóból, és kiszálltam a kocsiból – a biztonsági övvel nem kellett bajlódnom, mert be se volt kötve. Becsaptam az ajtót, és visszasétáltam néhány métert. A szalagkorlát hiánya még most is pontosan mutatta a baleset helyszínét. A földre rogytam, és arcom a kezembe temetve sírtam tovább.

– Miért? Miért kell nekem mindent és mindenkit tönkretenni? – a kérdést csak úgy bele a vakvilágba küldtem, és meglepődtem volna, ha bárki is válaszol rá. – MIÉRT? Miért pont én? – üvöltöttem az éjszaka csendjében, feltápászkodtam a földről, és az erdő felé hatalmasat rúgtam egy kavicsba. Hisztizni akartam, hogy valaki átöleljen, és azt mondja, hogy minden rendben lesz, hiába tudtam volna, hogy hazugság. Azt akartam, hogy valaki megvigasztaljon. Gyerek akartam lenni újra.

Kis híján felsikítottam, amikor hátulról két kéz fonódott a derekamra, és maga felé fordítva megölelt. Az illatot ezer közül is felismerném… TJ. Nem tudtam mit keres itt, és mit akar még a délután után. De nem érdekelt. Ott volt, és csak ez számított. Arcom belefúrtam a mellkasába, ő pedig még szorosabban ölelt magához.

Tudtam, hogy nem szabadna, hogy már így is minden határt átléptünk. De nem érdekelt. Ha az ember átlépi a határt nem mindegy, hogy egy centiméterrel, vagy egy mérfölddel teszi?

Ott, a fiú karjában, biztonságban éreztem magam, ahogy körülölelt minket az éjszaka sötétje. Meghitt volt, de eszembe sem jutott, az ami a liftben. Hogy akarom TJ-t. Csak szükségem volt rá. Hogy érezzem az illatát, ahogy az állát a fejem búbján nyugtatja, a karját a derekam körül. Hogy érezzem, számíthatok rá.

– Mit keresel itt? – kérdeztem tőle szipogva. Annyiszor látott már sírni, hogy nem is zavartattam magam.

– Láttalak kihajtani. Tudtam, milyen állapotban vagy, és nem akartam, hogy hülyeséget csinálj. A picsába is, aggódtam érted. Amikor láttam veled szemben azt a kocsit, és hogy folyamatosan gyorsítod a Mazdát, azt hittem elkéstem… - most én öleltem meg az addig fel-alá járkáló fiút. Csak egy ölelés volt, de nekem a világot jelentette.

– Gyere, hazaviszlek – mondta TJ, és fél kézzel magához húzott, a másikkal pedig a kocsi kulcsot kezdte keresni.

– A Mazdával mi lesz? – cövekeltem le mellette.

– Szóltam Kittynek. Megoldja. – köszönetképpen rámosolyogtam. Nem volt túl nagy mosoly, de mosoly volt, és ami a legfontosabb, őszinte. A szürke X5-ös ott állt a Mazda mögött jó húszméternyire. TJ beültetett az anyósülésre, majd ő is beszállt mellém. Elindult vissza a 83-ason, hogy aztán ráforduljon a 395-ösre, ami egyenesen hazavitt volna.

– Nem akarok hazamenni. Tegyél ki valahol. Vagy mittudomén, de bárhová, csak haza ne. – a kékszemű fiú mellettem nagyot sóhajtott, majd az első lehetőségnél visszafordult, és ahelyett, hogy kihajtott volna a városból, a központ felé autózott. Tudtam hová megyünk, Mike lakásához. Tökéletesen megfelelt. Bár csereruha nem volt nálam, de nem túlzottan érdekelt. Az volt a fontos, hogy ne otthon aludjak.

Nem érdekelt, ki mit gondol majd, vagy hogy ki mennyire aggódik. Nem lett volna bőr a képemen, ahhoz, hogy csak úgy hazaállítsak ezek után. Még nem. Emésztenem kellett.

– Köszi, hogy elhoztál, hogy itt voltál – szálltam ki a BMW-ből Mike lakása előtt, mire csak egy hitetlenkedő pillantást kaptam TJ-től.

– Ugye nem gondoltad komolyan, hogy itt hagylak egyedül, az esti akciód után? – kérdezte a srác, mire a lelkem legmélyébe boldogság költözött. Tudtam, hogy nem sokat fogok aludni, mert a történteken fogok gondolkozni, épp ezért örültem, hogy nem leszek egyedül. Mert ugyebár ha az ember fáradt, de nem tud aludni, akkor könnyen beképzel mindenféle zajt, amitől csak ideges lesz, és még kevésbé mer elaludni.

Besétáltunk a lakásba, én pedig egyből elmentem a fürdőbe letusolni. Sokáig álltam a forró víz alatt, vártam, hogy elmosson mindent, ami történt, bár tudtam, hogy lehetetlen. Kiálltam a zuhany alól, és betekertem magam egy törölközőbe. Mezítláb, egy szál törölközőbe mentem el Mike hálójáig, ahol a szekrényéből elvettem egy pólót, meg egy melegítőgatyát. Nem igazán érdekelt, hogy háromszor beleférnék, ha nagyon akarnám, alvásra tökéletes.

Kibattyogtam a konyhába, ahol TJ éppen rántottát sütött.

– Nem is tudtam, hogy tudsz főzni – tettem szóvá a felfedezésem halvány mosollyal.

– Sok mindent nem tudsz még rólam – mosolyodott el ő is. Mikor kész lett, kitette tányérra, majd nekiláttunk vacsorázni. Nem szóltunk egy szót se, de cseppet sem volt zavaró. Hogy úgy mondjam, nem lehetett érezni a csend jelenlétét.

– És mi a terved holnapra? – kérdezte TJ miután végzett. Őszintén? Fogalmam sem volt. Az eszem és az akartatom már megint összetűzésbe keveredett. Az eszem azt súgta, hogy menjek haza. Haza Aaronhoz, és beszéljek vele. De nem akartam. Az ágyban akartam feküdni egész nap, csipszet zabálni, és meséket nézni, esetleg Amerika legjobb tánccsapatát, bár hozzáteszem, lehet, hogy abban is túl sok lett volna a dráma.

– Azt hiszem, haza kéne mennem – néztem fel TJ-re.

– Jól döntöttél – mosolyodott el nagyon halványan a fiú. Felálltam, elvettem előre az üres tányért, és a mosogatóhoz vittem. Megnyitottam a csapot, és gyorsan elmostam a piszkos edényeket, majd besétáltam Mike hálószobájába. Ahogy hallottam, TJ éppen zuhanyozott.

Befészkeltem magam az ágyba, és bekapcsoltam a TV-t. Valami sorozat ment, nem érdekelt, de alváshoz tökéletesnek tartottam. Nem sokkal később hallottam, hogy TJ elzárja a csapot, és szöszöl a fürdőben. Mikor kijött mindössze egy melegítőgatya volt rajta, az egész felsőteste szabadon volt. Egy pillanatra kihagyott egyet a szívem, de hamar visszaráztam magam a valóságba.

– Jobban vagy? – kérdezte a fiú leülve az ágyamra, miközben kisimított egy barna tincset az arcomból. Csak bólintottam egyet. – Akkor jóéjszakát – mondta nem sokkal később, majd felállt az ágyról és puszit nyomott a homlokomra. Kiment volna a szobából, ha nem szólok utána.

– Várj! – alig lehetett több egy elfúló sóhajnál, de ő mégis meghallotta. Kérdő tekintettel fordult meg, és nézett rám – Maradj itt! – kértem az előbbinél valamelyest hangosabban, bár a normális beszédhangerőmtől messze volt, nagyon messze.

– Szerintem ha valami, akkor ez, nem jó ötlet. Nézd Sophy… - kezdte volna, de félbeszakítottam.

– Kérlek – Nem akartam semmi olyat, de egyszerűen szükségem volt arra, hogy magam mellett tudjam, és érezzem az illatát.

– Egy feltétellel. – kérdőn néztem rá, kíváncsi voltam, mi lehet az. – Hívd fel Aaront.

– De… Mit mondjak neki?

– Nem tudom. Nem érdekel. Mondd, hogy Lucynél vagy. Találj ki valamit.

– Chris ott van most? Mármint otthon.

– Nemrég érhetett haza. - Nagyot sóhajtottam, és benyomtam a telefonomon az ötös gyorshívót. Aaron. Második csörgésre felvette.

– Szia, So. Jól vagy? – hallottam a hangján, hogy halálra aggódta magát értem.

– Igen, hogyne. Csak, nem volt kedvem hazamenni, úgyhogy átugrottam Lucyhez, és tartunk egy csajos estét – mondtam a készülékbe, és próbáltam jókedvű hangszínt megütni.

– Az előbb beszéltem vele, és azt mondta, nem tudja hol vagy. – Kellemetlen.

– Én kértem meg rá. De hülye ötlet volt. Ezért is hívtalak fel, hogy ne aggódj. Holnap délelőtt megyek haza. A Mazdát Chris elvitte haza, holnap pedig valaki jön értem. Megleszek. – próbáltam mosolyogni, de rájöttem, hogy fölösleges, mert úgysem látja, elég, ha a hangom meggyőző.

– Rendben. Holnap várlak. Szeretlek.

– Tudom – feleltem, majd nyeltem egy nagyot, és hozzátettem – Én is. – Kinyomtam a telefont, letettem az éjjeli szekrényre, majd visszadőltem az ágyba. Közben TJ kezdett telefonálni Chrisnek, hogy tudjon róla, hogy ő vitte haza a Mazdát, meg hogy én Lucynél vagyok. Chris rendes srác, épp ezért nem kérdezett semmit, csak rábólintott.

Egymás mellett feküdtünk csendben, és a TV-t néztük, de meg nem tudnám mondani, hogy mi ment benne és miről szólt. De lekötött, és ez volt a lényeg.

– Ez a világ legrosszabb ötlete volt – kezdte TJ, de nem érdekelt. Kicsit közelebb fészkeltem magam hozzá, majd számomra is meglepő módon, hamar elaludtam.

(Kelly Clarkson - Breakaway)

Másnap reggel egyedül ébredtem az ágyban, de teljesen kipihenten. Kimásztam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt. TJ már ott volt és kaját csinált – meglepő módon megint rántottát.

– Nem azért, de tudsz mást is főzni? – vontam fel a szemöldököm, mire ő csak elvigyorodott. Ismertem már ezt a vigyort annyira, hogy tudjam, semmi mást nem tud csinálni ezen kívül – bár tény, hogy a rántottájában semmi kivetnivaló, csak hosszútávon biztos unalmas.

Leültünk reggelizni, majd mikor befejeztük megint nekiálltam mosogatni. Közben gondolkoztam, többek között Aaronon is. Nem tudtam, hogy mi lelt, de ilyen nehezemre még nem esett kimondani azt a két szót, hogy „Én is”. Pedig ebben még benne sem volt a „szeretlek”.

Elmélkedésemből TJ zökkentett ki, amikoris kihúzta az egyik széket a konyhaasztalnál. Riadtan kaptam hátra a fejem, majd vissza a mosogatóhoz, ahol már nem volt mosatlan, ugyanazt a tányért törölgettem már percek óta.

– Beszélnünk kellene – kezdte TJ. Általános tapasztalat, hogyha valaki egy ilyen mondattal nyit egy beszélgetést, annak szép vége soha nem lesz, és valaki mindig megsérül. Ám ezúttal egyetértettem

– Szerintem is. – mondtam, majd leültem vele szemben az asztalhoz – Nézd TJ… Én nem akarom elfelejteni, ami történt, vagy meg nem történtté tenni. És nem mondom, hogy attól jobb lesz, ha a szőnyeg alá söpörjük a dolgokat, vagy strucc módjára homokba dugjuk a fejünket. De egy időre talán mégis jobb lenne, ha félre raknánk az egészet. Fontos vagy nekem. És azt érzem, hogy napról napra fontosabb leszel. És ezt nem akarom ezzel tönkretenni. Mert egyelőre csak tönkretenné. Szólj közbe, ha valamivel nem értesz egyet…

– Nem, igazad van. És nekem is sokat jelentettek a történtek.

– Köszönöm szépen, amit értem tettél, nem tudom, hogy valaha képes leszek-e meghálálni, de azért ígérem, igyekezni fogok.

– Nem tesz semmit, ezért vannak a barátok, nem igaz? – elmosolyodott, és ezzel nekem is mosolyt csalt az arcomra. Tudtam, hogy a barát szó egy igen erős kényszerképzet, mert a barátok nem igazán szoktak smárolni egymással, de próbáljunk ettől eltekinteni.

– Ígérem, örökre a barátod leszek. – mosolyogtam rá, ő pedig felállt és megölelt. Nem volt több mint egy egyszerű, baráti ölelés. De akkor tényleg tudtam, hogy a barátja tudok majd lenni.

Díj =)

2011-04-28T17:43:00.000+02:00

Barbitól (www.damolovestory.blogspot.com) kaptam, és nagyon-nagyon szépen köszönöm neki, hogy rám is gondolt.

Szabályok:
1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj magadról 7 dolgot!
4. Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

7 dolog magamról
Mivel nem olyanokat kell, amiket kevesen tudnak rólam, ezért talán össze tudok szedni ennyit. =)
1.) Hát a legfontosabb, ami velem kapcsolatos, hogy imádok táncolni. Hat éve vagyok már ugyanannál a csapatnál, és nagyon szeretem őket, meg az egészet.
2.) Ez szintén nagyon fontos, imádom a focit (majdnem annyira mint a táncot). Kedvenc csapatom a Barcelona (és a Liverpool), de a Barca az abszolút favorit. =)
3.) Fél évet fociztam a suli focicsapatában, de abba kellett hagynom, mert összeférhetetlen volt a tánccal - sérülések, esések és hát a megterhelést se nagyon bírta a bokám és a térdem =/ (így utólag már azt gondolom, hogy ha akartam volna, akkor meg tudtam volna oldani, csak akkor még nem akartam annyira) Épp ezért esélyes, hogy jövőre visszamegyek - hamár a tánc folytatása kétes.
4.) Ha valami bajom van (szomorú vagyok, vagy ideges, vagy nagyon boldog) akkor táncolok (vagy írok, bár a tánc gyakoribb). És bármi is a bajom, ha kitáncolom magamból az mindig segít. Ez az egyik éltető elemem.
5.) Írás... Hát kábé négy éve kaptam rá az írogatásra, és nagyon sokáig asztalfióknak (később winchesternek) írtam. Aztán megcsináltam az első honlapomat, ahova feltöltöttem őket, de ezek közül egyik sem talált befejezésre, azokról soha nem volt teljes kép a fejemben. A Dance for your life-fal msképp van. Az egész sztori bent van a fejembe ;)
6.) Lovak. Nagyon szeretek lovagolni, és imádom a lovakat. 7 éve lovagolok (bár sajnos nem nagy rendszerességgel, de ez már tényleg nem fér az időmbe) A két kedvenc lovam, két különböző helyen van. Egyikük egy 12 éves angol telivér herélt Normen, aki a legédesebb ló a világon. Kicsit hiperaktív, de imádom. A másik pedig Csinos, szintén pej, szintén 12 éves, szintén herélt paci. Ő teljesen más személyiség, bár ő sem mondható nyugisnak. =) Terepen menős nagyon, meg hisztis (az egyébként is) de ő is nagyon imádnivaló ;)
7.) Ha már eddig a múltból meg a jelenből szemezgettünk, akkor jöjjön kicsit a jövő. A megszokottól eltérően, soha nem voltak nagyra törő terveim azt illetően, hogy mi akarok lenni, ha majd nagy leszek. Néhány éve volt olyan indíttatásom, hogy lovakkal akarok foglalkozni, ezért mentem biosz szakra. Aztán ez úgy háttérbe szorult, és jött az, hogy koreográfus, vagy (táncos?) akarok lenni, de mivel kegyetlenül rossz a bokám és a térdem, ez szintén halálraítélt vállalkozás lett volna. Aztán néhány hónapja (fél éve talán) jött, hogy pszichológus, és ez, ami eddig a legvalószínűbbnek tűnik, mert ez tényleg érdekel. És akkor a másik ami még esély foglalkozásnak, ez nem rég csapódott hozzá, az a sporújságírás. :D

Hát a hét dolog, az ennyi lett volna, kicsit ugyan hosszú lett, de nembaj =)

7 ember, akiknek továbbadom
* Larissa
* Arial
* Larissa - másik
* Tessa
* Babuka
* Olivia
* Adríí

21. fejezet - Light at the end of the tunnel

2011-04-26T19:15:00.000+02:00

Tattaratááá :D Kész lett ez is. Kicsit nehezen ment, de a végére belejöttem :D Remélem tetszeni fog a fejezet, ami most kicsit rövidebb lett, mint a többi, de ha most nem rakom fel, akkor nem tudom mikor. Szóval jó olvasást.

Light at the end of the tunnel

Jól éreztem magam. Minden olyan volt, mint régen. Régen, amikor még önfeledten boldog tudtam lenni a barátaimmal. Az az életszakaszom, amit a tizenévesek többsége azzal tölt, hogy eszementen bulizik, nálam kimaradt, tekintettel ugye Seth-re. De akkor, és ott azt gondoltam, hogy talán nem késő, hiszen a barátaim egy része – köztük a legjobb barátnőm, Mia – itt van, a többi pedig csak rajtam múlik.

Felváltva beszélgettünk és táncoltunk egész éjszaka. Egészen addig, amíg újra nem találkoztunk, bele sem gondoltam, hogy mennyire hiányzott Mia és Sean. És velük együtt a régi életem.

Annak idején mi voltunk az elválaszthatatlan trió, akik között a legerősebb összekötőkapocs a tánc volt. Aztán én kiszakadtam ebből, ők megmaradtak ketten. Most pedig együttvannak. Örülök nekik, mert végtére is a barátaim, és boldogok, és ha ők azok, én is az vagyok.

– Na és mi történt veled, amíg nem találkoztunk? – tette fel az amúgy tök természetes kérdést a szőke lány. El akartam neki mondani mindent. Mindent, ami tizenhárom éves korom óta történt. De nem ott, nem abban a pillanatban. Nem a társasággal volt problémám, hiszen Alex, Tobby és Dan ezen néhány év egy részének szereplői voltak, és elég sok velem kapcsolatos dologról tudtak. De egyrészt soha nem értem volna az egész végére, másrészt tönkre vágta volna a hangulatot – ami.

– Ez nem az ötperces történet kategória. De találkozzunk holnap, és elmesélek mindent. Neked is Sean, persze csak ha érdekel. – tekintetemet a szőke fiúra emeltem.

– Hogyne érdekelne.

– Remek, akkor kettőre gyertek fel hozzánk. Nem költöztünk el – mosolygott rám Mia.

Hajnal három volt, mire Sean hazavitt, és az egész házba sötét volt már. Benyitottam a szobámba és reflexmozdulatból majdnem felkapcsoltam a nagylámpát, de láttam, hogy az olvasólámpa világít, az ágyon félmeztelenül, hason fekve alszik Aaron. Elmosolyodtam, majd csendben átvettem a pizsamám, és odamentem az ágyhoz. Aaron mellé térdeltem az ágyon, és csókot nyomtam a nyakára.

– Jó reggelt szívem – fordult a hátára, és rám nézett álmos, barna szemekkel. – Ilyenkor kell hazajönni? – motyogta, majd magához húzott egy csókra. – Majd reggel beszélgetünk.

– Szinte már reggel van – vigyorogtam rá, mire csak egy morgást kaptam, amit lehetett „aludj már”-nak és valami teljesen másnak is érteni. Egészen konkrétan valami olyasminek, hogy „elmész te a jó büdös…”, nem folytatom.

Bevackoltam magam a barátom karjai közé, fejemet a mellkaséra tettem, és teljesen hozzábújtam.

– Jóéjszakát! – motyogtam. Aaron válaszul csak egy puszit adott a fejem búbjára majd felettem átnyúlva lekapcsolta az éjjeli lámpát.

(Inna - Sorry)

Másnap tizenegy körül keltünk Aaronnal, és még az ágyban fekve elmeséltem neki, hogy újra találkoztam Miával, meg Tobbyval, Alexszel és Dannel, hogy ma megyek mesélni nekik magamról, meg nagyvonalakban mindent tegnap délutántól kezdve. Persze a „TJ megcsókolt” részt okosan kihagytam. Hiszen egyébként sem lehetett az csóknak nevezni. Csak egy apró puszi volt a számra. Egy apró, leheletnyi csókocska. Az ilyen említésre sem méltó.

Jó oké, belátom, hogyha egy kis gerinc van bennem, akkor elmondom neki. De nem volt, mert mindennek van határa, és nem akartam nagyon feszegetni, úgyhogy inkább a bölcs hallgatást választottam.

Dél körül felöltöztünk és lementünk kajálni, majd nem sokkal később én el is indultam Miához. Tíz perccel előbb érkeztem a házukhoz. A házhoz, ami annak idején szinte az otthonom volt, annyi időt töltöttünk itt. Ahogy az emlékek özönleni kezdtek, a szám őszinte mosolyra húzódott. És az, hogy ennyire tisztán tudtam emlékezni ezekre, és csak a jó dolgokra, ez arra ébresztett rá, hogy valahol még megvan bennem az a régi Sophy. Aki tud és akar küzdeni a szeretteiért, aki képes őszintén mosolyogni, és szívből jövően szeretni. Ott van bennem, csak meg kell találni. És ebben a régi barátaimnak nagy szerepe van.

Végül megráztam a fejem, kiszálltam a kocsiból, bezártam azt, és a ház felé indultam. Megnyomtam a kaputelefon gombját, majd nem sokkal később meghallottam barátnőm csilingelő hangját. Besétáltam az ajtóhoz, ahol már vigyorogva várt Mia. Bementünk a házba, és a nappaliban leültünk a krémszívű kanapéra. Nem szóltunk semmit, de a csend mégsem volt nyomasztó. Szükségem volt rá, hogy összeszedjem a gondolataimat, hogy mit hogyan fogok elmondani nekik. Féltettem Miát ettől az egésztől, de ha nem tud róla, akkor talán még nagyobb veszélyben van Pontban kettőkor csöngettek, Mia pedig kiment beengedni Seant. Mikor ő is helyet foglalt a nappaliban, belekezdtem.

Anyáék haláltól kezdve az egész sztorit elmeséltem nekik. Hogy hogyan találtam rá Seth-re (bár ezek után már inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy hogyan talált rám Seth), hogy hogy kerültem bele ebbe a világba, Mattet, hogy innen ismerem Danéket. Az életem Matt nélkül, a BMI-t ahova kicsi koromban mindig is vágytam, hogy hogyan kezdtem kimászni a gödörből, hogy hol tartok most. Hogy hogyan jöttünk össze Aaronnal, és TJ-t. TJ-t úgy egy az egyben. Amolyan „Taylor Jarvis élete félórában” című előadást hallhattak.

– Hát ennyi lenne. És most itt vagyok. – gondoltam csak jelzésértékűen hozzá teszem, hátha nem tűnt fel nekik. Az ember sose tudhatja.

– Szóval Seth a bátyád.

– Igen. Apám az apja, de még anya előtt volt valami nője.

– És apád tudta, hogy van egy közveszélyes fia, csak „elfelejtett” neked szólni?

– Igazándiból szerintem annyit tudott, hogy ki a nevelőapja Seth-nek. Mert azt biztosan tudta, hogy Suzie meghalt. De lehetett volna annyi esze, hogy gondolkozik kicsit, hogyha a „drága papa” közveszélyes gyilkos, akkor valószínűleg a mostohafia se különb nála.

– Azt a… – ez volt Mia első szava azóta, hogy elkezdtem mesélni. Értékeltem, hogy nem szóltak közbe, hanem a kérdéseket csak a végén tették fel.

– Kifejtenéd bővebben? – kértem a barátnőmet, de csak felemelte a karját, mondván, hogy fogjam be, úgyhogy lakatot tettem a számra, és tekintetem Miára szegeztem. Komolyan, már csak egy aprócska villogó párbeszédpanel hiányzott, hogy „Adatfeldolgozás folyamatban”.

– Tulajdonképpen lefeküdtél a saját bátyáddal? – köszi, köszi Mia, hogy ennyit fogtál fel, és ennyit szűrtél le belőle. Tényleg, köszi. Azért, csak hogy tudja a választ, bólintok egyet.

– Ezt dolgoztad ilyen sokáig? – vigyorgok rá kajánul. Komolyan, Mia az az ember, akihez tilos hozzászólni, amikor gondolkozik. Ha valaki mégis megteszi, akkor annak Mia haragjával kell szembenéznie, amiért kizökkentette épp egy fontos gondolatmenetből. Tudni kell ugyanis, hogy míg az emberek 99%-a A-tól B-ig az egyenes úton megy, addig Mia hatszáz kerülőt tesz, és csak miután a fél világot körbejárta, érkezik meg B-be. Már ami a gondolkozást illeti. Való életben lusta, mint a dög.

– Igen…

– Gondolom megint kilométeres távlatból közelítetted meg a problémát – ingatta Sean a fejét. Mire Mia belebokszolt egyet a vállába. És ebből tudtam, hogy elfogadták a múltamat, és függetlenül a gödörtől ahol voltam, és az életemben történt mélyrepüléstől – még mindig szeretnek, és ha kell, kiállnak mellettem. És ez nagyon sokat jelentett számomra, úgyhogy megöleltem kettejüket egyszerre, és elkezdtek folyni a könnyeim. Sírtam, de közben széles vigyor ült az arcomon. Mert kettejük által, visszakaptam valamit a régi életemből.

Még egy darabig képeket nézegettünk, és beszélgettünk, hogy milyen volt régen. Felelevenítettük a közös emlékeket, hogy akkor is hogy öltük egymást, és milyen keményen oltogattuk egymást… Vagyis oltogatta egymást Mia és Sean. Már amennyire egy nyolcéves meg egy tízéves tudja egymást oltogatni.

(MIley Cyrus - Can't be tamed)

Hétóra körül indultam el haza, és most az egyszer nem azért siettem, mert sebességmámorban akartam úszni, hanem mert tudtam, hogy Aaron vár. Boldog voltam, és ezt vele is meg akartam osztani.

Levittem a kocsit a mélygarázsba, kiszedtem a kulcsot, bezártam, majd a lift felé sétáltam. Megnyomtam a hívógombot, és láttam, hogy el is indult. Kinyílt az ajtó, én pedig beszálltam a tök üres fülkébe. Már épp csukódtak az ajtók, amikor valaki belépett mellém. Fekete Nike cipő, sötét farmer, fehér póló, bőrdzseki. Szédítő parfűmillat, és kék szemek. TJ.

– Szia – mondtuk szinte egyszerre, majd kínosan felnevettem. A liftajtó bezárult. Őszinte leszek, nem voltam biztos benne, hogy akarok-e TJ-vel kettesben liftezni, mert hát eléggé kicsi a légtér, az illat gyorsan terjed, a tűrőképességem gyenge, a második meg rohadt messze.

Kezdett iszonyat melegem lenni, úgyhogy hátamat a hideg fémnek vetettem, de TJ egy lépéssel áthidalta a köztünk levő távolságot. Az arca centikre volt az enyémtől, és kettőnk közt levő távolságot én szüntettem meg azzal, hogy a hajába túrva lehúztam a fejét. A TJ-vel megejtett három csókunk közül, ez volt a legkevésbé érzelmes. Egy dolog sütött belőle nagyon, de az szó szerint. Szenvedély. Az eszem azt súgta volna, hogy hagyjam abba, amíg nem késő, de TJ közelében mikor tudtam én józanul gondolkodni? Elbódított az illata, amit imádtam, és átvette az irányítást a szívem és a testem. Amikor egy pillanatra elszakadtunk egymástól levegőért, én mohón kaptam az ajkai után. TJ keze a combom alá siklott, és megemelt, hogy egy magasságban legyen az arcunk.

Ő volt az, akinek megjött az esze, mert lihegve ugyan, de megszakította a csókot, és elhúzódott.

– Ezt nem kéne. Nem itt, és nem most – nézett a szemembe. Bólintottam, és hátamat továbbra is a lift falának vetettem. Hang nem jött volna ki a torkomon, és gyanítom, ha ellököm magam a faltól ott helyben esek össze a lábremegéstől. A szívem eszeveszetten kalapált. Észrevettem, hogy TJ arcára kiült egy gúnyos mosoly, majd a következő szavak hagyták el a száját:

– Négy – egy. Hányas meccset játszunk?

Borítók

2011-04-16T20:51:00.000+02:00

Van két elkészített borítótervem a DFYL-hoz. Az egyik még régebbi, a másik az ma készült, Indítottam egy szavazást, is szóval mindenkit kérek, hogy szavazzon a neki jobban tetszőre.
(első) (második)

Köszi mindenkinek, aki szavaz =)
Dorcsy

20. fejezet - Friends from the past

2011-04-13T21:16:00.000+02:00

Kicsit nyögve-nyelősen de megérkezett az új fejezet, a 20. 1917 szó lett. Van benne sok TJ, Sean meg pár régi barát ;) Nem is húzom tovább a szót. íme.

Friends from the past

(Rihanna - Take a bow)

TJ eszmélt fel először, és a kezemet megragadva kifelé kezdett húzni. Nem tudtam magamhoz térni. Biztos, csak blöffölt. Ez nem lehet igaz…

– Kérem a kulcsokat – mondta nemes egyszerűséggel TJ. Értetlenül néztem rá. – Nem gondoltad, hogy hagylak vezetni? Épségben haza akarok érni. – szó nélkül előhalásztam a zsebemből a kocsi kulcsot, és a kezébe nyomtam. Betessékelt az anyósülésre, majd beült mellém, és gázt adott. Jó tíz perce mehettünk már, amikor először meg tudtam szólalni.

– Ugye csak blöffölt? – kérdeztem elhaló hangon, miközben felé fordítottam a fejemet.

– Nem – felelte olyan egyszerséggel, mintha a mai napi időjárás lenne a témánk.

– Honnan…

– Tudom. Már egy ideje tudom. Illetve sejtem. Foglalkoztatott, hogy mi a szent istent akar tőled Simon. Nem mondom, hogy ez tűnt a leglogikusabbnak, de több helyről alátámasztást nyertem hozzá, így 99%-ig biztos vagyok benne, hogy nem blöffölt.

– És az az egy százalék?

– Meghagyom neked, hogy hadd reménykedj – jelent meg egy apró félmosoly a szája sarkában, és ezzel egyidőben a szívemet kellemes melegség öntötte el.

Ismét csend telepedett az autóra, gondolatok cikáztak a fejemben, de hangot egyiknek sem adtam. Csak akkor szólaltam meg ismét, amikor a házhoz vezető bekötőtúra fordultunk.

– Szóval az apám az ő apja is? – ez tűnt logikusnak, bár kicsit utánaszámolva, így apám tizennyolc volt Seth születésekor, de még így is kézenfekvőbb, mint anya, akinek tizenöt évesen kellett volna gyereket szülnie ahhoz, hogy Seth az ő fia legyen. És valljuk be, ez eléggé irracionális.

– Igen – hangzott TJ-től a rövid válasz. Tovább pörögtek a gondolatim, és bevillant valami.

– Ő volt a felelős anyáék balesetéért? – láttam, hogy a mellettem ülő fiú szája vonallá préselődik, és tudtam, hogy beletrafáltam. Mérhetetlen gyűlöletet éreztem Seth iránt.

– Jézusom – teljesen lesápadtam – Seth Simon egy pszichopata. Mióta irányítja az életemet?

– Nagyjából azóta, hogy megtudta, hogy a világon vagy. Sejtésem szerint 2002 óta. De lehet, hogy már valamivel régebben tudomást szerzett rólad.

– De… miért? – nagyot sóhajtott, majd belekezdett.

– Az apád amint megtudta, hogy Simon anyja terhes tőle, otthagyta a lányt. Tizenhat évesen magára maradt, és gyereket várt. A lány végletekig menő rajongással szerette az apádat. Suzie Tonkin ’87 októberében megszülte a fiát. A családi háttere szörnyű volt, mint körübelül mindenkinek azon a környéken. Megismerkedett egy férfivel, aki bár a maffia világához tartozott, de megesett a szíve Suzie-n. Magára vállalta a fiú felnevelését, a nevelőapjává vált. Aztán ’90-ben, nagyjából a szüleid esküvője környékén Suzie meghalt, nem tudni miben. Illetve senki sem tudja biztosan, hogy mi lett vele, úgyhogy mivel holttestet nem találtak, csak eltűntnek nyilvánították.

Tomas Simon elintézte a papírokat, és nevére vette Seth-et. És a fiú semmit sem sejtett a valóságból. Ha fogalmazhatok így, örült, hogy lyuk van a seggén, és inkább csöndben maradt és figyelt ahelyett, hogy kérdezősködött volna. Aztán tizenhárom éves korára kinyílt a csipája, és rájött, hogy Tomas nem az apja, és elkezdett nyomozni. Nem verte nagydobra a dolgot, csak magának kutatott. És 2002-ben megtalálta az apádat. Nem jelentkezett nála, nem csinált semmit, csak úgy volt.

Aztán erre egy évre Tomas Simon meghalt. Ez talán az egyetlen olyan dolog, amiben 100%-ig biztos vagyok, mivel a saját szememmel láttam a halántékába fúródó golyót. – itt egy pillanatra összerezzentem, de TJ nem vette észre. Üveges tekintettel nézett maga elé, és beszélt.

Tizenhat éves volt ekkor, és ő került „hatalomra”. Még több dolgot tudott így mozgatni, hogy kikerült az apja árnyékából. És szépen lassan rájött, hogy a vérszerinti apjának van egy lánya. Mert bár apád bármennyire is próbált kimaradni ebből az egészből, arra mindig figyelt, hogy ne nagyon tudódjon ki a kettőtök kapcsolata.

Tehát Seth tudomást szerzett rólad, és elhatározta, hogy tönkreteszi az életed, mondván, hogy apád miattad hagyta el az anyját. – magamban elkezdtem számolgatni, majd TJ_t először félbeszakítva megszólaltam.

– De hát ez hülyeség, akkor még csak nem is ismerte anyámat, amikor Seth megszületett, nem hogy még én tervbe legyek.

– Seth Simon egy elmebeteg. Tehát elhatározta, hogy gallyra vágja az életed. Ennek legegyszerűbb lépcsőjét abban látta, hogyha elszakít attól, akit a legjobban szeretsz – anyukádtól. Elintézte a balesetet, de a tervének itt még nem volt vége. Összefutott veled. Persze ez is megrendezett volt, de te ebből semmit sem sejtettél gondolom, de ez érthető, hisz magad alatt voltál. Eljátszotta a hős megmentőt, a megértő társat, mindezt csak azért, hogy manipulálhasson.

Egyik pillanatról a másikra felfordult a gyomrom, és szörny hányingerem lett.

– Ezek szerint a tulajdon bátyámmal vesztettem el a szüzességem? Ez… gusztustalan. – undorodtam magamtól. De Seth-től még jobban – és ő mindvégig tudta, igaz?

– So… Bármi jár is a fejedben, próbáld elfelejteni. Mindazért, ami a múltban történt, sok ember hibás. Több mint gondolná. De te nem vagy közöttük. – óvatosan végigsimította a felé eső karomon, amire borzongás futott végig rajtam. Ért már hozzám TJ máskor is, de az soha nem volt rám ilyen hatással.

Megszorította a combomon pihenő kezem, én pedig rá emeltem a pillantásom, és egy halk köszönömöt suttogtam. TJ halványan elmosolyodott. Nem volt gúnyos, lesajnáló, vagy rosszindulatú. Ez amolyan kedves és megértő mosoly volt. Kedvem lett volna a fiú karjaiba vetni magamat, ölelni, és soha el nem engedni. Hozzábújni, hogy hallgassam a szívverését, és érezzem az illatát. De erőt vettem magamon és tartottam magam. A tekintetem a bal karjára tévedt.

– Be a házba. Most. - próbáltam szigorúan ránézni, de valószínűleg nem voltam túl hatásos, mert elvigyorodott.

– Minek?

– A karod. Van egy böhömnagy seb rajta. Ami mivel ide-oda vetődtél, meg hemperegtél a földön, esélyes, hogy elfertőződik. – mivel láttam, hogy a szavaim nem igazán hatották meg, taktikát váltottam. – Kérlek – ebbe az egy szóba igyekeztem belepréselni minden aggodalmam vele kapcsolatban, féltést, és hogy mennyire fontos.

– Ha ennyire akarod – mondta, majd kiszállt a kocsiból, és a ház felé indul, én pedig követtem.

Bent igyekeztem a lehető leghamarabb előkeríteni egy elsősegélydobozt. Kifertőtlenítettem a sebet Betadine-nal, mialatt ő válogatott szitkokat makogott az orra alatt, és eljátszotta a szenvedő királyfit.

– Abbahagynád? Eddig tökéletesen jól megvoltál vele.

– Te akartad ellátni, szóval viseld a következményeket – elvigyorodott, én pedig megforgattam a szemeim. TJ tovább szenvedett, most már némi rájátszással, ami – biztosan kijelenthetem – nekem szólt.

– Amikor Simonnál voltunk. Azt mondtad, fontos vagyok neked. Miből gondoltad, hogy nekem ez számít valamit? – kérdezte TJ már akkor, amikor gézzel tekertem közbe a karját.

– Nem gondoltam. Csak reméltem. Reméltem, hogy neked is van egy olyan oldalad, ami törődik másokkal, mert december vége felé úgy véltem, hogy megtaláltam ezt az. Aztán újév után rá kellett jönnöm, hogy az egész csak átvágás volt, mert egyik pillanatról a másikra hirtelen megint minden olyan volt, mint régen, és megint olyan volt mintha a pokolban kívánnál újra látni – vagy lehetőleg még ott sem, és… - nem tudtam folytatni, mert a fiú lágyan a tarkóm alá nyúlt, és száját óvatosan az enyémre tapasztotta. Lehunytam a szemem és szétnyitottam az ajkaim, de a fiú már el is húzódott. Csak jelzésértékű volt. Nem tudom, hogy azért csókolt-e meg, mert meg akart csókolni, vagy azért, hogy befogjam a számat. Mindesetre, ha az utóbbi volt a cél, akkor sikerült.

– Szerintem beszélned kéne Seannal. – mondta végül TJ a szemembe nézve, én pedig aprót bólintottam. Igaza volt, mert amióta szilveszterkor összevesztünk, nem beszéltünk. Pedig kellene. Mert nem akartam megint elveszíteni. Mert szükségem volt rá. Úgyhogy elindultam fel a lépcsőn a szobámba.

– Ha Aaronék visszajönnének… - kezdtem a lépcsőről visszafordulva.

– Megmondom, hogy Seannal épp helyre teszitek a dolgokat – szakított félbe. Már épp rá akartam vágni, hogy kösz, de megelőzött. – Ugyan már – mondta, és legyintett egyet, én meg elmosolyogtam, és felsiettem a lépcsőn.

A szobámba érve a telefonommal a kezemben az ágyamra hasaltam, és benyomtam Sean számát. Kicsöngött. Első csörgés… Meghallotta, hogy csörög. Második csörgés… Előveszi a mobilját. Harmadik csörgés… látja a hívót. Negyedik csörgés… vacillál, hogy felvegye-e. Ötödik csörgés… Nem fogja felvenni.

– Igen? – szól bele a telefonba, nekem pedig hatalmas kő esik le a szívemről.

– Szia, Sophy vagyok. Nézd, sajnálom, amiket harmincegyedikén este mondtam, de kiakadtam. Nem akartam veled összeveszni, most hogy végre visszakaptalak. Hülye voltam, tudom de…

– Sophy. Nyugi. Semmi gond, megértem. Megbocsájtok egy feltétellel.

– Na mondd!

– El kell jönnöd ma este velem egy klubba. Oda, ahol először találkoztunk újra. Be akarlak mutatni pár embernek. Na benne vagy?

– Még jó hogy – mondtam és teli szájjal vigyorogtam.

– Akkor érted megyek hétre, rendben?

– Ühüm – feleltem buzgó bólogatás közepette.

– Akkor, majd hétkor. Szia!

– Szia – mondtam, majd kinyomtam a mobilt, felugrottam az ágyról, és lerohantam a nappaliba. TJ-t még mindig a kanapén ülve találtam. Odamentem hozzá, és vigyorogva megöleltem, majd egy puszit nyomtam az arcára.

– Köszönöm.

– Mit?

– A tanácsot, hogy hívjam fel Seant.

– Hát, igazán nincs mit – vigyorodott el.

– Aaronék nem jöttek még vissza?

– Nem, majd csak később jönnek. Az előbb hívott Kitty, azt mondta, olyan nyolc körül.

– Remek. Hétre jön Sean, és megyünk el. Akkor megmondod Aaronnak?

– Persze – felelte, és elmosolyodott.

– Tudod, sokkal jobban szeretem, amikor ilyen vagy.

– Mármint milyen?

– Segítőkész, kedves… emberséges. – csak egy enyhe mosolyra futotta, de láttam rajta, hogy az őszinte. Visszafordult az I-phone-jához, én pedig felbaktattam a lépcsőn, és nekiálltam készülődni.

Hét előtt öt perccel vetettem egy utolsó pillantást magamra a tükörben. A hajam kivasaltam, a szemem kihúztam szemceruzával. A bőrdzsekim alatt egy lila kicsit bővebb ujjatlan volt, sötétkék farmer, és felsőmmel megegyező színű Adidas cipő. Elégedetten sétáltam le az ürességtől szinte pangó nappaliba. Hét órakor megcsörrent a mobilom. Kinéztem az üvegajtón, és megláttam a szilveszterről ismerős kocsit. Sean. Felugrottam, és kisiettem.

(Mayday Parade - Kids in love)

A fiú a kocsiból kiszállva öleléssel üdvözölt, majd mindketten visszaültünk a kellemes hőmérsékletűre fűtött fehér Range Roverbe. Az odaút jókedvű beszélgetéssel telt, és sok mindenről beszélgettünk, de igazándiból semleges témákról. Tudtam, hogy TJ nem azért mondta, hogy hívjam fel Seant, hogy elmenjünk bulizni, hanem hogy beszéljem meg vele a dolgokat, de nem volt szívem hozzá. Egyelőre.

A hely ahova mentünk, ismerős volt, egyrészt mert itt voltunk az utolsó tanítási napon, másrészt, mert régen Mattel és a barátaival mindig ide jártunk. Sean kinyitotta nekem a kocsiajtót, én meg vigyorogva kiszálltam, majd hatalmas mosollyal az arcunkon sétáltunk be. Rendeltünk egy-egy italt – én Bacardit tekintettel, hogy végre nem én vezetek, Sean meg kólát, mivel ő vezet – majd beültünk egy asztalhoz az egyik sarokba. Iszogattunk meg dumáltunk, mikor meghallottam Lady Gagától a Just Dance-t. Megragadtam Sean karját és húzni kezdtem a táncparkett felé. Végigtáncoltuk az egész számot, majd vigyorogva ültünk vissza. Ekkor odasétált az asztalunkhoz három srác.

– Ahhoz, képest, hogy „nem tudsz” táncolni, egész jó voltál – szólt az egyik, barna hajjal, és barna szemmel.

– Vicces vagy – húzta el a száját a barátom. – So engedd meg, hogy bemutassam, a Dancing Catben, sőt lehet, hogy egész Baltimore-ban a legnagyobb egóval rendelkező szépfiút…

– Daaan! – ugrottam visítva a fiú nyakába, akinek sejtésem szerint igencsak elkerekedtek a szemei. Végül a mellette álló szőke srácnak volt a legnagyobb lélekjelenléte.

– Sophy? – kérdezte meghökkenéssel a hangjában Tobby. Elengedtem Dant, hogy megöleljem a nálam egy évvel fiatalabb srácot, és a bátyját Alexet.

– Ezer éve nem láttalak – mondta az idősebbik Ryan-fiú.

– Ti ismeritek egymást? – nézett ránk Sean megütközve.

– Miből jöttél rá? Hogy egymás nyakába ugrottunk, vagy a „de rég találkoztunk”-ból? – vigyorogtam a szőke srácra, mire ő csak megforgatta a szemét, de ellentétben vele a másik három rettentő jól szórakozott.

– De honnan? – tette fel az újabb logikus kérdést Sean.

– Ez egy elég hosszú történet… Volt egy közös barátunk. – zártam rövidre, mielőtt bármelyiküknek is eleredt volna a mondandója. Szó sincs arról, hogy el akartam volna titkolni a múltamat Sean elől. Mindössze nem tartottam alkalmasnak az időpontot a „nagy kitálaláshoz”.

– Akkor már minden világos – vigyorgott a fiú. – De van itt neked egy meglepetés, hogy legyen valaki, akit ismersz, mivel azt hittem, erről a három idiótáról még soha nem is hallottál. De sajnos tévedtem. Szóval… - kezdte, majd az eddig a fiúk háta mögött álló szőke lány kilépett elém. Visítva öleltem meg, ő pedig a rég megszokott vigyorával ölelt vissza.

– Annyira hiányoztál – motyogtam neki.

– Tudom, te is nekem csajszi – monda mosolyogva, majd hoztunk még pár széket, és mindannyian leültünk az addigi asztalunkhoz.

19. fejezet - Hey little sister

2011-03-30T18:54:00.000+02:00

Na szóval elérkezett ez is, hogy meghoztam a 19. fejezetet. Kicsit sokat váratott magára, azt hiszem, de talán megérte - bár ezt majd döntsétek el Ti. Akcióból akad benne bőven, na meg persze TJ-ből is. Helyenként egy kis Docsy-féle humorral fűszerezve. Na előjáróban ennyit, illetve még két dolog. ad1: 1754 szó lett... :'P ad2: ne kövezzetek meg a függővégért :'D Na jó olvasást, várom a véleményeket =)

Hey little sister

(Requiem for a dream)

Tizenharmadikán egyik percről a másikra tűnt el mindenki a suliból. Chris, Pete, Simon, TJ és még Rob is. Abban a pillanatban, hogy ez feltűnt magamra kaptam a táskám, kirohantam a kocsimhoz, beugrottam, és padlógázzal kihajtottam a parkolóból. Nem törődtem a sebességkorlátozással, a forgalommal, csak azzal, hogy kiderítsem, mi történik. Ennek legegyszerűbb módját abban láttam, hogyha hazamegyek, és megkérdezem Mike-ot, aki bár sokkal jobban volt már, mint egy hónappal ezelőtt, de egy ilyen kaliberű dologban még nem volt bevethető. Satufékkel álltam meg a ház előtt, és úgy ugrottam ki az autóból, mintha megrázott volna az áram.

Berohantam a házba, fel a főlépcsőn, egyenesen Mike szobájához. Eszeveszett módjára kezdtem dörömbölni az ajtón. A szőke srác kijött és értetlen arccal nézett rám.

– Mi történt So?

– Hogy mi történt!? Hogy mi történt? Na látod ezt én is szeretném tudni! Hova lett hirtelen mindenki? Miért nem képes nekem soha, senki semmiről szólni? Miattam alakult ki ez az egész szitu, jogom van tudni róla. Hm? Szóval most, ki vele, hogy hol vannak a többiek. Tudom, hogy tudod Mike! – a fiúnak egy pillanatra elakadt a lélegzete, aztán megsemmisülten benyögte a címet, én pedig nem egész egy perc múlva már újra a kocsiban ültem. Amikor a Mike által mondott címre érkeztem leállítottam a kocsit, ellenőriztem a Berettát, majd kiszálltam a kocsiból, és elindultam befele.

Az épületet jól ismertem, épp úgy, mint a tenyerem. Seth Simon második számú főhadiszállásaként szolgált. Annak idején sokszor jártam már itt, és pontosan tudtam, hogy milyen kaliberű dolgokra számíthatok. Felelevenedtek benne a régi események.

Amikor Seth ártatlan embereket hozott ide, még az elméleti békeidőszak ideje alatt is. Eleinte még elvakultan hittem, hogy minden Seth által megtett lépésnek nyomós oka van, és azért teszi, mert kell. De aztán idővel rájöttem, hogy kényszerről szó sincsen, csupán a saját maga szórakoztatására öli és kínozza az embereket.

Az esetek nagy részében végig ott álltam a közelében, mialatt ő macska-egér játékot játszott az áldozatával. A tekintetem akaratlanul is mindig összekacsolódott az éppen odavetődött szerencsétlenével, abban a pillanatban, amikor az élet kihunyt a szempárban.

Egy pillanatra éreztem, hogy megremeg a térdem, és elgyengülök, így gyorsan az ajtófélfába kapaszkodtam. Egy pillanatra megálltam. Mély levegőt vettem. A múltban történt események még inkább ráébresztettek, hogy mennyire mélységesen gyűlölöm Sethet, és undorodom tőle. Ugyanakkor egy másodpercnyi gyengeséget sem engedhettem meg magamnak. Megráztam a fejem, és elővettem a Berettát. Megnyugvással töltött el, hogy az oly ismerős fegyver a kezemben van. A markolata pontosan belesimult a tenyerembe, mintha oda tervezték volna.

Újból teleszívtam a tüdőm tiszta, hideg levegővel, majd kifújva azt beléptem az épületbe.

Az épület kívülről egyáltalán nem lógott ki a környezetéből, ám belülről annál inkább eltért a megszokottól. Az ajtón belépve hatalmas üres térben találta magát az ember. Komolyan, semmi nem volt ott. Semmi, három ajtót, meg egy lépcsőt kivéve. Aki először járt itt, lazán bedőlt az lépcsőnek, és fent kezdte el keresgélni Simont, én viszont tudtam merre találom, és az eszem bármennyire is tiltakozott, végül mégis a jobb szélső ajtó felé vettem az irányt, kinyitottam, és elindultam lefelé a lépcsőn.

Semmi nem változott. Minden ugyanolyan volt, mint öt hónappal ezelőtt. Már ami a helyet illet. Ami az emberetek, na ott már inkább történtek változások, de ennek ecsetelésébe inkább nem kezdenék bele.

A lépcső aljára érve kibiztosítottam a Berettát, majd egy pillanatra lehunytam a szemem, és mérlegeltem, hogy merre induljak a hatalmas alagsorban. Világéletemben jók voltak a megérzéseim azokkal kapcsolatban, akik fontosak, és ezek a megérzések soha nem csaltak. Erősen Aaronra koncentráltam, éreztem, hogy bár nincs éppenséggel teljesen jól, de a helyzetnek nagyjából ura. De aztán a következő a pillanatban belém nyilallt a felismerés, hogy TJ bajban van. Nem tudtam, miféle bajban, de tudtam, hogy szarban a haza, és sürgősen segítségre szorul. Kinyitottam a szemeim, és elindultam jobbra. Rohantam a folyosón és minden egyes lépésem hangos visszhangot vert a kihalt alagútban. Egy hatalmas nyílt placchoz közelítettem, úgyhogy lassítani kezdtem a lépteimen. Amikor teljes belátásom nyílt a területre, nem dobódtam fel. Legalább kétszeres túlerőben volt a Baltimore északi részét uraló Seth-féle csapat, míg közülünk alig lézengett pár ember. Ostobaság lett volna közéjük lőni, ezt pontosan jól tudtam, de ugyanakkor képtelen voltam nézni, ahogy a bukás pillanatokról pillanatokra biztosabbá válik.

A szememmel aggódva fürkésztem az arcokat, és hamar megakadt a tekintetem TJ-n. Fekete haja izzadtan tapadt a homlokához, és látszott rajta a fáradtság. Három ellenfele volt, és bunyóztak. Ahogy ilyen távolságból meg tudtam ítélni, egyikük kezében sem volt fegyver, és mindhármukat túlságosan lekötötte a harc ahhoz, hogy észrevegyenek engem. Végignéztem a többieken. TJ-n kívül többnyire egy az egy elleni küzdelmek voltak, kivételt képezett ez alól Pete, akinek két ellenfele volt.

Mindenki elfoglalt volt, és akkor azt gondoltam, hogy ez talán még kapóra jöhet. A lehető leghalkabb léptekkel indultam TJ-ék felé. Tisztában voltam vele, hogyha a három ellenfele közül egyet kilövök, a másik kettő figyelme áttevődik rám. De ez talán elegendő lenne a fiúnak, ahhoz, hogy egyet pillanatnyilag hatástalanítson, és akkor már csak egy maradna. De…

Nem gondolkoztam tovább. Olyan távolságba értem, ahonnan biztos kézzel ki tudtam lőni, bárkit és bármit, úgyhogy felemeltem a Berettát, becéloztam az egyik éppen TJ-t püfölő benga állatot, majd lőttem. A golyó hátulról fúródott, gyanítom a tüdejébe. Egy pillanatra megmerevedett, sejtésem szerint fennakadt a szeme, majd összeesett. Két társának a pillantása a lövés helyét kezdte kémlelni, TJ pedig időben kapcsolt, és hátulról berúgott az egyik alá, akik kétrét görnyedt a földön. A másik erre visszafordult, én pedig újabb golyót lőttem ki a Berettából. Bingó! Kettőből kettő.

Odarohantam TJ-hez, útközben felkapva egy elejtett Magnumot, és TJ kezébe nyomtam, aki gondolkodás nélkül beleeresztett két golyót a földön fekvő kétajtós szekrény alkatú férfibe.

Ha a körülmények mások lettek volna, lehet, hogy zokogva borultam volna TJ nyakába, de tekintettel a helyszínre, na meg arra, hogy elég sokan szorulnak még segítségre – nem tetettem. Végignéztem a fiún. Az arcán kisebb nagyobb sebek éktelenkedtek, valamint a bal karját egy még mindig vérző vágás csúfította – nem is fecséreltem rá a szót, tudtam, hogy az lenne a válasza, hogy „csak horzsolás”. Látható baja több nem volt, bár gyanítom, hogy a teste egész felületén tele volt zúzódásokkal, de ha fájtak is neki – nem mutatta.

– Mi a szent istent keresel itt? – szegezte nekem a kérdést a fiú.

– Egy köszönömöt azért elviseltem volna… Biztos, hogy ez itt és most akarod megbeszélni? – emeltem meg a szemöldökömet, csak egy leheletnyit, a feeling kedvéért.

– Normál esetben azt mondanám, hogy kettő percet kapsz, hogy felmenj a kocsidhoz, ami az enyém, és elmenj haza – a házba, ami szintén az enyém. De tekintettel a körülményekre, plusz arra, hogy milyen átkozottul makacs vagy, inkább meg se próbálom. – megforgattam a szemem.

– A húgod itt van? Csak mert szükségem lenne az Uzijára. – tettem fel a kérdésem vigyorogva, és TJ szája is mosolyba húzódott. Aztán mindenféle szó nélkül elindultunk Pete-ék felé. Mikor kellő távolságba értünk, én célba vettem a baloldalit és lőttem. TJ velem szinkronba ugyanezt tette a jobboldalival. Miután mindketten ájultan – holtan (?) – estek össze, a kékszemű fiúval elégedetten összepacsiztunk. Pete pedig csak mosolyogva megingatta a fejét, majd egy pillanattal később már a földön találtam magam, egészen konkrétan TJ alatt.

– Mi a szent… - kezdtem volna, de a fiú a számra szorította a szabad kezét, a másikkal pedig lőtt. Jaa, hogy időközben ki akartak minket nyírni, csak erről nekem elfelejtettek szólni. Értem én…

Pete időközben lelépett besegíteni egy közülünk való srácnak, és együttes erővel lazán földre küldték a Seth-féle kis szerencsétlent. Mondhatni, hogy már mi lettünk túlerőben. Viszonylag hamar – vagy csak nem érzékeltem az idő múlását – le lettek terítve az ellenfelek, és a többiek (részemről főleg Aaron, meg Lucy miatt Chris) keresésére indultunk.

Én is Pete-ék után indultam, és abban reménykedtem, hogy TJ is követ, de ember tervez, isten végez alapon, TJ megint istennek képzelte magát. Végignéztem rajta, és láttam, hogy az alkarján levő seb elég csúnya már, és esélyes, hogy elfertőződjön, és pluszban beszerzett még egyet-kettőt. Tudtam, hogy egyelőre fölösleges lenne a számat tépni, úgyhogy végül csak ennyit kérdeztem:

– Nem jössz?

– Menj csak előre, mindjárt megyek én is. – normál esetben, még talán hittem is volna neki. De most túlságosan nagy volt bennem a gyanú, hogy valami gigantikus hülyeséget akar csinálni. Mondjuk például egyedül megkeresni Simont.

– Amennyiben az a terved, hogy mártírt játszva, magadat heroikus hősnek képzelve elindulsz, egy árva Magnummal, hogy kinyírd Sethet, na azt most azonnal verd ki abból az aprócska buksidból. Nem vagy szuperhős, és nem fogom engedni, hogy annak képzeld magad. Mert bármennyire is hihetetlen, de a maga fura, bizarr módján, már te is hozzá tartozol az életemhez, és fontos vagy nekem. Szóval felejtsd el azt a csapnivaló ötletet, hogy megöleted magad. – csak akkor vettem észre, hogy TJ minden egyes szavamnál egy lépéssel közelebb jött, amikor már az orrom előtt állt, áthidalva ezzel az addig köztünk levő durván húszméternyi távolságot. Az arca lassan közeledett az enyém felé, nekem pedig előjött minden egyes tünetem, arra vonatkozóan, hogy akarom, hogy TJ megcsókoljon. Kezdve a lábremegéstől, a gyomorban bukfencező pillangókon át, egészen a hevesen kalapáló szívig. Lecsuktam a szemem, és vártam, hogy az ajka érintse az enyémet, de ez elmaradt. Amikor kinyitottam a szemem, a fejemtől milliméterekre levő önelégült vigyorral találkoztam. A gazdája természetesen TJ volt.

– Három - egy ide. Azt hiszem. – magamban forrongtam, ahogy elindult kifelé, de igyekeztem nem mutatni. Hogy dőlhettem be neki ennyire egyszerűen? Hogy lehet rám ilyen hatással? Én Aaront szeretem. Félelmetes…

Megborzongtam, majd megráztam a fejem, és a fiú után indultam.

TJ feltett szándéka volt az, hogy minél előbb elhagyja a helyet, de nem engedtem neki. A lépcső alján álltunk, az ő keze, az én csuklóm köré kulcsolódott.

– Gyere már Sophy, az isten szerelmére!

– Nem! Nem vagyok hajlandó elmenni innen Aaron és Simon nélkül. Ezt most felejtsd el.

– De Sophy, bármikor kinyírhatnak…

– Nem érdekel. Én csak… Meg akarom őket találni.

– Jól vannak. Velük van Kitty, és most már Rob is, meg a többiek. Meglesznek. De amíg te és én itt vagyunk, addig csak nagyobb veszélyben vannak. Kérlek…– a fiú szemébe néztem, és az agyam mélyén tudtam, hogy igaza van. Bólintottam, majd a nyomában elindultam felfele a lépcsőn. Nem tudom miért bólintottam rá arra, hogy ne keressük meg őket. Hogy azért-e, mert a fiúnak igaza volt, vagy mert nem volt erőm vitatkozni. Nem tudtam.

Felértünk a lépcsőn, és magamban már boldogan nyugtáztam, hogy megúsztuk, vége, és most már a többieknek sem esik bántódása. Már a bejárati ajtó felé mentünk, amikor a hátunk mögött megszólalt egy hang, amitől kirázott a hideg.

– Lekéstem volna a csevejt? Hát igazán sajnálom, ahogy látom, már távozni készültök. Na sebaj, majd máskor sort kerítünk rá. Higgyétek el, hamarosan újra találkozunk. De addig is, viszlát hugi! – az arca vigyorba torzult, az enyém pedig lesápadt. Az agyam kerekeinek forgása leállt, mindössze egyetlen szó visszhangzott a fejemben. Hugi.

18. fejezet - Perfect

2011-03-19T19:38:00.000+01:00

Szóval megérkezett az új fejezet, és azt kell mondjam, hogy csütörtökön még nem gondoltam volna, hogy valaha is kész leszek vele. Tipikusan az a fejezet volt, ami szóról szóra megvolt a fejemben, csak egyszerűen a leírása nem ment. Aztán péntek délután átszakadt a gát, és egész délután írtam, meg is lett belőle durván ezer szó. Aztán ma befejeztem és átnéztem. Őszintén szólva, miután elkezdtem, már könnyen ment. Könnyebben, mint bármelyik másik DFYL fejezet. szóval íme itt van, jó olvasást ;)

u.i.: véglegesen 1709 szó lett :'D

Perfect

(Daughtry - September)

A nappaliban ültem, és a kint heverő újságokat olvastam. Illetve próbáltam olvasni, nem túl sok sikerrel. Már körübelül hatodszor futottam végig egy soron, de a mondat értelmét még mindig nem sikerült felfognom, így fejingatva dobtam a magazint a többi közé. Ekkor megpillantottam a lépcsőn lefelé sétáló Aaront. Sportcipő, sötét farmer, és egy felhajtott gallérú fehér ing volt rajta, a felső két gomb pedig kigombolva. Szívdöglesztően nézett ki. A szemem megcsillant, és a szívem hatalmasat dobbant, arcomra pedig akaratlanul is boldog mosoly költözött. Fölugrottam a kanapéról, és nem tudtam a lábaimnak megálljt parancsolni, odarohantam a barátomhoz, és a karjaiba vetettem magamat. Aaron nem szólt semmit, csak elnevette magát, és szorosan magához ölelt. És ekkor már biztosan tudtam, sőt száz százalékig biztos voltam benne, hogy az előbb igazat mondtam TJ-nek – a csókok nem jelentettek semmit. Mindettől függetlenül a realitás, és a tisztességesség azt kívánta, hogy mondjam el Aaronnak. Így nagyot sóhajtva szakadtam el tőle, és fogtam kezembe a két kezét.

– Mondanom kell valamit – komolyodott el egyik pillanatról a másikra az arcom. Ő is látta, hogy komoly dologról van, szó, úgyhogy aprót bólintott, és fejével a kanapé felé intett, de megráztam a fejem.

– Ne itt – mondtam, ő pedig megfogta a kezem, és felindult a lépcsőn. A szobájába mentünk, ahol azelőtt nem nagyon jártam még, maximum futólag. Bár most sem azért jöttem, hogy tanulmányozzam.

– Miről lenne szó? – kérdezte, majd kezével intett, hogy nyugodtan üljek, ahova akarok. Az ágya szimpatikusnak tűnt, úgyhogy a lábamon levő Nike-t lerúgva felhúztam a lábam törökülésbe, és belekezdtem a mesélésbe…

– Hülyeséget csináltam, tisztában vagyok vele. És nem is kérek semmi mást, csak annyit, hogy hallgass meg. Semmi kedvem nem volt szilveszterezni, de úgy voltam vele az egész nap folyamán, hogy jó lesz, mert ott leszel te, és Sean is. Aztán az utolsó pillanatban azt mondtad, hogy nem tudsz jönni. Tudom, hogy nem te tehetsz róla, dolgod volt, én megértem. De akkor ezen nem gondolkoztam. Nem ilyen szemmel láttam a dolgokat. Aztán valamivel később megérkezett Sean, és sokat dumáltunk csoportosan, meg iszogattunk, elég rendesen, de aztán a tömeg oszolni kezdett, és végül ott maradtunk Lucyvel és Chrissel, akik eléggé lekötötték egymást, szóval kimentünk beszélgetni a medencepartra. Beszélgettünk, aztán olyan dolgokat hozott fel, amik nagyon régen történtek, és akkor nagyon fájtak, de azt hittem, hogy ez mára már elmúlt, de nem így történt.

Veszekedtünk, és akkor átszakadt egy gát bennem, és eljöttem onnan. Egyenesen a konyhába mentem, a konyhapadlóra ülve sírtam. Sőt zokogtam. Mert bármennyire is régen történt, anyáék balesete, és az utána történt események, még most is fájón hasítanak belém – és azt hiszem ez még nagyon sokáig, talán örökre így lesz. Aztán bejött TJ egy üres sörös rekesszel, és észrevette, hogy sírok. Kedves volt, próbált vigasztalni, aztán valahogy kezdtem megnyugodni, vagy inkább csak belemerülni az önsajnálatba. És akkor megcsókolt. Visszacsókoltam, de hidd el, hogy nem jelentett semmit. Ki voltam akadva Sean miatt, hogy még Lucyék is együtt vannak, csak mi vagyunk távol egymástól, és az is rátett egy lapáttal, hogy mindketten el voltunk ázva kicsit. Mielőtt bármit is mondasz, két dolgot tudnod kell. Ha bármit is tehetnék, hogy visszacsináljam, megtenném, de nem lehet. És még egy valami. Szeretlek. Tudom, hogy ennek így kicsit érzelmi zsarolás hangulata van, de így van. Tiszta szívemből szeretlek Aaron, és csak merem remélni, hogy te is így érzel, még a történtek után is. – visszaléptem a cipőmbe, felálltam az ágyról, és az ajtó felé indultam, de mielőtt a kilincsre tehettem volna a kezemet Aaron keze az enyémre kulcsolódott és maga felé fordított.

– Megértem, és elfogadom. Hiba volt, hogy akkor elmentem. Át lehetett volna tenni másnapra, ha nagyon akartam volna, csak… egyszerűen nem tudom mi volt velem. – mondta, és kisimított egy arcomba logó tincset. – TJ-n nem lepődök meg, hogy kihasználta a helyzetet, nem vártam mást. Tudom, hogy megbántad, látom rajtad, hogy bánt. Nem… Nem haragszom. Hogy is haragudhatnék rád, te lány? – kérdezte, arcomat két kezébe fogva. És ekkor minden kételyen elszállt, és arcomra őszinte mosoly ült ki, szilveszter óta először.

Lábujjhegyre álltam, és óvatosan szájon csókoltam. Aaron a derekam köré fonta a karjait, és közelebb húzott magához, én pedig belemosolyogtam a csókba. A combom alá nyúlva felkapott, és az ágyhoz vitt. Rálöktem a hatalmas franciaágyra, majd szemből az ölébe ültem, és a szájától elszakadva az ingét kezdtem gombolni. Lerúgtam magamról a cipőim, és ő is így tett. Végigsimítva izmos hasán, és mellkasán letúrtam róla az inget, majd az ágyra döntve visszatértem a szája csókolásához. Kezei a pólóm alá csúsztak, amitől kellemes borzongás futott végig rajtam. Ezúttal rajta volt a sor, hogy megszakítsa a csókot, de csak egy pillanat erejéig, hogy megszabadítson a feleslegessé vált pólómtól. Majd a hasamtól felfelé haladva apró puszikat hintett minden porcikámra, és menet közben belecsókolt a nyakamba, amire egy halk sóhaj szakadt ki a számon. Majd mosolyogva visszatért a számhoz. Gyakorlott mozdulattal kapcsolta ki az övem, és húzta le a farmerom, majd ugyanezt tette a sajátjával is. Maga alá tepert, és úgy csókolt tovább, de nem bántam. Egy pillanatra megszakította a csókot, megtámaszkodott a fejem mellett az ágyon, és a szemembe nézett. Talán megerősítést várt? Bármiért is tette, igenlő választ olvasott ki a szememből, mert folytatta a szám ostromát. Tudtam, hogy innen már nincs visszaút, de nem is akartam, hogy legyen.

Sokáig csak feküdtünk egymás mellett az ágyban. Jól esett közel lenni hozzá, a mellkasán a fejemmel, hallgatni a szívverését. Nem szóltunk semmit, de nem is volt szükség szavakra. Mindketten tudtuk, mit érez a másik. Meg kell mondjam, nekem ez az egész új volt. Hogy valaki ilyen gyengéd legyen velem, hogy törődjön velem meg az érzéseimmel. Hogy elfogadjon úgy, ahogy vagyok, a hülyeségeimmel együtt. Ugyanis Seth mellett nem igazán volt erre példa. Holott igazából ez volt az, amire mindig is szükségem volt. Az elfogadás, megértés, és törődés. És ezt Aaron barátnőjeként megkaptam, olyan extrákkal, mint például az, hogy szeret. Tudtam, hogy szeret, hiszen mondta, de ha nem mondta volna is tudnám, mert látom rajta. Érzem.

– Mi gondolkozol, kicsi lány? Hm? – kérdezte Aaron végigsimítva az arcomon.

– Rólad. És Rólam… Rólunk. Meg hogy mennyire szeretlek. – felnéztem a szemébe, és láttam, hogy boldog.

– Én is szerelek téged. – apró puszit nyomott a fejem tetejére. Abban a pillanatban nem is lehettem volna boldogabb. Ott feküdtem a fiú mellett, aki mindennél jobba szeret, aki elnézte, hogy egy másik sráccal smároltam, aki megbocsájtott, és akit én is szeretek.

(Timbaland - The way I are)

A hétvégén igazából csak pangtam a hatalmas villaszerű házban, hol Simonnal beszélgettem, hol az éppen a nappaliban tanyázó Chrissel és Lucyvel hülyültem, hol pedig Aaronnal voltam. TJ-vel a „nem-jelentett-semmit-az-a-csók” beszélgetés óta pedig nem is találkoztam. Lucyt egy gyenge pillanatában sikerült elszakítanom Christől, így tudtam beszélni vele arról, hogy minden rendben köztem és Aaron között, meg nagyvonalakban felvázoltam neki a békülésünk, amin ő csak mindent tudóan vigyorgott.

Aztán eljött a január öt, és ezzel együtt a suli kezdés, úgyhogy bármennyire is nem akaródzott, de embert faragtam magamból és lesétáltam nappaliba, ahol Simonba botlottam.

– Jóreggelt! – eresztettem felé egy mosolyt. – Kell egy fuvar a suliba?

– Köszi, az jól jönne – vigyorodott el ő is, majd bevártam őt, és becéloztuk a Mazdát, amire már most sajátomként tekintettem. Bedobtam hátra a cuccom, majd beültem a vezetőülésre, mellém pedig Simon. Föltekertem a fűtést, benyomtam a zenelejátszót, és indítottam.

– Egyszer vezethetem majd? – nézett rám Simon csillogó szemekkel, mire elnevettem magam.

– Háát… Talán. Majd meglátjuk. Ha jó kisfiú leszel, ki tudja, mit kapsz a születésnapodra… - vigyorogtam rá.

– Egyébként nincs valami normális zenéd? – húzta el a száját, amikor kiértünk az országútra.

– Héé! Mi bajod van a Linkin Parkkal? – néztem rá összeráncolt homlokkal

– Igazából semmi… Attól eltekintve, hogy szar.

– Ha nem tetszik, akár ki is lehet szállni – morogtam. Nem szerettem, ha a zenei ízlésem fikázzák. Mármint nem magamra vettem, meg ilyenek, csak szimplán nem szerettem, ha beszólnak.

– Jól van, már nem kell megenni – vigyorgott tovább Simon, majd a CD-k között kezdett vadászni, valami szerinte elfogadhatót. – Step up 2 OST? Na ugye, hogy vannak neked normális zenéid is. – mondta kicserélve a lejátszóban levő Linkin Park CD-t, a Step Up-ra, így felcsendült a The way I are Timbalendtől. Akaratlanul is a zene ritmusára kezdtem dobolni a kormányon, Simon pedig fentebb tekerte a hangerőt és vinnyogni kezdett mellettem.

– Oh, baby, it's alright now, you ain't gotta flaunt for me, If we go touch, you can still touch my love, it's free… – még ha a Timbaland részt „énekelte” volna… de neeem, neki Keri Hilsont kell.

– Inkább írd le, csak kérlek, kímélj meg az énekhangodtól – vigyorogtam rá, mire ő bemutatta, hogy milyen az amikor Simon Azo megsértődik, majd még hangosabban vonyított tovább.

– Tudod, azt kell mondjam, hogy nem lep meg hogy tánc szakra jelentkeztél. Az énekről az első hangod után kiszórtak volna – vigyorogtam rá, amikor megérkeztünk a suli parkolójába.

– Be lehet ám fejezni a szekálásomat – mormogott az orra alatt, mire én csak mosolyogva ingattam a fejem. Leállítottam a motort, kihúztam a kulcsot, majd kiszálltam, kivettem a táskám, és bezártam a Mazdát.

Egy sértődött, óvodás értelmiségi szintét alig meghaladó Simon Azóval az oldalamon sétáltam be a suliba, ahol belebotlottunk a kézen fogva beszélgető Lucybe és Chrisbe. Együtt indultunk el képességfejlesztésre.

Bent ültünk már a teremben, átöltözve, kiegészülve Pete-tel, Lisával, Emmával és Robbal.

– Képzeljétek! Ma reggel Simon bemutatta az énektudását. Hát… Azt kell mondjam, egyszer meg kellene hallgatnotok. Igazán… nem is találok rá jelzőket… Egyedi és különleges. Azt hiszem ez a megfelelő szó rá – vigyorogtam ördögien az említett fiúra, aki csak sóhajtott egyet.

– Ezt csinálja egész nap. Szívja a vérem… Mindezt azért, mert lefikáztam a zenéjét. Komolyan, ki hallgat Linkin Parkot?

– Em is szereti… De a mai napig nem értem, hogy mit imád benne annyira –szólat meg Rob szemforgatva.

– Szóval énekeltél a kocsiban? Emelte meg kissé a szemöldökét Pete. Igazán bemutathatnád nagyobb közönség előtt is.

– Ahhoz én még nem ittam eleget… - rázta meg a fejét Simon, mire mindannyian nevetésben törtünk ki.

Az órák rohamléptekkel teltek, és napok lettek belőlük, a napokból pedig hetek. Időközben Mike is kijött a kórházból, és végérvényesen „hazaköltözött”. Már csak ellenőrzésekre meg gyógytornára kellett visszajárnia. A suliba ugyan nem jött vissza még, de már az sokkal jobbá tette a hangulatot, hogy a házban ott tartózkodott. Örültem, hogy ő is otthon van, teljesnek éreztem az életemet. Azt kell mondjam, tökéletes volt minden. Aaronnal több, mint jól voltunk, Mike hazajött, Chris és Lucy boldog volt. Simon pedig... nos ő csak Simon volt. Talán túl tökéletes, és ugyebár ember tervez, isten végez, mert február tizenharmadikán, pénteken beütött a mennykő, Seth Simon és hű „barátai” személyében.

Díj

2011-03-12T15:50:00.001+01:00

Szóval, kaptam egy díjat Arieltől (www.by-ariel.blogspot.com) amit, hú, hát nagyon szépen köszönök =)

Szabályok:

1., Egy bejegyzés amiben a díj logója megjelenik és a szabályok feltüntetésre kerülnek. - Hát ez íme, itt lenne.

2., Belinkelni azt a személyt, akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod. - (fentebb)

3., Továbbadni 3-5 tehetséges, lehetőleg kezdő blog társadnak és ezt tudatni is velük.

1. Julcsi - www.lovelifefootball-julcsi92.blogspot.com

2. Theodora & Hazel - www.yocreoenmilagros.blogspot.com

3. Barby - www.damonlovestory.blogspot.com

Azt hiszem ennyi lenne, és még egyszer köszönöm =)

17. fejezet - You had a bad day

2011-03-12T15:22:00.002+01:00

Ez kicsi ilyen magamat emésztős fejezet lesz, de ígérem hamarosan vége a drámázásnak (legalábbis ezen a téren ;P) aztán majd jön az akció... :'D A fejezetről még annyit, hogy van benne egy kis szó Sophy álmairól, egy csajos délután-este Lucyvel, és egy kellemetlen beszélgetés TJ-vel. Ja és kihagytam, rengeteg sok önemésztés, meg lelkiismeret furdalás. Kicsit rövidebb lett a szokottnál (1606 szó) de remélem azért tetszeni fog =) Ja még annyi, hogy sokat szenvedtem a zenével, de csak az az egy lett... Úgyhogy... Na mindegy... Jó olvasást ;)

You had a bad day

(Avril lavigne - Complicated)

Az Aaronnal való beszélgetés félbeszakadta után egyenes utam vezetett az italos pulthoz, ahol a teljesség igénye nélkül minden létező italt végigkóstoltam. Tudtam, hogy hülyeséget csináltam – mármint akkor, amikor leálltam TJ-vel smárolni, és iszonyatosan lelkiismeret furdalásom volt miatta. A legrosszabb az volt, amikor magam elé képzeltem a barátom csalódott és megbántott arcát. Végül – hosszas mérlegelés után – arra jutottam, hogy nem mondom el neki. Próbáltam győzködni magam, hogy ez miatta van, hogy neki ne legyen rossz, de pontosan jól tudtam, hogy az egész rólam szól. Nem akartam, hogy így érjen véget Aaronnal – sőt, ami azt illeti, egyáltalán nem akartam, hogy véget érjen. És bár tudtam, hogy Aaron adna még egy estélyt – sőt, ha arra kérném, adna száz esélyt – de soha nem lenne semmi ugyanolyan, ha elmondanám neki, hogy megcsaltam TJ-vel. Bár igazából így se lesz, mert a bűntudat, és a lelkiismeret állandó baráttá fog előlépni, és kínozni akárhányszor csak Aaronnal vagyok.

Kínzó gondolataimat jó pár pohárnyi vodkába fojtottam, és a sokadik után valóban tompulni kezdtek az érzékeim, lassabban forogtak a kerekek az agyamban, és nem volt annyira elviselhetetlen a kattogásuk. Elfásultan ültem a bárszéken, és üveges tekintettel bámultam magam elé, alig fogtam fel valamit a körülöttem zajló világból.

Hallottam, hogy egy ismerős hang a nevemet kántálja, de az azonosítása kudarcba fulladt, ugyanúgy ahogy az is, hogy bármi választ adjak. Csak két kart éreztem, ami megemel, majd sejtésem szerint a szobámba visz.

Óvatosan nyitottam ki a szememet. A hirtelen belevilágító napfény hatására éles fájdalom hasított a fejembe. Aztán a fájdalommal együtt előjöttek az emlékek. A veszekedés Seannal, a csók(ok) TJ-vel, és a világom teljes összeomlása. Ezek mellett két értelmes gondolatom volt. Az egyik, hogy iszonyatosan másnapos vagyok, a másik pedig, hogy nem akarok senkivel találkozni – igen szoros lett volna a verseny azt illetően, hogy kit akarok kevésbé látni TJ-t vagy Aaront.

Nagy nehezen erőt vettem magamon, és a fürdőszobám felé kezdtem vonszolni magamat. Az előző napi ruhám volt rajtam, csak a cipőm nélkül – igazán rendes volt a tegnapi „megmentőm”. A ruhákat a földre dobva bemásztam a zuhanyzóba és megnyitottam a hidegcsapot. A jeges víz hatására pillanatok alatt libaőrös lettem, de legalább a fejem lüktetése egy kicsit alábbhagyott, és helyrerakta az egyébként minimális racionális gondolkozásom. Amikor már vacogtam a víz alatt, hozzányitottam a meleg csapot, majd bedörzsöltem magam tusfürdővel, és a hajam is megmostam.

Sokáig álltam a zuhany alatt, ám a víz sehogy sem akarta elmosni a tegnap történéseit, így elzártam a csapot, majd magamra tekertem egy törölközőt, és a tükör előtt állva megszemléltem magam. A zuhany jelentősen sokat lendített a kinézetem. Bár a szemem még így is iszonyatosan be volt dagadva a sírástól, és sejthetőleg az előző nap elfogyasztott alkoholmennyiségtől.

Megtöröltem és kicsit szárítottam a hajamon, majd még mindig törölközőben visszamentem a szobámba. Magamra húztam egy fekete Nike melegítőgatyát, meg egy szürke pólót, majd a táskámból előkotortam egy fejfájás csillapítót, bevettem, és minimális hangerőn bekapcsoltam a TV-t.

Nem kellett sokáig váltogatnom a csatornákat, hamar ráakadtam a nekem való műsorra. Lévén szerda, és délután három, az MTV-n Amerika legjobb tánccsapata ment.

Imádtam a műsort, és egyszer-egyszer eszembe jutott, hogy mi lenne, ha elindulnék rajta, de az ötletet mindig sutba vágtam, leginkább azért, mert nem tudtam volna csapatot magam köré gyűjteni. Ha meg ez a része mégis sikerült volna, Seth miatt úgysem tudtam volna megvalósítani.

A műsor nem tudott százszázalékosan lekötni, és egyre jobban szenvedtem. Az ágyon fekve, kezemmel az éjjeliszekrényen kezdtem matatni, míg meg nem találtam a telefonomat. A névjegyzékből kikerestem Lucy nevét, és tárcsáztam.

Azt hittem, hogy már soha nem veszi fel, de végül a sokadik csörgés után megtette.

– Szia Sophy. Mi újság? – szólt bele a telefonba álmos hangom.

– Bocsi, felébresztettelek?

– Ühüm, de nem lényeg. Miért hívtál? – kérdezte a lány, és hallottam a hangján, hogy őszintén érdeklődik.

– Mit akar Sophy? – hallottam beszűrődni a telefonba Chris hangját.

– Chris? Vá-vá-várj. Mit keresel te Chrisnél, vagy ő nálad? Na jó, nem érdekelnek a részletek. Figyu, ide tudnál jönni?

– Mi történt So? – kérdezte a barátnőm, és hangjában tisztán kivehető volt az aggódás.

– Semmi… Illetve… Nem telefontéma…

– TJ-nél vagy?

– Hol máshol? – tettem fel a költői kérdést tele cinizmussal.

– Hu… Félelmetes, hogy két szóba mennyi iróniát tudsz belepréselni. Kirugdosom Christ az ágyból, és elvitetem magam. Fél óra. Addig bírd ki!

– Kösz, szia – köszöntem el, majd bontottam a vonalat.

Hogy miért Lucyt hívtam? A legjobb barátom Mike. Mike, akinek azt se nagyon akaródzott elmondani, hogy Aaronnal együtt vagyunk, akkor most sokkoljam azzal, hogy TJ-vel smároltam? Ott van Sean, akivel tény és való, annakidején mindenről tudtam beszélni, de tizennyolc vagyok, és öt éve nem találkoztunk. Ennyi idő alatt – legyen bármennyire jó a viszony – egy barátság változik. Szóval Sean is kilőve. Lucyvel pedig jó barátnők voltunk, és azt hiszem, hiába hogy csak három hónapja ismertem, megbíztam benne.

A Lucyvel folytatott telefonhívás valahogy megnyugtatott. Mármint maga a tudat, hogy itt lesz, és beszélünk. Úgyhogy most már szinte teljesen a műsorra koncentrálva néztem tovább az Amerika legjobb tánccsapatát.

Kopogást hallottam az ajtómon, úgyhogy a számat elhagyta egy hangos „Gyere!”. Lucy nyitott be óvatosan az ajtón, majd az ágyamhoz jött. Mire odaért én is feltápászkodtam, úgyhogy üdvözlésképpen megöleltük egymást.

– Hoztam fagyit. Az mindig segít – vigyorodott el a szőke lány. Lehuppantam az ágyra, és Lucy is felült velem szembe törökülésbe.

– Szóval te meg Chris…? – néztem fel rá.

– Komolyan ezért hívtál ide?

– Nem, de ha már itt vagy, akár erről is beszélhetnénk…

– Sophy…

– Jó, jó, jó…

– Akkor ezt is napirendi pontra vesszük. Most pedig ki vele, mi a baj. – Időközben elővett egy nagydoboz fagyit meg két kiskanalat és az egyiket a kezembe nyomta. Az első falatok elfogyasztása után jöttem csak rá, hogy mennyire éhes vagyok.

– Tudom bunkóság, de van nálad még valami kaja? – eresztettem meg egy mosolyt. Lucy csak megforgatta a szemét, és előhúzott a szatyorból két gigaméretű sonkásszendvicset. – Ez… Hú…

– Remélem elég lesz. Úgyhogy akár el is kezdhetsz csicseregni – szólt a szőke lány, én pedig belekezdte. Elmondtam neki, a veszekedésünket Seannal, az angolos távozásom a medencepartról, a kiborulásom a konyhában, hogy TJ mennyire rendes volt, és hogy elcsattant az a csók. Vagyis, ami azt illeti csókok.

– Ne haragudj, hogy ezt mondom, de te nem vagy normális. TJ. Pont TJ. Amikor van egy rendes, aranyos, kedves, nem mellesleg helyes barátod, nekiállsz csókolózni szilveszter éjjel TJ-vel. TJ-vel, aki bár lehet, hogy jó pasi, de egy arrogáns, egoista bunkó.

– Tudom… Tudom… És igazad van. Egy idióta vagyok. De nem tudom meg nem történtté tenni. Lucy, egyszerűen nem tudom, mit csináljak! –tele voltam reményvesztettséggel, lemondással és mérhetetlenül sok pesszimizmussal.

– Nyugi, kitalálunk valamit. És most edd azt a fagyit. Szóval arra gondoltam, hogy talán el kéne mondanod Aaronnak. Mert előbb utóbb úgyis híre menne. Vagy először beszélned kéne TJ-vel…

– Jobbnál jobb lehetőségek – szakítottam félbe mondandóját a szarkasztikus megjegyzésemmel.

– Imádlak, amikor ennyire segítőkész vagy – felelte Lucy az enyéméhez hasonló hangsúllyal. – De a témára visszatérve. Nem érdekel, hogy mennyire nem akarsz, beszélni fogsz először TJ-vel, aztán Aaronnal. És ameddig nem tisztázod az egészet „Mr-Nagymacsó-vagyok-és-nem-érdekel-hogy-barátod-van”-nal, addig próbálsz úgy viselkedni Aaronnal, mint azelőtt. Értem?

– Igen… – ahogy Lucy mondta, hogy minden rendben lesz, és nem lesz semmi gáz, valahogy meggyőzött, és én is kezdtem elhinni, így egy fokkal jobb hangulatban folytattam a mondandóm. – Most hogy ezt lezártuk, mesélj nekem Chrisről… Mi ez, hogy nála voltál… Az ágyában… meg ilyenek?

– Hát elég régóta kerülgettük már egymást, aztán a szünetben sokat beszélgettünk. Meg ugye amúgy is jó barátok voltunk, de ez most más volt. Szóval tegnap este megcsókolt és…

– És mi? –kérdeztem vigyorogva.

– Félreértések elkerülése végett, mi nem a konyhapadlón smároltunk éjfélkor…

– Való igaz, az foglalt volt. Nappali?

– Nem talált. Erkély. A tűzijáték alatt…

– Volt tűzijáték? És nem szóltál?

– El voltál foglalva valamivel a konyhapadlón – vigyorgott, mire meglegyintettem kicsit, majd mindketten nevetni kezdtünk. Beszélgettünk még, meg néztük az éppen menő sorozatokat, és vihogtunk rajtuk. Aztán sikerült meggyőznöm Lucyt, hogy maradjon estére, úgyhogy ő elugrott kajáért, én pedig addíg kerestem filmeket a gépemen, meg a költözésem óta a szobámban álló, és kipakolásra váró dobozokból.

Lucy visszajött egy Mekis-zacskóval, a kocsim kulcsait pedig lerakta a szekrényemre.

– Na, találtál valami? – kérdezte a szöszi lány.

– Ühüm – bólogattam, majd elé toltam a választékot.

– Ez komoly? Dr. Szöszi. Célozgatunk?

– Úgy ismersz? –vigyorogtam rá kajánul. Végül megállapodtunk a Step Up 1-2 mellett valamint, ha ez nem lenne elég bekészítettük a Dirty Dancing 1-2-t is, vészhelyzet esetére.

Akárhányadszorra néztem is meg a filmet, még mindig elbűvölt Channing Tatum mozgása. Jól elszórakoztattuk magunkat és egymást, hogy aztán éjfél után nem sokkal mindketten bevágjuk a szunyát.

Másnap tíz körül ébredem, de Lucy már fent volt, úgyhogy gyorsan letusoltam, felöltöztem, és varázsoltam valami elfogathatót az ábrázatomra, majd a barátnőm noszogatására elindultam lefele. Sorsszerű, hogy most, hogy a lehető legkevésbé kívántam beszélni TJ-vel, vele futunk össze legelőször. Chris is megjelent az ajtóban, úgyhogy Lucy, egy „Hát akkor én megyek”-kel, elköszönve odasétált újdonsült barátjához, és megölelve őt elmentek. Ketten maradtunk TJ-vel a hatalmas nappaliban.

– Azt hiszem, beszélnünk kéne – néztem fel óvatosan a fiú arcában.

– Ezt támogatom. Üljünk le. – biccentett a kanapé felé, mire én lehuppantam az egyik fotelbe, ő pedig elterpeszkedett a velem szembe levő kanapén. Tiszta szerencse, hogy köztünk volt a dohányzóasztal.

– Szóval, ami tegnap előtt történt… Figyelj, rendes voltál akkor este, én pedig ki voltam borulva. Rosszkor voltunk rosszhelyen. Én szeretem Aaront. És az a csók… nos… az nem jelentett semmit – mondtam ki az utolsó három szót, érthetően, tagolva, de a földet pásztázva. Mivel sokáig nem felelt semmit, ráemeltem a tekintetem. Az arca megkeményedett, és érzelemmentes hangon válaszolt.

– Nos, ezt örömmel hallom, mert nekem sem. Szóval nyugodt lehetsz, nem fogom senkinek felemlegetni. Olyan lesz, mintha meg sem történt volna. – bólintottam, TJ pedig felállt a kanapéról, és az ajtó felé indult. „Olyan lesz, mintha meg sem történt volna.” Hát nem ezt akartam? Akkor mégis miért tölt el keserűséggel és ürességgel ez a mondat?

– Hé! Kösz! – kiáltottam utána, de ő úgy tett mintha nem hallaná.

16. fejezet - New year - new habits

2011-03-05T22:37:00.001+01:00

Meghoztam az új fejezetet, 1639 szó lett. Alapból nem így akartam megírni, de így sikerült, remélem azért így is tetszik majd. Az elején egy kis Aaron, aztán némi Sean, és a végén pedig TJ-vel megfűszerezzük egy kicsit. Szívesen fogadnám a véleményeket a fejezettel illetve Sophyval kapcsolatban, hogy kinek hogy tetszik a jelleme, meg ilyenek =) Na jó olvasást =)

New year - new habits

(Chris Medina - What are words)

Az a két nap gyorsan eltelt, és hamarosan már a szilveszteri buliba készültünk Lucyvel. Sikeresen visszakapta ugyanis a telefonját. Miután elmeséltem neki a szitut, fél óráig nevetett rajta.

Nagyon nem kellett sietni a készülődéssel, mivel egyrészt a buli a házban volt, másrészt meg amúgy is időben voltunk. Miközben a hajamat hullámosítottam, végignéztem magamon az egészalakos tükörben. Sötét, már-már fekete farmer volt rajtam, és csak az alkalom kedvéért – és mondván, hogy ha kényelmetlen, fel tudok jönni átvenni – egy magas sarkú. Felül egy nyomott mintával ellátott kicsit bő piros ujjatlant viseltem.

Miután végeztem a hajammal besegítettem Lucynek is, majd csináltunk egymásnak egy nem túl feltűnő, de szép sminket. Végül, mikor teljesen késznek nyilvánítottuk magunkat, kabátunkat és táskánkat a kezünkbe véve elindultunk lefele. Őszintén szólva, rossz előérzetem volt ezzel a bulival kapcsolatban, és egyébként se nagyon voltam bulizós hangulatban. A két ok, amiért mégis rászántam magamat Lucy és Sean voltak. Barátnőm talán másodszor járhatott a hatalmas házban, és mindenképp ragaszkodott ahhoz, hogy eljöjjünk, meg egyébként is itt akart volna lenni, Chris miatt, ugyanis nyílt titok volt, hogy alakul közöttük valami.

Seannal pedig, bármennyire is megbeszéltük, hogy találkozunk a két ünnep között, sehogy sem sikerült, úgyhogy – természetesen a TJ-vel való egyeztetés után – meghívtam őt. És mivel én voltam a meghívó, furcsán vette volna ki magát, ha pont én nem megyek el.

Szóval lementünk a kicsit átpakolt nappaliba, ahova már szállingóztak TJ barátai – feltéve, hogy vannak ilyenjei. Sőt maga a házigazda is ott lézengett a nappaliban. Vagyis túlzás lenne azt állítani, hogy lézengett, egy feltűnően műnek látszó szőke lánnyal beszélgetett.

Apropó TJ… a közös próbánk óta ugyanolyan tahó és közönyös módon viselkedett, mint előtte, szóval kezdtem azt hinni, hogy az egészet csak álmodtam. Bár miért álmodnék én TJ-ről?

Ekkor megpillantottam Aaron-t, és arcomra mosoly költözött. Odasétáltam hozzá, és apró puszit nyomtam a szájára.

– Gyönyörű vagy, kicsim – mosolygott a srác, mire kicsit elpirultam, bár gyanítom a tengernyi alapozón, ami Lucy rám kent ez nem látszott át.

– Köszi – mosolyogtam vissza.

– Sajnos nem tudok itt maradni, el kell intéznem valamit, de holnap reggel jövök, amilyen hamar csak tudok.

– De… megígérted – néztem fel a szemébe.

– Tudom. És sajnálom – suttogta az utolsó szavakat szinte a számba, mielőtt megcsókolt.

– Vigyázz magadra! Szeretlek – mondtam neki apró csókot adva a szájára.

– Tudod, hogy én mindig. Én is szeretlek kicsim. – kezemet a nyaka köré fontam, lehúztam magamhoz, ő pedig a nyakam kezdte puszilgatni. Fejem a vállába fúrtam, és csak álltam ott, ő pedig állát a fejemen támasztotta. Jól esett a közelsége, biztonságot jelentett, de tudtam, hogy nem maradhatunk így örökre, hiszen minél hamarabb elengedem, annál hamarabb ér vissza. Ettől függetlenül szorosabban fontam a karjaim köré, és még jobban hozzábújtam.

Az ölelést végül Aaron szakította meg, majd egy homlokomra nyomott puszi után sietve távozott, én pedig egy általam is ismert, jókedvűen beszélgető társaság felé vettem az irányt. Rob, Emma, Simon, Chris és Lucy ültek az egyik sarokban egy asztalnál. Leültem Simon mellé, és becsatlakoztam a beszélgetésbe, miközben folyamatosan az ajtó felé pillantgattam, amit a mellettem ülő fiú nem is restellett szóvá tenni.

Egy szót sem szólva ugrottam fel az asztaltól, hatalmas mosollyal az arcomon, mikor fél tíz körül megláttam az üvegajtón belépő Seant. Odarohantam hozzá – már amennyire a magassarkúm engedte – és vigyorogva a nyakába ugrottam.

– Mizu kislány? – tolt el magától mosolyogva.

– Csak örülök hogy látlak. Sok időt kell behoznunk – kacsintottam rá.

– Ez így igaz. Amúgy Aaron merre van. Azt mondtad, ma bemutatod neki, a „rég elveszett bátyád”.

– Na igen… Szóval azt hiszem ez a dolog még egy kicsit várat magára. Sürgős, elhalaszthatatlan dolga akadt…

– Szilveszter este? Ez…

– Nekem mondod? – kérdeztem, majd mosolyogva megindultam az afelé az asztal felé, ahonnan indultam, a nyomomban Seannal.

Simon kitörő lelkesedéssel fogadta a szőke fiút, és egyből megkezdték azt, ami a megismerkedésükkor egyből közössé vált bennük – azaz az én „szórakoztatásom”.

Tizenegy körül a társaság oszladozni kezdett. Ki a táncparkettnek elnevezett üres placcra, ki az italos pultokhoz. Lényeg, ami lényeg, négyen maradtunk – Chris, Lucy, Sean és én – és mivel Lucyék élénken vitatkoztak valamiről – sejtésem szerint maguk sem tudták tulajdonképpen miről is – Seannal úgy döntöttünk, nem igazán fogják hiányolni a társaságunk. Úgyhogy a döntés meghozatalát követően, fölvettem a kabátom, és a hátsó udvarra nyíló teraszajtón át kimentünk a szabadlevegőre.

(Diddy - Dirty Money ft. Skylar Grey - Coming home)

Jól esett, hogy végre tiszta oxigénhez jutok, valamint kicsit távolabb lehetek a bent ordító zenétől.

A medenceparton sétáltunk és beszélgettünk.

– Még mindig táncolsz? – álltam meg a szőke fiú felé fordulva. – Úgy értem, hogy a koszos diszkók táncparkettein kívül táncolsz-e? – tettem hozzá, megelőzve bárminemű ehhez hasonló válaszlehetőséget.

– Ez esetben nem…

– De Sean! Tehetséges vagy. Miért nem használod ki? Mások a lelküket eladnák azért, hogy úgy táncoljanak, mint te. Van, aki tanul táncolni, van, aki pedig táncra születik.¹Te egyértelműen az utóbbiba tartozol. Miért nem használod ki? Nem sok embert láttam úgy táncolni, ahogy te.

– Sophy, ez igazán hízelgő, de… Figyelj! – fogta meg a kezem. – Tudom, hogy a tánc mi mindent adhat az embernek. Lehetőséget, új esélyt, menedéket. Kitárja a világot, és kiszélesíti a látóköröd. De So, látod az érem másik oldalát is? Hogy mi mindent tud elvenni? Mi történne, ha mindennél jobban szeretnéd ezt csinálni, de egyik pillanatról a másikra valami folytán, egy baleset, egy sérülés – akár lelki, akár fizikai – miatt abba kéne hagynod? Ha ez által veszítenél el valakit? Túl sok múlik rajta.

– Sean, ez…

– Hadd fejezzem be. Apa, bár nem volt ott a balesetnél az autóban, de az összes barátja igen. Mindenki számára fontosat elvesztett. Anya a születésem után nem sokkal meghalt ugye, így én maradtam neki egyedül. Sophy, majdnem belerokkant a fájdalomba. Megváltozott. Először csak hosszú szabadságra ment, majd három hónap után végleg felmondott a társulatnál. Most ügyvezető igazgatóként dolgozik egy vállalatnál.

– Én nem tudtam… Sajnálom. Az apád volt a legtehetségesebb táncos, akit valaha láttam… Anyával úgy mozogtak együtt, mintha össze lennének nőve… én… Ezt nem tudom elhinni. Hogy…?

– Látod Sophy? Mennyi mindent meg tud változtatni a tánc? Egész családok életét forgatja fel fenekestül. Ne mondd, hogy nálad ez máshogy volt…

– Nem… Ez… Én… Nem akarok erről beszélni Sean. Rég volt. Kár a múlton rágódni, úgysem tudunk rajta változtatni. Ami történt, megtörtént, és egyikünk sem – sem te, sem az apád, sem én – nem tehetünk róla. Csak az az átkozott kamionsofőr, és a szalagkorlát. Nem tudsz rajta változtatni. Csak… próbálj túllépni rajta.

– Mondd ezt azoknak, akinek a családja széthullott ezek után. So, a társulat soha nem lett újra a régi.

–Nem érdekel hány család hullott szét! Nem érdekel a társulat! Az anyám meghalt Sean! Az életem soha nem volt már többé olyan, mint a baleset előtt. Kifordultam önmagamból, megváltoztam, és velem együtt az életem is. Az apámat nem érdekeltem, azt csináltam, amit akartam. Most végre kezdeném elfelejteni a múltat, és újra magamra találni. Csak… Szeretnék túllenni ezen! – már magamból kikelve ordítottam. Sean a kezem után nyúlt de elkaptam – Hagyjuk! Hagyj! Felejts el mindent! – mondtam, majd az arcomon folyó könnyekkel elviharzottam vissza a házhoz. Hallottam, hogy Sean kiabál utánam, de eszem ágában sem volt visszafordulni.

Nem volt kedvem találkozni senkivel, így a konyhába vezető oldalajtón léptem be a házba. Azt becsukva magam mögött, nekidöntve a hátamat, lecsúsztam mellette, és a földre ülve sírni kezdtem.

Sötét volt, bár amúgy sem láttam volna túl sokat – a könnyeim elhomályosították a látásom. A zárt ajtókon át is beszűrődött a nappaliban hangosan szóló zene.

(Jazmine Suliivan - Bust your windows)

Nem tudom mióta ülhettem a konyhakövön, amikor az ajtó kitódult, és fény áramlott be. A hirtelen fényre összezártam a szemeim, majd óvatosan szemügyre vettem az ajtóban álló fiút – ezt sikerült megállapítanom elsőre is. Fekete Nike fehér pipával, fekete farmer, fehér póló és fekete bőrdzseki – TJ. A kék szemek megállapodtak rajtam, a fiú pedig nagyot sóhajtva letette a kezében tartott sörös rekeszt, és elém guggolt.

– Mi történt? – kérdezte egy könnyáztatta hajtincset kisimítva az arcomból. Felnéztem a kék szemekbe, és ismét rám tört a zokogás. TJ meglepő módon próbált vigasztalni, majd magához húzott, mire a vállába temetkezve sírtam tovább, ő pedig a hátamat simogatta. Mindenfélét motyogott a fülembe, gondolom nyugtatás céljából, de ami meglepett, hogy hatott, kezdtem egyre rendezettebben venni a levegőt, és mintha a könnyeim is kezdtek volna apadni.

– Jobban vagy? – kérdezte TJ kicsit eltolva magától. Bizonytalanul ugyan, de egy aprót bólintottam – Akkor, ha akarod el is mondhatod, mi történt.

– Tényleg érdekel? – kérdeztem a sírástól kicsit rekedt hangon.

– Igen – nézett a szemembe. Tudtam, hogy hazudik, de nem érdekelt. Elmondtam neki mindent. Kezdve ott, hogy Aaron elment – amit nyilvánvalóan ő is tudott, mivel sanszos, hogy ő küldte – azon keresztül, hogy Seannal beszélgetünk, majd a vitánk, végül egy kis kitérővel anyám halálnak körülményeit illetően, eljutottam a konyháig. Csak akkor tűnt fel, hogy TJ-t valami teljesen lefoglalja, amikor a mondandóm végére értem. Felnéztem az arcába, és láttam, hogy engem pásztáz. Egészen konkrétan az ajkaimat. Tekintetemet a kék szemekbe fúrtam, amik veszélyes közelségbe kerültek.

– El tudnád ismételni, hogy mit mondtam? – kérdeztem tőle elfúló hangon.

– Nem – mondta teljes érdektelenséggel, és tudtam, valóban nem érdekli. Engem sem érdekelt, csak az ajka, ami az enyémre tapadt. Az agyam vehemensen tiltakozott, de felülkerekedett rajta a testem, és a szenvedély, amit TJ érintése kiváltott belőlem. A csókja nem volt se finom, se szerelmes, viszont tele volt érzéssel, elfojtott érzésekkel.

Rövid lélegzetvételnyi szünetre váltunk csak szét, ez alatt sikeresen eljutott az agyamig, hogy kint megindult a zene, magyarán átléptünk az újévbe. A szívem még mindig eszeveszetten kalapált.

– Boldog újévet! – súgta TJ szinte a számba megint elvéve ezzel azt a csöppnyi, visszatérőben levő józan eszemet. Újra heves csókcsatába kezdtünk, amiből a telefonom hangja józanított ki végképp. A kijelzőre pillantva Aaron neve köszönt vissza onnan. Mély levegőt vettem, és fogadtam a hívást.

– Szia! Boldog újévet, kicsim! – köszönt bele vidám, ugyanakkor kicsit fáradt hangon a telefonba a barátom.

– Köszi, neked is!

– Hamarosan indulok, olyan hat körül ott leszek, bár gondolom aludni fogsz, úgyhogy majd ha felkeltél találkozunk.

– Igen…

– További jó szórakozást! És még egyszer boldog újévet! Szeretlek.

– Köszi, neked is. Én is szeretlek – súgtam a készülékbe, majd bontottam a vonalat. Soha az életbe ilyen nehezemre nem esett még kimondani ezt a szót, és ez miatt egy utolsó szemétládának éreztem magamat.

______________
¹Ez a Step Up3-ból származik, nem saját agyszülemény, úgyhogy gondoltam ezt azért megemlítem =)

15. fejezet - Spark in the eye

2011-02-23T21:14:00.002+01:00

Szóval kis csúszással de megérkezett. 2045 szó lett, és egyenlőre még nem sikerült átnéznem szóval kérlek ezt nézzétek el nekem. Rengetek sok TJ van benne, gyakran Sophyval vegyítve. Akad egy kis elbeszélés Sethről, és a végén egy leheletnyi Chris. És mivel ebben egy eléggé más TJ-t ismerhetünk meg, nagyon szívesen venném, ha leírnátok a véleményetek róla, akár a chat-be, akár hozzászólásba =) Köszönöm, és jó olvasást =)

Spark in the eye

A karácsony és ezzel együtt Mike hazaérkezése hamar eljött, és ezúttal sok év után először, végre tényleg olyanokkal töltöttem az ünnepet, akiket igazán szeretek. A legjobb barátom számára rendezett buli igazán nagy sikert aratott, és bármennyire is tagadta, én tudtam, hogy örült neki, és meghatódott.

Seannal még az utolsó tanítási nap estéjén számot cseréltünk, és szenteste fel is hívtam, hogy boldog ünnepeket kívánjak neki, és megeskettem, hogy még a téli szünet alatt találkozunk, amire persze nevetve bólintott, de hozzátette, hogy csak és kizárólag abban az esetben, ha vele együtt pár barátjával is találkozom – erre pedig én bólintottam rá.

Karácsonykor a leváratlanabb emberektől kaptam ajándékot. Jó Kittytől, és TJ-től nem, annyira azért nem váratlan. De például Simontól, Pete-től, Emmától és Robtól is kaptam egy kis apróságot. Valamit Christől, Mike-tól, és természetesen Aarontól.

Szenteste Aaron fent aludt nálam, és jó érzéssel töltött el, hogy huszonötödikén reggel a karjai közt ébredtem. Aztán huszonötödikén és huszonhatodikán szinte üres volt a hatalmas ház, hiszen mindenki hazament karácsonyra. Mindenki kivéve Simont, engem és még pár ottani srácot. Meg ugyebár TJ-t és Kittyt. Aaron csak huszonkilencedikére ígérte magát, és új társaság híján eléggé leült a hangulat már karácsony másnapjára.

Aztán eszembe jutott, hogy mit beszéltünk anno TJ-vel, úgyhogy bármennyire is semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy elmenjek próbálni vele, de szombat délelőtt mégis a keresésére indultam a hatalmas házban.

(Fefe Dobson – Stuttering)

Viszonylag hamar a nyomára akadtam, egészen konkrétan a nappaliban ült az egyik fotelban, és aludt. Soha az életben nem mutatta még TJ ilyennek magát. Ilyen… védtelennek. Igen, talán ezzel lehet a leginkább jellemezni. A fekete haja az arcába lógott, amiről eltűnt mindennemű gúny, és ott állt álarcnélküli teljes valójában. És őszintén szólva ez kicsit megrémisztett. Mert soha TJ-t ilyen nyitottnak nem láttam.

De persze egyszer minden véget ér alapon, a kékszemű srác is felébredt.

– Jó reggelt! – szóltam oda a hatalmasat ásító fiúnak.

– Miért, mennyi az idő?

– Fél tizenegy…

– Azt hiszem kicsit elaludtam – vakargatta meg kócos fejét. Meglepő módon, még mindig nem tért vissza az álarca mögé, ezért gondoltam kihasználom ezt a kis alkalmat.

– Ma tudunk próbálni? – tettem fel neki a kérdést.

– Attól tartok, igen – mosolyodott el. Határozottan mosoly volt, méghozzá egy jóindulatú mosoly. Valami olyasmi, amit az óvodás gyerekek arcán lehet látni, mikor valami csínyt csinálnak.

– Csak előbb letusolnék meg átöltöznék – folytatta, mire én bólintottam, ő pedig elsétált – feltehetőleg a szobája irányába.

Leültem hát a kanapéra és az asztalon heverő magazint kezdtem nézegetni. Sejthetőleg Kitty hagyta itt, bár sose lehet tudni, hogy ebben a házban ki mit olvas…

Belemerülhettem az olvasásba, mert TJ hangjára eszméltem fel. Felnéztem a magazinból a lépcsőn lesétáló fiún. Végigfuttattam rajta a szemem. Egyszerű fehér pólót viselt, rajta pedig egy vékonyabb piros kockás inget, kezében pedig ott volt az elmaradhatatlan bőrdzseki. Sötétkék farmerbe bújtatott lábain ott díszelgett a fehér pipával díszített fekete Nike cipő.

– Mehetünk? – kérdezte a fiú.

– Persze – feleltem, és magamra kaptam a kabátom, majd TJ-t követve a lifthez sétáltam. Hamar leértünk a parkolóba, ahol legnagyobb meglepetésemre nem TJ BMW-je felé indultunk, hanem tök más irányba. Rövid időn belül tudatosult bennem, hogy már csak egyetlen lehetséges jármű van, mégpedig a sarokban álló, csillogó, fekete Yamaha.

– Nem ismersz eléggé, ha komolyan gondolod, hogy felülök erre, ráadásul mögéd… – kezdtem a tiltakozást.

– Mi a problémád? – kérdezett vissza TJ, és a bukósisakok után nyúlt, és az egyiket a kezembe nyomta.

– Először is, nincs az az isten, amiért felülnék erre itt. Másodszor, az is necces, hogy kocsiba beüljek veled, nemhogy még erre.

– Nem azért Sophy, de ha annyira sem bízol bennem, hogy azt gondolod, felültetnék bárkit a motorra anélkül, hogy ne tudnám száztíz százalékig biztonságban, akkor mi lesz veled, ha majd emeléseket meg dobásokat csinálunk? Mert annak alapfeltétele a kölcsönös bizalom.

– Én… - kezdtem volna magyarázkodni, de TJ félbeszakított.

– Semmi szükség arra, hogy mellébeszélj. Jössz? – kérdezte, én pedig elvettem tőle a sisakot, és a fejembe húztam. A fiú szája sarkában megjelent egy halvány félmosoly, majd felhúzta a bukósisakot a fejére, felült a motorra, én pedig mögé. Kezemet a dereka köré fontam, TJ pedig gázt adott, és kihajtott a garázsból. Ahogy kiértünk az autópályára derekamat szorosabban fontam a fiú köré, és egészen belesimultam a hátába. Belélegeztem az illatát, hallgattam légzését, élveztem a hajamba bele-belekapó szelet, és kikapcsoltam az agyam. A csípős decemberi szél átfújt a kabátomon, de nem bántam, mert a motorozás okozta sebességmámor mindenért kárpótolt.

Jó érzés volt TJ mögött ülni a hatalmas motoron. És annak ellenére, hogy az elején mennyire ódzkodtam tőle, most biztonságban éreztem magam mögötte.

Fel sem tűnt volna, hogy beértünk a városba, ha TJ nem veszi lejjebb a sebességet. Nem figyeltem merre megyünk – belemerültem a gondolataimba. Csak arra eszméltem fel, mikor TJ leállította a motort. Elengedtem hát a fiút, és leszálltam, majd lehúztam a fejemről a sisakot. A kékszemű fiú is hasonlóan cselekedett. A bukósisak levétele után megrázta a fejét, így kócos fekete tincsei a szemébe hullottak.

– Tulajdonképpen hol is vagyunk? – tettem fel az első eszembe ötlő kérdést, hogy valahogyan eltereljem a figyelmemet TJ-ről.

– Majd meglátod. Gyere – mondta, fejével a bejárt felé intve, aztán megjelent a reggelről ismerős csibészes mosoly. Így a sokak által rettegett maffiavezér oldalán elindultam az épületbe.

Az ajtó amin beléptünk, egy régi sorház tagjaként állt a néhány kocsitól eltekintve üres utcán. Belülről sem lehetett éppen újnak nevezni, de megvolt a maga szépsége. TJ elindult a lépcsőn, én pedig igyekeztem vele lépést tartani, úgyhogy nem igazán tudtam bámészkodni.

– Mi ez a hely? – fordultam TJ felé.

– Mindjárt meglátod. – a fiú a lépcsőn felérve jobbra fordult és kinyitott egy nagy kétszárnyú ajtót. Mögötte feltárult egy hatalmas táncterem, fényes parkettával, egy teljes falnyi tükörrel, és elképesztő technikai cuccokkal.

– Ez… hogy…? Tyű… Nem gondoltam volna – mondtam, és szám vigyorba húzódott.

– Akkor? Próbálunk? – kérdezte TJ, mire apró bólintás volt a válaszom. A kabátomat és a pulcsimat levettem, és az egyik sarokba tettem, TJ bőrdzsekije mellé.

A fiú a hangosítás felé sétált, majd elindított egy számot. Visszajött elém, és megállt velem szembe. A basszus lüktetése átjárta az egész testem. TJ-re néztem, és láttam, hogy benne is hasonló dolgok játszódnak le. A jégkék szemekbe néztem – amelyekben most tengernyi érzelem kavargott – és elvesztem bennük. TJ mellett a világ megszűnt létezni. Miközben táncoltunk, egy pillanatra sem szakadt meg a szemkontaktus. És bár csomó minden kavargott TJ tekintetében, konkrét érzelmet nem tudtam kiolvasni belőle.

Annyit tudtam csak megállapítani, hogy iszonyatos szenvedéllyel táncol, és hogy ebbe fektetné az életét – ha tehetné. Ugyanúgy ahogy én. És szépen lassan ráébredtem, hogy bennem és TJ-ben több közös van, mint azt valaha gondolni mertem.

Amikor már a sokadik számnak is vége lett, elengedtem TJ kezét, és elfeküdtem a földön – arcomon széles vigyorral. A fiú pedig – legnagyobb meglepetésemre – mellém heveredett.

Egyikünk sem szólt semmit, csak feküdtünk a földön, és elmerültünk a gondolatainkban, a zenében. Egy kis idő után azonban TJ feltápászkodott, és a kezét nyújtotta. Hálásan mosolyogva elfogadtam, és felálltam a földről.

Aztán végül a koreográfiára is sort kerítettünk, és nem azért mondom, mert mi csináltuk, de nagyon jó lett. És a TJ-vel való közös munka is meglepően könnyen ment. Mi több, gördülékenyen. Félszavakból megértettük mire gondol a másik, egy hullámhosszon voltunk, és ha valami mégse sikerült, akkor sem hibáztattuk a másikat, hanem jó hangulatban próbáltunk rájönni a siker nyitjára.

Hamar sikerült a táncot összerakni, aztán a kész koreográfiát elpróbáltuk párszor, majd miközben TJ a technikával bajlódott, odadobott egy kérdést.

– Nincs kedved meginni egy kávét?

– Hát kávét azt éppen nincs. De egy dzsúszra szívesen befizetnék – mosolyodtam el, és láttam, hogy a kékszemű srác szája sarkában is bujkál valami mosolyféle.

– Akkor, akár indulhatunk is. – sétált felém TJ, hogy felvegye a dzsekijét. Én is felöltöztem, majd TJ nyomában a motorhoz mentem.

(Green Day – 21 guns)

Egy kellemes hangulatú, ám nem túl zsúfolt bárba ültünk be. Semleges témákról beszélgettünk a kávé, illetve dzsúsz mellett, időnket nevetéssel tarkítva. És őszintén meglepett a TJ viselkedésében bekövetkezett emberi mértékkel mérhetetlen változás.

– Egyébként mesélhetnél kicsit Seth-ről. Milyen módszereket szeret alkalmazni… Tudod, a szokásos dolgok… – Egy pillanat alatt lefagyott a mosoly az arcomról.

– Meg is lepett volna, ha mindennemű hátsó szándék miatt próbálsz kedves lenni, hiszen veleszületett tulajdonságod a bunkóság.

– Kedvesnek lenni? Ugyan már… Ezen akár meg is sértődhetnék… – mivel látta, hogy a humorizálása nem segít, sóhajtva folytatta – Félreértesz. Nem hátsó szándékból kérdeztem. Csupán meg akarok próbálni Seth agyával gondolkozni, és kideríteni, hogy mi a francot akar tőled.

– Ez esetben vedd úgy, hogy vissza van vonva, amit mondtam – válaszoltam nagyot kortyolva a narancsszínű üdítőből.

– Semmi szükség rá. De tényleg mesélhetnél. És akkor ha érdekel, beszélhetnék neked a gyerekkoromról. Persze tényleg csak ha érdekel.

– Komoly? – kérdeztem, mire a fiú buzgón bólogatni kezdett – Még jó, hogy érdekel. Igazság szerint, én sem tudok túl sokat Simonról. Imád játszmázni… Minél tisztességtelenebb az adott helyzet, ő annál jobban benne van. Gátlástalanul képes hazudni, és kaméleon módjára mutogatja az álcáit, és olvad a környezetbe. Mindig annak mutatja magát, akinek a „közönsége” látni kívánja. De épp ezért igazából én sem tudom, hogy ki. Gyanítom, hogy ő maga sem. Ha választhat a nyílt harc, és a hátbatámadás között, kérdés nélkül az utóbbira voksol. Úgy intézi a dolgokat, hogy mindig ő jöjjön ki belőle jól. És bár nagyon sok időt töltöttem mellette, konkrét stratégiákat nem tudok mondani, mert bár akkor fontosnak éreztem ott magam, de csak utólag jöttem rá, hogy mennyire „kis hal” voltam. Hát azt hiszem ennyi. Ja és még annyi lényeges, hogy istennek hiszi magát, és azt gondolja, hogy neki senki nem tud ártani. Mivel senki nem érdekli, ezért másokon keresztül nem tudják tőrbe csalni, ha valami hibát vét, akkor benne van a szálka. Bár mindettől függetlenül, vagy épp ebből következőleg, roppant óvatos ember. Nem tudom, mennyit tudtam segíteni…

– Nagyon is sokat… Ezer hálám, tényleg – mosolyodott el ismét a fiú. És most ismét megláttam azt, akit azon a december elejei estén. A megtört tizennyolc éves fiút, és tényleg kíváncsi lettem a gyerekkorára. De ekkor felvillant egy szikra a szemében. Tényleg csak egy szikra volt, de abból a szikrából azt lehetett kiolvasni, hogy tudja, mit kellene csinálni.

– Ugye most én jövök a meséléssel? – kérdezte, és lelkes bólogatásomra elnevette magát. – Kitty és köztem ugye másfél év van, szóval mindig jól megértettük egymást, bár gyakran veszekedtünk kis korunkba, de soha nem volt semmi komoly. A húgom, és mindig is féltettem, és még most is így van, bár ő ezt képtelen elviselni.

De egy kicsit az én gyerekkoromról, mert gondolom azt akarod hallani, meg egyébként is, Kitty majd azt mesél el, amit akar. Szóval apám már ötéves koromtól különböző harcművészeteket taníttatott nekem, és amellett, hogy fizikailag erős voltam, a mentális erőmre is odafigyelt. Illetve ez így túlzás, hogy odafigyelt, mert csak az volt neki a fontos, hogy lényegében minden érzést kiöljön belőlem, és ezáltal gátlás nélkül tudjak ölni. Sokáig azt hittem, hogy sikerült apám terve, de amikor rátaláltam a street dance-re, rájöttem, hogy még tudok érezni. Szenvedély, szeretet, odaadás, és szabadság. És bár csak Baltimore belvárosában volt a hely, ahol táncoltunk, mégis fejben mérföldekre jártam apától. Nem azt mondom, hogy gyűlöltem, mert nem, és még most sem tudom, annak ellenére, hogy belerángatott ebbe az egészbe. Nem gyűlölöm, mert az azt jelentené, hogy érzek iránta valamit, pedig nem. Egyáltalán semmit. Légüres tér… De… - itt abbahagyta, és láttam rajta, hogy újraéli az emlékeit, és tudtam, hogy már nem fogja folytatni. Akkor és ott semmiképp, de egyszer egy másik alkalommal mindenképp. És azzal is tisztába lettem, hogy ezzel elkezdett épülni egy híd a TJ és köztem lévő szakadék között, ami annyira nem is nagy mint gondoltam.

– Szerintem lassan mehetnénk haza – törte meg TJ az immár percek óta tartó csöndet. Csöndet, ami nem nyomasztóan nehezedett ránk, hanem csak volt. Már-már bizalmasan. Úgyhogy a feketehajú srác fizetett, majd dzsekijét felkapva kisétált a kint parkoló motorhoz, kezembe nyomta a bukósisakot, és a motorra való felülésünket követően elindultunk haza. Merthogy a Jarvis-ház kétségkívül otthonommá vált az eltelt idő alatt.

Másnap este a nappaliban ültem Aaron mellett, velem szemben, pedig Simonnal, mikor Chris beviharzott az ajtón.

– Lucy bent hagyta a telefonját a kocsimba. Próbálom elérni, de nem veszi fel. Á hangposta. Lucy! Lucy?! Luc? Hol vagy? Mi történt? Hallod? Lucy?! Nálam maradt a telód… Jól vagy? LUCY!? – óbégatott a mobiljába a barnahajú fiú, miközben a lépcsőn sietett felfele.

– Szerintetek nem kellene neki szólni, hogy…? – fordultam a két fiú felé, majd ördög vigyorba húzódott a szám. – Azt hiszem, nem kéne szólni neki. Talán leesik neki… Báár… Nem… Kizárt, hogy leessen neki.

Pár perc nevetés után megesett a szívem szegény szerencsétlenen, és Aaron öleléséből kibontakozva nekiindultam a lépcsőnek, hogy egy fárasztó beszélgetés alatt elmagyarázzam Chrisnek, hogy Lucy nem fogja felvenni a kocsijában levő telefonját.

14. fejezet - You'll never walk alone

2011-02-08T20:44:00.000+01:00

Nos igen... Nem gondoltam, hogy még ma megleszek, de ím itt van :'D Felraktam, mert bár még át kellene futnom egyszer, de nem tudom mikor lesz rá időm, és nem akartam, hogy nagyon sokat kelljen még rá várni. Szóval először is, úgy terveztem, hogy ebben a fejezetben már karácsonyozunk, de nem jött össze, úgyhogy majd a következőben. Van benne egy aránylag sok Mike, egy kevés Simon (na nem Seth...) illetve akad egy régi-új szereplőnk is. A címről pedig csak annyit, hogy kicsit elragadott az az oldalam, ami odáig van a Liverpoolért ;) Remélem tetszeni fog a fejezet =)

You'll never walk alone

(Edward Maya & Vika Jigulina - Stereo love)

Másnap szörnyű fejfájással ébredtem, úgyhogy az első utam a válltáskámhoz vezetett, és indításnak bevettem egy fájdalomcsillapítót, majd a szokásos tempómban, tíz perc alatt elkészültem.

Gyorsan a garázsba siettem, bevágódtam a kocsiba, majd indítottam. Ahogy kihajtottam a garázsból észrevettem a nyilvánvalót – éjszaka esett vagy tíz centi hó, aminek roppantmód örültem, mivel esélyes volt, hogy a bekötőutat nem takarították le. Magyarán nem tudtam a nekem megfelelő sebességgel menni.

Ennek következtében derekasan elkéstem a suliból. De mivel péntek volt, ami három mozgáskultúrából, egy balettből (ami köztudottan egy és ugyanaz) állt, illetve utolsó órának volt még egy tánctöri is.

A négy mozgáskultúrából kettőn haladtunk a koreográfiával és gyakoroltunk, a másik kettőn pedig beszélgettünk, illetve tartottunk egy rögtönzött táncversenyt.

Természetesen nem bírtam ki, hogy ne vegyek részt rajta, mert az én fajtám képtelen tanulni a hibáiból. A csoportból szinte mindenki táncolt az elején, aztán egyre kevesebben maradtunk. Egész sokáig bent volt Lucy, Chris, Simon, Lisa, TJ és én.

Hajtott a győzni akarás, és semmi képpen nem akartam, hogy megismétlődjön a TJ-s táncpárbajom.

A „döntőt” Edward Maya és Vika Jigulina Stereo Love című számára táncoltuk és TJ és Simon voltak még a „színpadon”. A zenére koncentráltam és kizártam a külvilágot. A szívem a zene ritmusára vert, a lüktetése az egész testem átjárta, majd mozogni kezdtem a zenére. Nem tudom, hogy hogyan, vagy miképp, vagy hogy mit csináltam. Belülről jött, amolyan ősi természetességgel.

Csak arra eszméltem fel, hogy vége lett a számnak, és a teremben csönd honolt.

– Azt hiszem szavazni kéne a győztest illetően – szólalt meg Chris, mire a többiek felől egyetértő morajlás hallatszott – Tehát akkor, ki gondolja úgy, hogy ez a szépszál fiú volt a legjobb a versenyünkön – akinek akárcsak a feje tetején, úgy az agyában is teljes sötétség honol, és persze vitathatatlanul jó táncos.

– Köszi Chris – vonta fel az említett a szemöldökét, amit a csoport csak egyhangú kuncogással díjaztak.

– Tehát ki szavaz Simonra? – kérdezte Chris mire páran meglengették a kezüket, tapsoltak, és fütyültek.

– Szép-szép, de haladjunk tovább. Kettesszámú versenyzőnk a jobboldalamon álló kékszemű csajok kedvence, aki kétség kívül, akárhova lép be hódít. De igaz ez a táncparkettre is? Ki van azon a véleményen, hogy TJ volt a legjobb? – TJ-nek szinte arcizma sem rándult, amikor a csoportból Selly elkezdett visítozni, amihez társult Anne is, valahonnét hátrébbról pedig füttyszó és taps hallatszott – nem fordítottam oda a fejem, érdekelt TJ reakciója. Selly rajongására csak értetlenséggel vegyes méla undor ült ki a tekintetébe, amire fel kellett kuncognom.

– Az utolsó táncos pedig nem volt más, mint a nem régiben érkezett Sophy Hoffman, aki bájos kisugárzásával, és lehengerlő tánctudásával mindenkit ámulatba ejtett már az első napon. So, nálam te vagy a győztes, de ki ért még egyet velem?

Emma, Lucy és Lisa magasra emelt kézzel tapsoltak, és sikítottak, Chad füttyögött, amihez Rob is csatlakozott, majd a hátam mögül is éljenző hangokat véltem hallani. Odafordítottam a fejem, és a tapsoló Simont vettem észre. Egy hálás mosolyt küldtem felé, ami valami köszönöm-szerű jelentéssel bírt.

– Nos úgy vélem, ennek a versenynek az abszolút győztese Sophy Hoffman.

– Srácok, úgy érzem csúfosan alul maradtatok – fordultam Simon és TJ felé egy széles mosollyal az arcomon – Ó, TJ! Mennyi is volt legutóbb az „állás”? 2-0? Azt hiszem már 2-1 – szélesedett ki a vigyor az arcomon.

– Ne felejtsd el, hogy még mindig én vezetek…

– Ó, nehogy azt hidd, hogy még sokáig…

A tánctöri szokásostól eltérően telt. Ugyanis általában a többség részéről negyvenöt percnyi jegyzetelést jelentett az óra, a fennmaradó tizenöt százalék számára meg levelezést vagy épp amőbázást, valamint óra utáni hiábavaló jegyzetkunyerálást. Ám ezúttal mindenkit lázban tartott a szünet közelsége, és a levegőben lógott, hogy már csak maximum negyvenöt perc – azt fél lábon állva is kibírja bárki.

Lucyék természetesen megtaláltak egy levéllel, hogy van-e kedvem elmenni velük suli után valahova, megünnepelni a szünet kezdetét. Csak úgy szűkebb körbe, ami annyit tesz, hogy a fél mozgáskultúra csoport, meg más évfolyamtársaink – persze kizárólag a Chrisék által jófejnek titulált személyek voltak rajta a „listán”.

Dobj egy SMS-t, hogy hova mentek, majd estefele benézek, de van egy kis dolgom… =) – firkantottam a papírra, majd visszaadtam a szőke lánynak, aki csak aprót bólintott.

Óra után sietve a táskámba dobtam a füzetem meg a tolltartóm, és egy gyors köszönés után már rohantam is ki a parkolóba. A kocsihoz érve, egyből beültem, a táskám az anyósülésre raktam, majd indítottam a kocsit, és gázt adva elindultam a Baltimore-i Megyei Kórház felé.

(Joel&Luke - Love's to blame)

A parkolóban a bejárathoz legközelebbi helyre leraktam a kocsit, majd bementem, és felsiettem Mike szobájához. A fehér ajtón jól láthatóan ott volt a három fekete számjegy. 4.56. Nagy levegőt vettem, koppintottam kettőt, majd a választ meg sem várva benyitottam a szobába. Tekintetem egyből rátalált az ágyon fekvő Mike-ra. A szám mosolyra húzódott, és igazából csak ekkor tudatosult bennem, hogy mennyire hiányzott.

– Szia. Hogy vagy? – ültem le az ágya mellé.

– Csodálatosan. De tényleg. Nem gondoltam volna, hogy bejössz. Ráadásul egyedül. Vagy a gardedámot az ajtón kívül rejtegeted, és füttyszóra bejönnek? – kérdezte és összevont szemöldökkel fürkészte az ajtót, de közben vigyorgott.

– Valóban. Látom, hogy már csodásan vagy. Miről szerettél volna beszélni?

– Muszáj így egyből bele a közepébe? Képzeld, karácsonyra hazamegyek néhány napra. Jó, egészen konkrétan két napra. De otthon leszek.

– Ennek őszintén örülök. Tényleg. De ne terelj. Szóval?

– Pedig azt hittem sikerül. De akkor azt hiszem bele is kezdek. Nem akarok veled rosszba lenni Sophy. Ez az első, és legfontosabb dolog, amit le kell szögezzek. Tudom, hogy hülye voltam aznap. Nem kellett volna csak így rád zúdítanom. De fontos vagy nekem. Sokkal fontosabb, mint gondolnád. És nem akarlak bántani, sem pedig rád erőltetni semmit, mert ez azzal járna, hogy megutálnál, és azzal elvesztenélek téged, és veled együtt a világomat is. Szeretlek Sophy. Bár tudom, hogy te csak barátként vagy bátyként.

– Mike… - suttogtam, és a szemembe könnyek szöktek.

– Ne. Várj. Hadd fejezzem be. Szóval megpróbálkozok ezzel a „csak barátok” dologgal. Nem ígérem, hogy minden pontban sikerülni fog, de azt igen, hogy minden erőmmel próbálkozni fogok. – a könnyek megindultak a szememből, a bensőmben pedig elkezdődött az önmarcangolás. Meghatott az, hogy valaki ekkora áldozatra képes értem. Félreteszi azt, amit irántam érez, csak azért mert erre kértem. Illetve nem kértem – soha nem kérnék ilyet tőle. Egyszerűen csak tudja, hogy ezt szeretném, és azt is, hogy magamtól nem mondanám. Mert túlságosan szeretem ahhoz, hogy fájdalmat okozzak neki. Ámbár ha azt vesszük, ez elkerülhetetlenné vált az ő felajánlásával.

Kettőt szipogva a lehető legesetlenebbül megöleltem őt.

– Hé. Arról nem volt szó, hogy nehezíted a dolgomat – vigyorodott el.

– Ajj. Olyan vagy – ráztam meg a fejem, és kicsit meglegyintettem a karját, de azért elmosolyodtam

– Hiányoztál ám – szólalt meg kisebb csönd után.

– Nekem is hiányzott a legjobb barátom – mosolyodtam el. Ezt egy újabb némaság követte, mindkettőnk részéről. De a csönd nem volt zavaró. Mindketten elmerültünk a gondolatainkban. Én azon tűnődtem ezelőtt, hogy talán soha nem lesz semmi közöttünk olyan Mike-kal, mint rég. De lehet, hogy nem is kell, mert az új, az ismeretlen nem feltétlen jelenti azt, hogy rossz.

A csöndbe élesen hasított a telefonom pittyegése. Szétcsúsztattam a készüléket, aminek a kijelzőjén Lucy neve villogott mellette egy kibontatlan borítékkal. Megnyitottam az üzenetet, de semmi különösebben említésre méltót nem tartalmazott, csak azt, hogy hova mentek, és hogy feltétlen csatlakoznom kell, mert jó a buli, és ha ki merem hagyni, saját kezűleg intézi el, hogy ne éljem meg az újévet. Egy apró mosolyra futotta az üzenet elolvasása után, majd fejcsóválva elraktam a telefont.

– Chris? – kérdezte Mike.

– Rosszabb… Lucy – vigyorogtam rá. – Várjunk. Azt mondtad hazajössz karácsonyra. – Mike arca apró mosolyba szaladt – Csak vicceltél ugye? – a mosoly kiszélesedett – Te nem vicceltél! – visítottam fel, mire elnevette magát.

– Szoktam én ilyenekkel viccelődni? Merek?

– És? Mikor jössz?

– Huszonharmadikán jövök el, és huszonötödikén már vissza is kell térnem. A nővérek ragaszkodnak hozzám, meg a dokik is. De azt hiszem felüdülés lesz az a három nap.

– Jesszus. Hazatérési partit kell szerveznem…

– Sophy… Meg ne próbáld… Eszedbe ne jusson…

– Késő… És szerintem a többiek is ragaszkodni fognak hozzá. Ugyan már… Mi bajod lehet belőle?

– Végülis semmi. Jobb így, hogy bejelentetted, mintha váratlanul ér…

– Szóval akkor lőttek a meglepetés-bulinak?

– Majd ígérem meglepődök.

Nem sokkal később elköszöntem Mike-tól, és lementem a parkolóba. Kinyitottam a kocsit, bedobtam a táskám, majd beültem, gyújtást adtam, és bekapcsoltam a CD-lejátszót meg a fűtést. Hátradőltem az ülésen, és lecsuktam a szemem. Jól esett egy kicsit kikapcsolódni, elfeledkezni mindenről. Aztán nagyot sóhajtva felnyitottam a szempilláim, levettem a kabátom, majd a táskámra dobtam, aztán sebességbe raktam a kocsit, gázt adtam, és kihajtottam a parkolóból. Lucy egy olyan szórakozóhely nevét és címét írta le, ahol bent még soha nem voltam, de a környéket jobban ismertem, mint a tenyerem. Baltimore azon rész volt, ahol anyáék próbaterme, és a balettiskola volt, ahova jártam.

Nehezen találtam parkolóhelyet, de aztán végül sikerült, úgyhogy a pulcsim kapucniját a fejemre húzva, a kabátomat a táskámon hagyva, kiszálltam a kocsiból és besétáltam a szórakozóhelyre.

A buli igazából számomra nem volt akkora szám, mivel a kocsi miatt nem ihattam, szóval a kikapcsolódásnak ez a módja meg volt lőve. Ettől függetlenül táncoltam – eszméletlen sokat. A sokadik számnál megint akadt egy „kihívóm”, egy szőke, zöld szemű, nagyjából velem egyidős srác volt. Az arca ismerősnek tűnt valahonnan, de egyszerűen nem ugrott be hogy honnan.

A zene mindkettőnket elragadott, és nem is figyeltem arra, hogy hányan táncolnak rajtunk kívül, vagy kik néznek minket. Szokás szerint a világ megszűnt körülöttem létezni. Csak ő volt, én meg a zene. Meg a tánc adta élmények. Az egész tele volt vibráló feszültséggel, ami belengte a táncteret.

A srác az egyik lépést követően ugrott egy szaltót, persze ez olyasféle sokként ért mintha egy focimeccs utolsó egy percében a kedvenc csapat bekapott volna három gólt. Felidéztem hát magamban a régi street dance-est, és csináltam egy kézen átfordulásból szaltót. Már ha ez a neve. Neveket soha nem tudtam megjegyezni, csak csináltam, amit láttam, és amit éreztem.

Vége lett a számnak, és a srác elismerően mosolygott és a kezét nyújtotta.

– Jó kis táncos vagy.

– Kösz. Te is – fogadtam el a felém nyújtott jobbot, és felnéztem a fiú arcába. Ő is az arcomat pásztázta, aztán felvillant rajta a felismerés.

– Sophy?

– Igen, de te hon… Sean? Sean Balston?– ugrott be, majd a srác aprót bólintott, én pedig a nyakába ugrottam.

– Hogy kerülsz te ide? Egyáltalán mi történt veled? – kérdezte.

– Hát az egy hosszú történet. És egyébként a barátaimmal vagyok itt, a szünet kezdetét ünnepeljük… Illetve ők… én kocsival vagyok.

– Néha átok, néha áldás ugyebár… De mesélj, már vagy öt éve nem is hallottam felőled.

– Hé, nehogy rám kend. Te is saras vagy, te se kerestél – mosolyogtam a szőkére.

– Jó újra látni, kicsi lány – mondta, majd lehúzta a kapucnim, és összeborzolta a hajam.

– Feltétlen meg kell ismerned egy barátom… Nagyon sokban hasonlítotok. – mondta Simonra és a hajborzolásra célozva.

– Neked is meg kell ismerned pár barátom. De azt hiszem előbb innunk kéne valamit, nem gondolod? – kérdezte, én pedig őszintén elmosolyodtam. Bár soha nem volt testvérem, de Sean mindig olyan volt, mintha a bátyám lenne. Aztán anya halála után megszakadt velük a kapcsolatom – nyilván erről én tehettem. De most a sors rám mosolygott, és visszakaptam. Ahogyan Mike-ot is.

A boldogságtól szinte sugározva bólintottam a fiúnak, majd elmentünk a bárpulthoz, és rendelt két italt. Az este végére bemutattam Simonnak, mint a „rég elveszett bátyám”. Persze egyből megtalálták a közös témát – történetesen az én piszkálásomat. De az ember nem is vár mást a bátyjaitól, nem igaz?

Pictures from the past videó

2011-02-08T15:57:00.000+01:00

Nos még sajnos mindig nem az új fejezettel jöttem, viszont ennek már kicsit több köze van a történethez. Ugye az előző fejezetben Sophy fotókat nézegetett. Hát most csináltam Nektek egy videót, összeválogatott képekről, hogy körübelüli elképzelések legyenek =) Egyébként a képek keresése volt a legtöbb meló, aztán keretbe tenni, feliratozni, és a videót összerakni, már szinte pillanatok alatt ment ;)

A képek amúgy mind deviantart.com-ról származnak.

Szóval remélem tetszeni fog. Zárásként még annyit, hogy azért próbálok sietni majd az új fejezettel, csak egyszerűen alig van időm... (holnap is pl este hatig Budán leszek az osztállyal valami előadáson, és ha hazajöttem - szégyen ide szégyen oda - a Magyarország-Azerbajdzsán meccs végét fogom lesni a TV-ben -már ha hazaérek a végére... ami közel sem biztos... Na de mindegy :D) Szóval sietek... :P

Na legyetek jók, és ne adjátok fel a reményt, tényleg nemsokára érkezik majd az új rész=)

Puszi: Dorcsy

Helyzetjelentés a 14. fejezetről

2011-02-04T19:45:00.000+01:00

Sajnos még új fejezettel nem tudok szolgálni, és őszintén szólva azt sem tudom, hogy mikor lesz. Jelenleg 600 szó van meg belőle körübelül, ami nagyjából azt jelenti, hogy az egyharmada. Ezt is kedden írtam - azóta nem is nagyon voltam gépnél - ami azt illeti, egyáltalán. Szerdán suli után nekifeküdtem kémiát tanulni, aztán mivel lefárasztott nem is jöttem géphez korán mentem aludni, aztán csütörtökön délutánra kétesnek tartottam azt is, hogy a buszmegállótól elsétálok hazáig, ami azért igazán nem nagy távolság, szóval a hazaérkezésem követően lefeküdtem, aludtam, lázatmértem, lázcsillapítót vettem be, és ebből állt nagyjából a a napom. Érthető módon ma nem voltam suliban, aludtam, és bár mára már aránylag jól voltam, csak annyit sikerült megtennem, hogy olvastam - az Anyegint - , illetve a Sportklubbon Barcelona meccseket néztem - nem volt túl nagy élvezet mivel a Barca - Hercules és a Barca - Almería volt. Bár tény, hogy a Hercules ellenin nagyon jó volt a kommentátor. ("Ő az aki a föld mágneses erejét felhasználva próbálja gyógyítani magát" vagy "Ez az 1-0 nem igazán meríti ki a 8 napon túl gyógyuló vereség fogalmát" esetleg még "A védelme ottalvós házibulin volt" vagy sorolhatnám még, de nem teszem... :D) Szóval jó volt na.

Visszatérve az eredeti témámra, nem tudom mikorra lesz friss, lehet hogy sikerül most hétvégére, de az is lehet, hogy csak a jövőhéten, vagy jövő hét végére sikerül összeszerencsétlenkednem valamit. Remélem elnézitek nekem ezt a csúszást. Ja és azért nem a chat-be írtam, mert eléggé hosszadalmas lett volna =)

Szóval majd valamikor lesz friss, csak gondoltam életjelet adok magamról, hogy megvagyok meg ilyenek. Még egyszer elnézést a csúszásért, és remélem senki nem hagy fel emiatt a DFYL olvasásával =)

Na a következő fejezetig is legyetek jók, meg ilyenek, aztán majd jövök =)

puszi: Dorcsy

13. fejezet - Pictures from the past

2011-01-28T16:49:00.000+01:00

Szóval itt is van az új fejezet, a maga 1730 szavával :D Annyit akarok csak hozzáfűzni, hogy ennek a fejezetnek nagyon könnyen ment a megírása, nem tudom minek a hatására, de könnyen ment. És nagyon-nagyon szépen köszönöm azoknak akik olvassák, és akár a chat-be, akár hozzászólás formájában véleményt nyilvánítanak elképesztően sokat jelent. Szóval remélem megtartjátok ezt a jó szokásokat =) Úgyhogy nem is fecsérlem itt fölöslegesen a szót, jó olvasást =)

Pictures from the past

(Barcelona - Come back when you can)

A házunk előtt leállítottam a kocsit, majd nagyot sóhajtva kiszálltam belőle. Minden bizonnyal, ha Aaron, Chris, Simon, Mike vagy akárki megtudná, hogy idejöttem, saját kezűleg ölt volna meg. De nem érdekelt. Meg akartam találni apámat, és ebben senki nem akadályozhatott meg. Be akartam bizonyítani, én különb vagyok nála, és vele ellentétben, engem más is érdekel önmagamon kívül.

A táskám a vállamra véve kiszálltam a kocsiból, és a fekete kovácsoltvas kapu felé vettem az irányt. A halványsárga ház kívülről pontosan ugyanúgy festett, mint azelőtt. Ugyan az a sokablakos kastélyszerű épület volt, mint eddig. Beléptem a kapun majd az ajtó felé sétáltam. Lenyomtam a kilincset, de a cseresznyefa ajtó nem engedett. A táskámból előkotortam a kulcsomat, és a zárba helyezve elfordítottam. – Be van zárva. Apa biztos volt itt.

Átléptem a küszöbön, és az előszobán átsietve apa hálószobájába mentem. Az ágya fel volt dúlva, a éjjeliszekrény üresen tátongott. Az egész szoba, olyan kihalt volt. Mindössze egyetlen kép maradt a fiókos szekrényén. Egy kép, ami egy balett teremben készült. Egy négyéves forma, barnahajú kislány, örömtől kipirult arccal, mellette egy mosolygó huszonéves sötéthajú nő, boldogságtól csillogó szemekkel. A kislányon rózsaszín tütü, a fiatal nőn pedig közönséges próbaruha – fehér, ujjatlan felső, fekete cicanaci, fekete lábszármelegítő, és fekete balettcipő. Mindennél jobban ismertem ezt a képet. Anya és én. Apám egyetlen emléke amit a anyáról őrzött, ezek szerint idáig. Mert ezen kívül minden személyes holmiját elvitte. Felejteni akar. Elfelejteni anyát. Elfelejteni engem. És elfelejteni, hogy valaha akár csak egy szikrányi köze is lett volna hozzám – és ezen keresztül a szervezett bűnözéshez.

Ami azt illeti – meg tudtam érteni. Ha tehettem volna, én is menekültem volna. De nem lehetett. Már ide tartoztam, és ezt napról napra biztosabban éreztem. Egyre közelebb kerültem mindenkihez. Simon olyan volt, mintha a bátyám lenne, Chrisszel egyetemben. Lucyt húgomként szerettem, TJ nos… ő pedig TJ. Mike pedig… a kórházi incidens után ritkultak a látogatásaim – és ha be is mentem, akkor is csak kísérettel. Nem akartam, hogy megismétlődjön a dolog. A képet a polcról a táskámba süllyesztettem, majd az ajtót becsukva magam mögött elhagytam a szobát.

Apa hálójából kilépve a dolgozószoba felé fordultam, abban a reményben, hogy hátha ott találok valamit. Mert apám bármennyire is le akart koppintani, egyre kevésbé tudott érdekelni.

A szobába belépve nem fogadott nagy meglepetés. Lényegében a bútorokon kívül semmi más nem volt. Az utolsó darab papírfecniig mindent elvitt – gyanítom még a porcicákat is.

Reményvesztve sétáltam ki a szobából, majd fel a lépcsőn, és be a szobámba. Még így is rengeteg cuccom volt itt, úgyhogy úgy döntöttem, összeszedem a maradék egy részét.

Arra jutottam, hogy ezt végképp senki nem díjazná, úgyhogy odáig vetemedtem, hogy felhívtam Simont. Azért őt, mert véleményem szerint hármójuk közül ő akadna ki a legkevésbé.

– Hogy HOL vagy? – kérdezte a fiú a telefonba.

– Apám házába, de…

– Hát ezt nem hiszem el. Te nem vagy normális… – azt hiszem tévedtem.

– Tudod… ami azt illeti, kellene egy is segítség…

– Ezek után még van…

– Igen van – szakítottam félbe. – Szóval ide kéne jönnöd, hogy segíts kicsit összepakolni, meg hogy ne aggódjátok magatokat agyon, ne rágjátok tövig a körmötöket magányotokban, gondoltam szólok. Szóval jössz, vagy hagyod, hogy itt legyek… egyedül… itt, ahol Seth bármikor megtalálhat. Na?

– Már a garázsban vagyok. Negyed óra… De csak mert nem tudok teleportálni.

– Köszi, szia – vigyorodtam el, de a telefon másik végéről csak valami köszönésszerű mormogás hallatszott, ami ismételten mosolygásra késztetett.

(Jason Walker - Down)

Zsebemre raktam a mobilom, majd a gardróbom felé indultam. Elővettem a még bent lévő fehér pipával díszített fekete sporttáskát, majd a még bent lévő ruhákat kezdtem beledobálni. Két Nike pulcsi, két farmer, három halászgatya, hat póló…

A szekrény aljában megtaláltam egy már régóta keresett fekete magasított szárú, fehér csíkokkal díszített sportcipőm. Megörülve neki, ezt is a szinte tele levő táskába dobtam, majd behúztam a cipzárt, és félreraktam.

Egészen addig folytattam a pakolást, amíg meg nem hallottam a lépcsőn dübörgő lépteket.

Egyből a válltáskám után nyúltam, amit természetesen leraktam a szobában. – A francba – szisszentem fel, ugyanis a Berettám is benne volt. A lehető legkievesebb zajt csapva kúsztam az ajtó felé, hogy kileshessek. Minden idegszálammal a lépésekre összpontosítottam.

– So? – hallottam meg az ismerős hangot, és hatalmas kő esett le a szívemről.

– Itt vagyok! – kiáltottam ki a feketehajú fiúnak.

– Mennyi idő még amíg pakolsz?

– Ha segítesz, akkor nem sok. A könyveimet kell már csak összerakni – feleltem neki, majd két üres kartondobozt megfogva kiléptem a gardróbból.

A hálóban álló hatalmas könyvespolc felé indultam. És az első könyvet az egyik dobozba tettem.

Már szinte tele volt a doboz, amikor az egyik kezembe vett könyvből kicsúszott egy csomó papírdarab. Fényképek. Leguggoltam, hogy összeszedjem őket. Egy csoportkép anyáék társulatáról, ahol ott térdelek elől, vigyorogva. Egy másik, ami anyát és engem ábrázolt New Yorkban a Szabadság Szobornál kilencéves koromban. Tisztán emlékeztem arra a napra. Apának tárgyalása volt, így anyával, a táncpárjával, és az ő fiával mentünk el New Yorkba. A srác – Sean – egy évvel volt idősebb nálam, de akkor iszonyat soknak gondoltam, és szinte istenként tekintettem a szőke fiúra. Még aznap elmentünk a Central Parkba, és sétáltunk a New York Broadway-en. A következő kép engem és Seant ábrázolta, a Central Parkban. Aztán egy újabb kép, amin négyen voltunk rajta – mint egy család. Todot – Sean apukáját – mindig csodáltam, hogy ő – az enyémmel ellentétben – mennyi időt tölt a fiával, és néha kicsit sajátoménak éreztem.

A következő képeken már más volt a helyszín és az idő is. Tizenhárom voltam rajta, néhány nappal anya halál előtt készült a suliban. Az általános iskolai legjobb barátnőmmel, Miával voltunk rajta. Önfeledten, jókedvűen öleltük egymást. A házunk medencéje mellett készült a kép, és a szőke lányhoz hasonlóan rajtam is fürdőruha volt. Bár már november közepe volt, mi mégis mindig élvezettel úszkáltunk a beltéri medencében, és szövögettük az álmainkat a gimiről, meg arról, hogy pompon-lányok leszünk. És a szalagavató bálra életünk nagyszerelmével, a szőke herceggel megyünk majd, aki természetesen a sulis focicsapatban is benne van. Mindezen vágyálmok mellett számomra ott volt a tánc is, ami túlmegy a szurkoláson. Lényegtelen, hogy balett, hip-hop, társastánc esetleg street dance formájában, a lényeg, hogy ott volt, és egész életemben ott is marad.

A következő fotó már megint egy időbeli ugrás volt. Egy homályos, telefonnal készített képet ábrázolt, amin a tizenhatot éppen betöltött Matt, és én vagyunk. Én a tizenhatodik születésnapom betöltése előtt négy nappal. Élénken él az emlékezetemben az a nap is. A srác, aki bár csak négy nappal volt idősebb nálam, olyan volt, mintha a bátyám lenne. A tizenhatodik szülinapját pedig egy kocsmában ünnepeltük néhány barátjával. Olyan barátjával, akik csupán táncoltak, és akárcsak Svájc, kimaradtak az egész háborúskodásból – ahogyan TJ is próbálta, vajmi kevés sikerrel.

Emlékszem ivóversenyt tartottunk, hogy ki húzza le hamarabb a korsó sört. Gondolom nem kell mondanom, hogy egyszer sem nyertem. De Dan a maga hat győzelmével vitte a pálmát, utána jött Matt és Alex, mi pedig Tobbyval mindiga verseny végén kullogtunk. Azóta se mondták el soha, hogy hogyan csinálták, hogy lényegében kiürítették a korsót, mielőtt a számhoz emeltem volna.

Volt pár kép, amik szintén azon az estén készült, és a srácokkal voltunk rajta.

Az ezek után következő fotón szintén Mattel voltam, a készülésének körülményeire már nem emlékeztem.

A vállamat megérintő kéz hatására kicsit összerezzentem, így a fotók kicsusszantak a kezemből. Oldalra fordítottam a fejem, és szeme találtam magam Simonnal.

– So, jól vagy? Már vagy öt perce szólongatlak. Olyan volt mintha… Nem is tudom… Mintha egy másik univerzumban lennél. Csak pakolgattad a fotókat – mondta a srác, és láthatólag aggodalom ült ki a szemébe.

– Bocsi, csak kicsit elgondolkoztam. Kár rágódni a múlton, hiszen annak már vége, nem igaz? – tettem fel a kérdést, bár inkább magamnak, mire a feketehajú fiú valamit mormogott, de nem tudtam kivenni, hogy azt mondja-e, hogy igazam van, vagy hogy nem vagyok normális.

Ezek után minden ment tovább az eddigi medrében, vagyis pakoltam tovább a könyveket. És bár valóban azt gondoltam, hogy a múlttól tudni kell elszakadni, a képekkel telepakolt Büszkeség és balítéletet is a dobozba raktam.

A könyvnek egy nagyon régi kiadása volt, még anya vette magának gimis korában – a kedvenc műve volt, ezért is kezdtem ebbe gyűjteni a képeket. Egészen pontosan a családi fotóalbumból lopkodtam ki a számomra fontos fotókat, illetve később hívattam elő magamnak.

Mikor minden fontos cuccal végeztünk lehordtunk mindent az én kocsimba, aztán miután oda már nem fért semmi, Simonéba pakoltunk.

– Szeretnél hazavontatni, esetleg automatapilótára kapcsolni a kocsid, és beülni mellém, vagy…

– Fogd be – morrant rám a srác, mire elvigyorodtam.

– Ígértem nem térek le az útról, és a sebességhatárt nem meghaladva vezetek, és ez egyszer a szabályokat is betartom…

– Mondtam már, hogy fogd be, és inkább szállj be a kocsidba – húzta ő is mosolyra a száját. Mielőtt azonban becsukhattam volna az ajtót odaszólt.

– Azért óvatosan vezess, és ha gáz van, itt jövök mögötted.

– Értettem apuci. Mellesleg nem szellemi fogyatékos vagyok, csak a szervezett bűnözés feje akar mindenáron a nyomomra akadni. A kettő nem ugyanaz… – a srác csak megingatta a fejét, majd beszállt a kocsijába, én pedig felbőgettem a motort, és elindultam a ház elől, remélve, hogy soha nem kell visszatérnem.

TJ-ékhez érve felhordtuk a dobozokat és táskákat Simon, és a végére beszálló Pete segítségével.

– Köszi srácok, nélkületek valószínűleg még a második dobozt rángatnám fel a lépcsőfordulóban – Pete csak intett egyet, jelezvén, hogy igazán nincs mit, Simon pedig elvigyorodva összeborzolta a hajamat, és pedig fejingatva becsuktam az ajtót, és szépen lassan elkezdtem kipakolni. Beletörődtem, hogy ez lesz az otthonom, és azt hiszem már nem is bántam.

A rendrakásból a telefonom pittyegése rántott ki, gyorsan kezembe kaptam, és megnéztem az üzenetet.

Feladó: Mike

Szia! Szeretnék beszélni veled a kialakult helyzetről– ígérem minden hátsó szándék nélkül – és örülnék neki, ha holnap bejönnél hozzám. Díszkíséret nélkül, ha lehet… Köszönöm :) jó éjt, Mike.

u.i.: kérlek mondd meg Pete-nek, hogy boldog szülinapot kívánok. :)

Elmosolyodtam rajta. Hátsó szándék nélkül. Ha ezt mondta, be is fogja tartani. Gyorsan bepötyögtem egy választ.

Holnap találkozunk. :) addig gyógyulgass, jó éjt :)

Üzenet pedig kézbesítve ;)

Elküldtem, majd a telefont a zsebembe téve lementem megkeresni Pete-t, hogy átadjam neki az üdvözletet Mike-tól, és tőlem.

A belsőnappaliban ültek a bárpult mellett. Ott volt Pete, Aaron, Chris, Rob, Simon, és legnagyobb meglepetésemre még TJ és Kitty is. A többség kezében valamilyen ital volt. Ahogy a pulton levő üvegekből megállapítottam, leginkább whisky és vodka.

Odasétáltam hozzájuk, és Aaron szájára apró puszit nyomba, leültem – szék híján a barátom ölébe.

– Boldog tizenkilencedik szülinapot Pete! – mondtam – Ja, és Mike is üdvözletét küldi – tettem hozzá egy mosoly kíséretében. – Mondanám, hogy meghívlak egy italra, de ahogy látom fölösleges.

– Sophy, nincs kedved inni valamit? Feltéve akkor, ha már nem vezetsz ma – kezdte Pete.

– Hova mennék? Ez már az otthonom, azt hiszem – mosolyodtam el, majd az ünnepelt töltött egy pohár whiskyt, majd ki tudja hányadszor – de koccintottunk az egészségére.

12. fejezet - Don't take my best friend

2011-01-23T17:13:00.001+01:00

Durván egy héttel előbb jött a friss mint gondoltam, vagy mint terveztem... Igazából ezt mindenki Candynak köszönheti, aki msn-en ostorzott, hogy de igyekezzek már vele, mert csak. :D Azt hiszem nélküle a felével se lennék kész. =)
Na de a fejezetről röviden. Sophy vívódásai, rengeteg Mike, egy kevés Aaron, és a végén meghintve egy kis Aaronnal. Hát azt hiszem ennyi. Ja és most is van zene hozzá, amit hallgattam írás közben, de a hangulata nagyon illik a fejezethez - szerintem. És én mindig örülök a véleményekben - akár hozzászóláskéne, akár a chat-ben=)

Don't take my best friend

(Bruno Mars - Grenade)

Reggel a telefonomra ébredtem, majd az órára pillantva nehézkesen kikászálódtam az ágyamból. Magamhoz mérten gyorsan felöltöztem, és a táskámat magamra véve elindultam kifelé, de mikor már majdnem kiléptem az ajtón eszembe jutott, hogy kellenek a CD-im. Úgyhogy visszasétáltam a szobába, ahhoz a táskához, amiben a CD-imet lenni véltem.

Hamar megtaláltam őket, és a legfelső három saját válogatás lemezem a táskámba csúsztattam, majd kisiettem a szobából, az ajtót hangosan becsapva magam után.

Utam egyből a garázshoz vezetett, ahol a kocsim pontosan ott volt, ahol előző este hagytam – meglepő lett volna hogyha máshol van, tekintettel, hogy a kulcsot következetesen magammal vittem.

Kinyitottam a kocsit, majd én is beszálltam, a táskám a másik ülésre dobva. Megnéztem a három CD zenelistáját, és végül a második mellett döntöttem, így hát becsúsztattam a kocsi lejátszójába, majd beindítottam a motort, és kihajtottam a garázsból.

Ahogy vezettem az autópályán, nem éreztem magam se többnek se kevesebbnek egy átlagos tizenévesnél. Nem volt semmi súly rajtam, nem éreztem, hogy felelősséggel tartoznék bárkiért, vagy elszámolással bárkinek. És ez jó érzéssel töltött el. Nem kellett azon aggódnom, hogy melyik szerettem kerül veszélybe miattam. Megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha Baltimore-t nagy ívben elkerülve elmennék mondjuk Floridába… vagy Kandadába. Esetleg San Fraciscóba. Lényegtelen a hova… Csak minél messzebbre Baltimore-tól.

Persze szinte azonnal el is vetettem az ötletet. Hiszen, akkor már ide tartoztam. Itt volt nekem Aaron, Mike, Chris, Lucy, még Simon is. És be kellett vallanom magamnak, hogy ha elmennék, bizony TJ is hiányozna – bármennyire is nehéz ezt elfogadnom.

Úgyhogy bármilyen nagy is volt a kísértés, nem fordultam rá a 97-esre észak fele, hanem tovább vezettem a BMI felé.

Normál esetben sem szeretek túlzottan sokat beszélni, de ezen a napon az átlagnál is kevesebbszer szólaltam meg. A nap rohamléptekben haladt, és meglepő módon mozgáskultúrán sem volt semmi ami az előző napra emlékeztetett volna. És bár TJ ott volt, és tett néha egy-két rosszindulatú megjegyzést, de ennél tovább nem ment – aminek nagyon örültem, mert nem lett volna erőm összetűzésbe keveredni vele. Fáradt voltam, és üresnek éreztem magam.

Töri után a cuccomat felkapva gyorsan köszöntem el mindenkitől, hogy minél előbb a kocsiban tudhassam magam. Egy Mc Drive-ba beállva szereztem magamnak egy kis gyorskaját, majd a legközelebbi könyvesbolthoz vezettem, ahol vettem pár olyan könyvet Mike-nak, amik véleményem szerint tetszenének neki. A fülszövegeket olvasva mosolyognom kellett. Az öt megvásárolt könyvből kettő teljes mértékig vámpíros volt, a harmadik Alkonyat-módjára a vámpír-halandó szerelmet mutatta be, a másik kettő pedig akár még jó is lehetett.

Bedobtam az anyósülésre őket, majd újból gyújtást adtam, és a gázra lépve a kórház felé vettem az irányt. Beálltam a parkolóba, kiszálltam, keresztbe akasztottam magamon a táskámat, majd a könyves szatyorért nyúltam, becsaptam az ajtót, és egy gombnyomással bezártam a kocsit, és már siettem is a negyedikre. Bár minél előbb fent akartam lenni, mégis inkább a lépcsőt választottam, így kicsit zilálva léptem be a szobába, ahol a szőke fiú épp ülő helyzetbe tornászta magát.

– Meglepetés! – mondtam vigyorogva, az utolsó szótagot játékosan megnyújtva.

Odaléptem az ágyhoz, és megöleltem.

– Itt a rendelésed. De ha most neki mersz kezdeni bármelyiknek, elintézem, hogy az Simonék által előre befizetetten felül, még két hetet üdülhess idebent.

– Igenis értettem – mosolyodott el.

– Hogy vagy? – kérdeztem tőle leülve az ágya mellé.

– Napról napra jobban… Mitöbb, csodásan. Sőt már szívem szerint hazamennék.

– És mit mondanak a dokik? – fordultam felé mérhetetlen aggódással.

– Hogy legyek türelemmel, és eljön majd az idő is, amikor majd hazamehetek, de fokozatosan kell mindent csinálnom, és nem várjam, hogy egyik napról a másikra már rohangálni fogok.

– Tudom, hogy nem szereted ha ezt mondom, de igazuk van. – csak megforgatta a szemeit, mire elmosolyodtam.

– És mi volt a suliban?

– Elhiszed, ha azt mondom, hogy semmi? – kérdeztem tőle, mire csak mosolyogva megcsóválja a fejét.

– Nem, maximum azt gondolom, hogy sok minden történt, csak te teljesen elzárkóztál. – meglepődtem, hogy mennyire tisztában van az egésszel. Hogy mennyire ismer.

– Lehet benne valami – mosolyogtam rá.

Mesélt még történeteket régebbről, az első táncórájáról táncosként, az első táncórájáról tánctanárként. Én pedig felvázoltam neki, hogy az első balett órámon a tanárnő agyon dicsért, hogy milyen jók voltak a forgásaim, milyen helyesek a pozícióim és így tovább. Aztán megjelent anyu, és rájött miért.

– Tökéletes pozíciók? – nézett rám felvont szemöldökkel.

– Nem mondtam, hogy tökéletes, csak azt, hogy helyes – feleltem neki halálosan komolyan.

– Szóval te már hatéves korodban is profi táncos voltál?

– Igazából ekkor még csak négy voltam – kezdtem el piszkálgatni a körmömet, ami látszólag hirtelen nagyon érdekes lett.

– El is higgyem? – vigyorgott rám.

– Igen, hidd csak nyugodtan. Ha kijössz a kórházból, akár be is mutathatom, hogy mi ragadt rám a koszon kívül.

– Ugyan már kérlek… – felelt mosolyogva, és összeborzolta a hajam.

– Hé – fogtam meg a két csuklóját, és a szemébe néztem. A csokibarna szemek az arcomat pásztázták. Tekintetünk találkozott, és melegség öntött el.

– Nekem mennem kell… Tanulnom kell… - engedtem el a csuklóját, és az ágyra tett bőrdzsekimért nyúltam, majd vállamra vettem a táskám, de Mike a kezem után nyúlt.

– Kit áltatsz So? Hmm?

– Ne csináld Mike. Kérlek – súgtam az utolsó szót.

– Sophy szere…

– NE! Nehogy ki mondd.

– Miért So?Hmm? Miért menekülsz?

– Ne Mike, kérlek ne. Ne vedd el a legjobb barátom. Most megyek. Gyógyulj meg. Szia – leráztam a kezét, és az kijárathoz siettem. Utoljára visszanéztem az majd kiléptem, és behúztam magam mögött az ajtót.

Miért? Miért akarja Mike tönkretenni a barátságunkat. Tudom, hogy neki ez több, meg hogy önzőség amit csinálok, de szükségem van rá, mint barátra, akivel mindent megoszthatok.

Zaklatott voltam, mikor beszálltam a kocsiba, így az átlagnál gyorsabban vezettem TJ házáig. Hazáig. Csikorgó gumikkal álltam meg a ház előtt, kiugrottam a kocsiból, és besiettem a házba. Át a nappalin, föl a lépcsőn, jobbra, majd a harmadik ajtón be a szobámba. Ledobtam a táskám a földre, és kisétáltam a teraszra.

A korlátra könyököltem és néztem a naplementét. Az ég korong körül narancsszínűbe váltott, kicsit kintebb pedig már minden sötétkék volt. Meg sem hallottam az ajtó csukódását, csak azt éreztem, hogy két kéz a derekamra fonódik, és maga felé fordít. Tekintetem összetalálkozott Aaron mogyoróbarnájával. Mosolyogva apró puszit nyomott a számra.

– Mi a baj? – kérdezte elhúzódva. De csak a fejemet megrázva az vállába fúrtam az arcom, és szorosabban öleltem. – Sophy, mi történt? – fordította maga felé az arcom.

– Semmi, ami túl lényeges lenne – mondtam nagyot nyelve. – Gyönyörű a naplemente – fordultam ismét a korlát felé. Aaron csak sóhajtott egyet, beletörődve, hogy úgysem mondom el mi bánt. Kezeit a derekam köré fonta, én pedig izmos mellkasának dőltem, és együtt néztünk ahogy a fényes napkorong alábukik a horizonton.

A napok rohamléptekben haladtak, és minden alkalommal, mikor elmentem a 97-es felhajtója mellett, felötlött a gondolat a fejemben, hogy mi lenne, ha elcsábulnék. De mindig győzött a lelkiismeretem, és a többiek iránti szeretetem. Mozgáskultúrán egyre jobban haladtunk, a csoportos rész már kész volt teljesen, csak a TJ-vel közös szólónkat kellett volna megkoreografálni, meg a végén lévő csapat részt.

- TJ! – szóltam a sötéthajú srác után, az egyik mozgáskultúrát követően. – Valamikor ki kéne találni a szólónkat… -kezdtem, mikor a hátrafordult.

–Te kitalálod, én megcsinálom? – vonta fel a szemöldökét, immár teljesen megfordulva.

– Nem jó ötlet… Az emeléseket elég nehezen tudom egyedül kitalálni meg megnézni, hogy időben mennyi. A többiek meg nem igazán kellenek hozzá szerintem…

– Aha, tehát oda akarsz kilukadni, hogy kettesben akarsz lenni velem. Ehhez nem kell mondvacsinált kifogásokat találnod, csak szólsz és…

– Fogd be. Te is tudod, hogy nem erről van szó. Én csak… azt akarom, hogy jól sikerüljön, érted? Hogy tudjam, nem a semmiért dolgoztam. Hogy elismerik, amit csináltam. – láttam, hogy a srác kicsit megütközött, és arcára kiült a komolyság.

– Mikor szeretnél próbálni?

– Hát szerintem ebbe a tanévbe már nem fél bele. És úgyis pár nap múlva karácsony. De tekintettel, hogy egy házban lakunk, azt gondolom, hogy kivitelezhető lenne, ha két ünnep között próbálnák valamikor.

– Rendben, akkor erről még majd beszélünk, de most sietek… Nekem ugyanis dolgom van – máris visszaváltott a régi jól megszokott stílusára… Komolyan a három percig nem látnám per hallanám, már hiányozna.

– Ahogy gondolod. Szia. És… kösz – nyögtem ki nagy nehezen.

– Ugyan már. Hisz ismersz. Segítek, ahol tudok… – vigyorodott el a fiú, és én sem állhattam meg mosolygás nélkül.

Örültem, hogy TJ hajlandó együttműködni, és hittem benne, hogy ez nem csak elméleti síkon fog működni.

Csütörtök révén mozgáskultúra volt az utolsó óránk, így a TJ-vel folytatott beszélgetés után, már indultam is a parkolóba, onnan pedig egyenesen haza. Nem TJ-hez, hanem a házhoz, amit egykor az otthonomnak neveztem, amikor még nem kellett bujdosnom és menekülnöm. Sem nekem, sem apámnak. De eldöntöttem, hogy ennek véget vetek.

Abban a reményben indultam a hatalmas modern ház felé, hogy találok valami nyomot, ami arra utal, hogy merre lehet az apám.